A sport leküzdi a mozgás­korlátokat

Még a legsúlyosabb eseteket sem utasítják el az izraeli lián Mozgássérültek Sportközpontjában, mely Ramat Gan településen,Tel Aviv köze­lében található. Sőt, annak munkatársai keresik meg azokat a mozgássérült fiatalokat, akiknek szülei nem bíznak a terápiás edzésben.

– Szülők, akiknek gyermeke súlyos agyi bénulásban szenved, gyakran mondják nekem, hogy nincs remény. – jegyzi meg Reuven Heller sportigaz­gató, aki csípőficamával évekre maga is tolókocsiba kényszerült. – Mi rövid idő alatt bebizonyítjuk nekik, hogy téved­nek.

Az aktív és értelmes életet kínáló lián Központ, a világ hasonló intézetei sorában az egyik legnagyobb, és reha­bilitációja igen hatásos. A 2500, túlnyomórészt gyermek és fiatal ápolt­ját 45 edző és 200 önkéntes segíti. A létesítmények között nyitott és fedett uszoda, futópálya, tornatermek, tenisz­pályák találhatók.

Gyógymódjuk: a szeretetet és a végtelen türelmet kemény fegyelemmel társítják. A társadalom gyakran sajnálja és elkényezteti a mozgássérülteket, de náluk ilyesminek nyoma sincs. Ha valaki elesik és megüti magát, föl kell tápászkodnia. Arra tanítják a sérülteket, hogy ne sajnálják önmagukat.

Az 1950-es években a gyermekbénulásban szenvedtek között volt Itzhak Perlman, a világhírű hegedűművész. Mint mondja, a sport által szerezte meg a pályájához szük­séges önbizalmat. A jelenleg New Yorkban élő Perlman állt az élére a tengerentúli pénzgyűjtő kampánynak, amelyből a Központ évi 800 000 dolláros költségvetésének java része származik.

A gyermekbénulás felszámolása utána a Központ fő szakterülete az agy­bénulás – egy motorikus diszfunkciót okozó agykárosodás – lett, de még az ebben a betegségben szenvedők között is van, aki alkalmas a Kinneret-tó átúszására.

– Arra törekszünk, hogy megvál­toztassuk a gyermek negatív ön­értékelését. – mondja Mose Raskesz, a Központ igazgatója. – Ha egy iskolai osztályból épp egy mozgássérült gye­rek az egyetlen, aki átússza a tavat, ez nagymértékben javítja az önmagáról alkotott képét.

A mozgássérülteket a versenyre is ösztönzik. Olyannyira, hogy az 1968-as Mozgássérült Olimpiát az lián Központban tartották. Az lián és a hadi- rokkantakkal foglalkozó, közeli Beit Halochem Intézet tevékenysége révén Izrael a mozgássérült sportok terén világszínvonalúvá vált.

A mozgássérültek 1988-as szöuli és az 1992-es barcelonai paraolimpiáján az izraeli sportolók több tucat érmet nyertek. Az lián Központ célja elsősor­ban mégis az, hogy tagjai munkába álljanak, házasságot kössenek, és nor­mális életet éljenek. – Végül is arra törekszünk, hogy fölöslegessé tegyük magunkat – magyarázza Heller. – Leg­nagyobb örömünk, amikor egy gyerek­ben elég önbizalom van ahhoz, hogy belépjen egy rendes sportklubba.