Képviselők az antiszemitizmus ellen

Írta: Raj Tamás - 1994-02-01 Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

1990 nyarán Londonban megalakult a kizárólag parlamenti képviselőkből álló Interparlamentáris Tanács az Antiszemitizmus Ellen elnevezésű nemzetközi szervezet. Miután a Tanács tagjai közé választott, úgy gondoltam, nem nekem kell képviselnem ott a magyar Parlamentet, hanem az lenne a cél, hogy mielőbb megalakítsuk a Tanács magyarországi csoportját. Napirend előtt fel is szólaltam, kérve képviselőtársaimat, hogy minél többen jelentkezzenek a csoport megalakítása végett. Számomra is meglepő volt, amikor felhívásomra mintegy 40 képviselő jelentkezett a csoportba (tehát az Országgyűlés tagjainak több mint 10%- a!), s így a különböző pártok hozzávetőleg számarányosan vettek, vesznek részt annak munkájában. (A közreműködő képviselők teljes listáját a cikk végén, pártok szerinti elosztásban közlöm.)

Így esett, hogy 1991 februárjában – a kelet-európai országok közül elsőként nálunk – megalakult az Interparlamentáris Tanács az Antiszemitizmus Ellen Magyar Tagozata. A csoport tiszteletbeli elnöke Szentágothai János professzor lett, helyettesei Kádár Péter, Gyurkó János és Kállay Kristóf. (Miután Gyurkó János időközben miniszteri tisztséget nyert, utódjaként Iványi Gábor metodista lelkész barátom lépett a helyébe.) Jómagam szándékosan nem vállaltam vezető szerepet a tagozatban, mert úgy vélem, hogy az antiszemitizmus nem elsősorban a zsidók ügye („csak” a zsidók baja), s hogy az egész társadalomnak összefogva kell ellene harcolnia.

Nem állítom, hogy a Magyar Tagozat kiemelkedő munkát végzett, ám kétségtelenül már puszta léte is bíztató jelenségnek tekinthető. Úgy érzem, nem minden antiszemita (vagy antiszemita ízű) megnyilvánulásra kell azonos mértékben válaszolni. Hiszen egyrészt a válaszadás jelentőségét nem szabad devalválni, másrészt lehetnek olyan – ha mégoly súlyos – támadások, amelyek valamely periférikus sajtótermékben láttak csupán napvilágot, s a reagálásunkkal éppen mi adnánk nagyobb publicitást nekik. Olykor persze nem szabad hallgatnunk: így például szót emeltünk, amikor Kun Béla szobrát kék-fehér lepelbe burkolták, s a TV-Híradó ezt úgy kommentálta, hogy a szobor végre „méltó környezetbe” került…

Néhányszor az is előfordult, hogy tagozatunk közösen nyújtott be törvénymódosítást, így például az úgynevezett második és harmadik kárpótlás ügyében. A legtöbb javaslatunkat persze leszavazta a tisztelt Ház, ám az egyiknél 51%-ot sikerült elérnünk – a miniszter, Balsai István ellenében. Ennek köszönhető, hogy azok a hittestvéreink, akik korábban (egyébként más alapon és megszégyenítően alacsony összegben) német jóvátételt kaptak, egyáltalán követelhetnek a magyar államtól kárpótlást.

Azt hiszem, akkor tudom a legjobban érzékeltetni a Magyar Tagozat jelentőségét, úgy tudnék bepillantást adni működésébe, ha annak legutóbbi (1993. december 7-i) ülését ismertetném a tisztelt olvasóval. Három kérdést tárgyaltunk ekkor. Az első és – szerény véleményem szerint – a legfontosabb, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke – mind a Tagozat, mind egyes parlamenti képviselők kérdésére – megtagadta az ún. Hunnia-per elsőfokú ítéletének és indoklásának a kiadását, amely pedig egyes rádió- és sajtóközlemények állítása szerint azt hangoztatta, hogy az Alkotmánybíróság ismert döntése – a közösség elleni izgatás bűntette egyik paragrafusának megszüntetése – következtében „Magyar- országon szabad antiszemita kijelentéseket tenni’’. A Tagozat ez ügyben két határozatot fogadott el: levelet intéz a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez és a Bírói Tanácshoz, kifogásolva a Fővárosi Bíróság elnökének magatartását, s munkacsoportot állít fel ügyvédekből és bírákból (szakértői csoport munkájának koordinálását Bethlen István vállalta magára), akik majd törvényjavaslatot dolgoznak ki e kétségtelen joghézag pótlására. Az általuk elkészítendő önálló törvénymódosítást a Tagozatban részt vevő képviselők fogják benyújtani – hatpárti alapon.

A Magyar Tagozat legutóbbi ülésén támogatását adta ahhoz, hogy Szentágothai János – csoportunk nevében – képviselői javaslatot nyújtson be: a Parlament nyilvánítsa országos gyásznappá 1994. április 17-ét, a német megszállás (és így a holocaust kezdetének) zsidó időszámítás szerinti ötvenedik évfordulóját. S végül foglalkoztunk a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének panaszával a Nemzeti Emlékbizottság személyi összetételével kapcsolatban. Véleményünk szerint ezt a konfliktust el lehetett volna kerülni, ha a Bizottság létrehozását a magyar parlament antiszemitizmus elleni csoportján keresztül valósították volna meg…

AZ INTERPARLEMENTÁRIS TANÁCS AZ

ANTISZEMITIZMUS ELLEN MAGYAR TAGOZATA

Elnök: Dr. Szentágothai János MDF

Alelnökök: Iványi Gábor SZDSZ

Alelnökök: Kádár Péter KDNP

Tagok:

Kállay Kristóf Független

Bánffy György MDF

Bethlen István MDF

Bretter Zolán SZDSZ

Dr. Czoma László Független

Dr. Csapody Miklós MDF