Már nem névtelen áldozatok – bori esettanulmányok

Írta: Szarka Zsuzsa - Rovat: Történelem

Csapody Tamás: Bortól Szombathelyig – Tanulmányok a bori munkaszolgálatról és a bori munkaszolgálatosok részleges névlistája; Zrínyi Kiadó, 2014. 256 oldal, 6500 forint.

Kegyeleti funkciót (is) betöltő tanulmánygyűjteményt forgathatunk. A szociológus és jogász szerző történészeket ámulatba ejtő alapossággal megírt új kötete tengernyi forrásból merít. CD melléklete a bori munkaszolgálat kutatásának forráshelyeit és a bori munkaszolgálatosok részleges névlistáját tartalmazza. A sokatmondó, szikár tények mögött mélyreható kutatómunka áll.

 

Csapody könyvA szerbiai Borba 1943 és 1944 között a katonaságot lelkiismereti okokból megtagadó szombatista, nazarénus és a Jehova tanúi kisegyházak kétszáz híve mellett hatezer zsidót hurcoltak kényszermunkára. Csapody a hajdani lágerkomplexum helyszíneit is bejárva tanulmányozta a bori munkaszolgálat történetét. A bori munkaszolgálatosok c. 2011-ben megjelent könyve után e mostani három év, a CD-névlista pedig tíz év kutatásait összegzi.

A könyv a bori munkaszolgálatról szóló (eset)tanulmányok gyűjteménye. Bor gigantikus náci projektjének dokumentumaihoz a szerbiai levéltárakban nehéz hozzáférni. Pedig az itteni bányavidék táborhálózata – mely Németország háborús rézszükségletét volt hivatott fedezni – több tízezres „nemzetközi” munkatábor volt.

A németek munkaerőigényét kiszolgálva a magyar kormány, szerződésben garantálva, 1943-ban 3000, majd 1944-ben újabb 3000 kényszermunkást küldött Borba. A munkaszolgálatosok a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében, de a német építkezési vállalat és félkatonai szervezet, a bányát üzemeltető Organisation Todt (OT) irányítása alatt dolgoztak.

Az első tanulmány a világháború és a magyar munkaszolgálat kontextusában tárgyalja a bori munkaszolgálat történetét, a megbízhatatlannak minősített állampolgárok katonai szolgálatát és a kisegyházak helyzetét. Az antimilitarista elveket valló kisegyházak tagjaiból került ki a Borba vezényelt 801-es különleges büntetőszázad. (164 Jehova tanúja, 19 reformadventista és 9 nazarénus alkotta a századot.) A tanulmány ismerteti a munkaszolgálat jogszabályi hátterét, a bori munkaszolgálat első időszakát, amikor a 14 magyar munkaszolgálatos század a Bor közelében lévő központi Berlin táborba került és bányaműveléssel foglalkozott. 1944. januárjában Balogh András alezredest váltva, a hírhedt Marányi Ede alezredes, a „bori hóhér” lett a táborcsoport főparancsnoka. A bori munkaszolgálat második szakaszában a megérkező munkásszázadokat a Bor környéki altáborokban vasútépítési munkákra vezényelték.

A front közeledtével elrendelték a bányavidék kiürítését. A visszavonulás során a munkaszolgálatosokat két ún. lépcsőben indították el Magyarország felé, 200 beteg munkaszolgálatos Borban maradt. 1944. szeptember 17-én indult az első lépcső 3200 fővel, mely – mint ismeretes – mozgó vesztőhellyé vált. A második lépcsőben, szeptember 29-én elindított, 2400 fős csoportot a menetelésük második napján felszabadították Tito-partizánjai. A felszabadítottak közül mintegy 200-an csatlakoztak a partizánokhoz.

Bori muszosok

Bori munkaszolgálatosok csoportképe

Az első lépcső mintegy kétszáz tagját gyilkolták meg a helyi népi németekből szerveződő katonai alakulatok a bánáti útszakaszon Pancsova és Titel között. Pancsova mellett Torontálalmásnál (Jabukán) 133 bori zsidó munkaszolgálatost végeztek ki. Cservenkán október 7-én éjjelén történt a legbrutálisabb gyilkosságsorozat. Német katonák a magyar keret támogatásával 800-1000 zsidó munkaszolgálatost mészároltak le. A vérengzést a közelgő szovjet csapatok miatt hagyták abba. Cservenka után a menet három részre szakadt. SS-katonák a zsidó munkaszolgálatosok egyik csoportját Zomboron át Bajára, a másikat Mohácsra kísérték. Bajáig és Mohácsig menet közben kb. 400 zsidó munkaszolgálatost gyilkoltak meg.

A következő tanulmányok egy-egy helységhez kötődnek: pl. mi lett a gyalogmenet sorsa a bánáti Jabukán 1944. okt. 1-jén és 2-án, miután a bori munkaszolgálatosok menetéhez és az őket kísérő magyar katonai kerethez Pancsovánál csatlakoztak a bánáti svábok és a Deutsche Miliz tagjai? Külön melléklet tartalmazza az alig ismert jabukai tömeggyilkosság – ügyében egy országban sem volt felelősségre vonás! – leírásán kívül a 133 bori zsidó munkaszolgálatos 1945. januári exhumálási jegyzőkönyvének magyar fordítását. Csapody helyszíni bejárásaival feltárta és meghatározta a tömeggyilkosság és az új tömegsír helyszínét.

A harmadik tanulmány a maradék túlélők szentkirályszabadjai Reptér-táborban való tartózkodását és az ott elhunytak lehetséges eltemetési helyeit vizsgálja, beillesztve ezt a Reptér-táborban végzett munkaszolgálat történetébe.

A Bajáról, illetve Mohácsról érkező bori maradékot (1647 fő) Szentkirályszabadján a bori katonai keret várta Marányi Ede parancsnoksága alatt, majd a zsidó munkaszolgálatosokat két csoportban indították tovább Győr-Abda (újabb 22 főt követelő tömeggyilkosság) Hegyeshalom-Zurndorf irányába. A határon a keret átadta őket a németeknek. Bevagonírozásra a burgenlandi Zurndorf vasútállomásán került sor. Innen vitték őket koncentrációs táborokba. A mintegy 1600 főből talán 500-an élték meg felszabadításukat. A menetképtelen munkaszolgálatosok közül mintegy 80-an maradtak a Reptér-táborban, és kb. 60-an kerültek közülük a szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórházba, ahol kerettagokat is ápoltak. Megmenekülésükkel vagy elhalálozásukkal, eltemetésükkel kapcsolatos kutatásokról, temetőbejárásokról szól egy tanulmány.

A Jehova Tanúi és a nazarénusok alkotta századot Szentkirályszabadjáról 1944. karácsonyán indították Jánosházára, majd onnan Szombathelyre, ahova a 146 bori kisegyháztag (ebből 139 Jehova Tanú) munkaszolgálatos és a 15 fős katonai keret 1945. január első napjaiban érkezett meg. Szombathelyi időszakukat, felszabadulásukat (ill. orosz fogságba esésüket) elemzi az ötödik tanulmány. (A büntetőszázad reformadventistái már Belgrád előtt megszöktek. ) Jehova tanúi és a nazarénusok külön-külön dolgoztak, de közös parancsnokság alatt hagyták el a várost március végén.

A könyv CD mellékletében a bori munkaszolgálatosok részleges névadatbázisában alfabetikusan szerepelnek a zsidó és a kisegyházakhoz tartozó munkaszolgálatosok.

Az adatbázist töredékes részlistákból ill. szóbeli közlések alapján rekonstruálta a kutató. Precíz forrásmegjelöléssel és kellő forráskritikával kezelte a különböző gyűjtőhelyeken fellelhető tényanyagot. A 19 különböző forrásból építkező listához praktikus útmutatót is mellékelt. Megtudjuk, ki melyik táborban raboskodott, ki indult az első vagy a második lépcsővel, ki maradt betegen Borban, ki lett Tito-partizán, mi volt az illető foglalkozása, ki mely koncentrációs táborba került, stb.

A tovább bővíthető adatbázis nélkülözhetetlen a munkaszolgálat kutatásának szakterületén.

*

A  könyv a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály közreműködésével készült. A kötetben 44 fénykép, 12 térképvázlat, 6 tanulmány és bőséges irodalomjegyzék, a CD-mellékletben 3000 munkaszolgálatos adatai találhatók meg.

támogatás

Címkék:Bor, Csapody Tamás, emberveszteség, munkaszolgálat