72 év után azonosították a XX. század egyik ikonikus fényképének főszereplőjét – egy makói asszonyt
Szabadulás a vonatból – Clarence Benjamin képe
Pro captu lectoris habent sua fata libelli – A könyvek osztják sorsukat az olvasóikkal. Igaz ez a történelmi pillanatokat megörökítő képekre is.
1945 áprilisának első napjaiban Clarence Benjamin amerikai őrnagy a 30. gyalogezred 743-as tankegységével megindult Magdeburg elfoglalására. Farsleben közelében látta, hogy egy másik amerikai egység zsidó rabokat szállító vonatot szabadít fel. Megállt csapatával, és segített. Volt érzéke a történelmi pillanatokhoz, fényképezett is.
A szerelvény Bergen Belsenből Theresienstadtba vitte 2500 halálraítélt utasát – magyar, lengyel, görög, szlovák és holland zsidókat, többségben asszonyokat és gyermekeket.
Carrol Walsh kapitány a vonatszabadító egység tagja volt.
Matthew Rozell amerikai kisvárosi történelemtanár egy második világháborús amerikai veteránokról megemlékező köteten dolgozva eljutott Walsh-hez. Walsh beszélt neki a vonatszabadításról, emlékezett rá, hogy készültek fényképek, és biztatta, hogy keresse fel Georg Grosst, a San Diego-i Egyetem történész professzorát, aki esetleg tudhat a dokumentumokról.
Gross professzor Benjaminhoz irányította Rosellt. Benjamin házának raktárszobájában egy cipődobozból előkerültek a fotók. Az egyik megrázó képen egy asszony, a szabadságot szinte hitetlen arccal fogadva, kézen fogva vezeti el kislányát a vonattól.
Rosellnek sikerült felkutatnia a történet több szereplőjét. Találkozókat szervezett, ahol a felszabadítottak és felszabadítóik újra megölelhették egymást. Sokukat sikerült azonosítaniuk, de az asszonyt és a gyermeket nem.
Rosell sikeres könyvet írt Egy vonat közel Magdeburghoz címmel, a címlapfotón az anyával és lányával.
A fénykép ikonikussá vált, ez az egyik leggyakrabban letöltött fotó az internetről, amely a vészkorszakban készült. E kép előtt álltak Izrael Állam vezetői és a túlélők a Yad Vasem Holokauszt Emlékközpont megemlékezésén, amelyet a háború befejezésének 70. évfordulójára rendeztek.
Ofer Aderet izraeli újságíró cikket írt a kép kapcsán kibomló történetről a Haaretz 2016. október 9-én megjelent számában. Akkor még nem volt világos az anya és lánya személyének kiléte.
A képen látható asszony unokáival a 70-es években
Pár napja Aderet megírta a Haaretz-ben, hogy sikerült azonosítania őket. A korábbi cikke megjelenése után levelet kapott egy asszonytól Európából, aki fényképekkel bizonyította, hogy ő a híres fotón látható nő unokája.
Nagyanyja makói illetőségű volt, onnan deportálták kislányával együtt. 35 évesen szabadult, visszatért Magyarországra, itt halt meg a 80-as években. Az unoka szerint mindkettőjüket lelki bajok gyötörték az átélt szenvedések miatt.
Aderet szeretett volna találkozni a leánnyal – a levélíró 77 éves édesanyjával – de ő elzárkózott a nyilvánosság elől.
Carrol Walsh és vonatról megmentett Arató Pál újra találkoznak
Végezetül álljanak itt Carrol Walsh, a felszabadító amerikai katona szavai: Ma már hihetetlen, hogy a világ nem vett tudomást ezekről az emberekről, és arról, hogy mit tettek velük. Mi csak álltunk, és hagyjuk, hogy mindez megtörténjék. Ők nem tartoznak nekünk semmivel. Mi tartozunk nekik, amiért sorsukra hagytuk őket.
