Szombat előfizetés 2017

Az 1949-es magyarországi cionista per

Írta: Szalai Ágnes - Rovat: Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A kommunizmus áldozatainak emlékére

Február 27-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

Áldozat és áldozat között nincsen különbség: a totalitárius rendszer törvénytelenül kivégzettjei, bebörtönzöttei mindegyikének kijár az emlékezés és a gyász, miként a vészkorszak áldozatainak is.

Sokan nem, vagy alig tudják, hogy a diktatúrának voltak zsidó áldozatai is, mégpedig nem is kis számban. A Szombat a történelmi tisztánlátás érdekében 1995-ben két összeállítást közölt Zsidóság és kommunizmus címmel, melyben zsidók szerepvállalását vizsgáltuk a Rákosi-korszakban, s egy másik alkalommal az 1956-os forradalomban.

Ugyancsak a történelmi tisztánlátás érdekében e mostani összeállításunkban azt vizsgáljuk néhány példa alapján, hogy a Rákosi Mátyás, illetve Kádár János nevével fémjelzett pártállam hogyan lépett fel a zsidókkal szemben, milyen perek, intézkedések és megfigyelések sújtották a zsidó szervezeteket és személyiségeket, illetve hogyan hatotta át sorsukat az elnyomás. S hogy ne hallgassuk el azt sem, hogy zsidók is voltak a diktatúra működtetői között: egy másik visszaemlékezés közlésével arra kívánunk rávilágítani, milyen terhet hordoznak az elnyomók utódai. Reméljük, mellékletünk komplex képet nyújt e korántsem egyszerű, s több periódust is magában foglaló, 1949 és 1989 közötti történelmi korszakról.

SZALAI ÁGNES

Az 1949-es magyarországi cionista per

A háború utáni első években a kivándorlás, amíg a zsidó állam létrejöttében a Szovjet­unió is komoly érdekeket látott – a magyar kormányzat támogatását bírta. A kommunista csatlósállamok és az Izrael állam közötti tárgyalások elhú­zódásával azonban a szimpátia helyét a gyanakvás és az idegenkedés kezdte elfoglalni. A nagyszámú bevándorlót befogadó szocialista, de demokrati­kus, vagyis többpártrendszerű ország, konkurenciát jelentett a diktatórikus berendezkedésű szovjet érdekövezet­nek, valamint a Szovjetunió nem néz­te jó szemmel Izrael Amerika felé tar­tó közeledését sem.

Mivel az Izrael határain kívül élő zsidóságot a cionisták képviselték, a politikai leszámolás terepe a cionista intézményrendszer felszámolása volt. A Szovjetunió, miután világos­sá vált számára, hogy nem képes ki­terjeszteni befolyási övezetéi Izrael­re. hajszát indított a cionista mozgal­mak ellen. A kelet-közép európai né­pi demokráciákban betiltották a ki­vándorlásokat, majd rövid időn belül feloszlatásra kényszerítették a cio­nista szervezeteket. A szervezetek feloszlatása csak előzménye volt a tömeges letartóztatási akcióknak. A Kelet-Európában megrendezett nagy perek (1948-49-es Zsidó Antifasiszta Bizottság pere, az 1952-es Slansky per vagy a Szovjetunióban 1953-ban elindított zsidó orvosper) során egy­re nyíltabbá vált a Szovjetunió anticionista politikája.

A KOMMUNISTÁK BETILTJÁK A CIONISTA MOZGALMAKAT

A Magyar Cionista Szövetség fe­loszlatására csak 1949 tavaszán, a Ro­mániai Cionista Szövetség felszámolá­sát követően került sor. (Romániában a mozgalom ellen nem folyt a magyaror­szágihoz hasonló leleplező akció, ve­zetőiknek és aktivistáiknak, valószínű­leg a román kormány jóvoltából, sike­rült csendben beszüntetniük hivatalos tevékenységüket.) Magyarországon az MCSZ feladata volt a palesztinai zsidó nemzeti otthon telepítési munkálatai­nak megszervezése, a palesztinai zsi­dóság kultúrtörekvéseinek erkölcsi és anyagi támogatása, valamint Paleszti­na és Magyarország közötti kereske­delmi kapcsolatok koordinálása. Az MCSZ-ben lévő pállok a palesztinai viszonyokat tükrözték. A központi szervezet feloszlatására azonban jóval a magyarországi egyházi egyesületek likvidálása után került sor.1

Az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) 1949. január 12-i ülésén kimondták, hogy „az MCSZ további tevékenysége az országra nézve káros, ezért nem kí­vánatos”. Ezzel tervbe vették a moz­galom önfeloszlatás formájában tör­ténő megszüntetését, amivel azt a lát­szatot próbálták kelteni, hogy a Szö­vetség megszűnését a cionista törek­vések sikertelensége tette szükséges­sé. Az akció megszervezésével és ve­zetésével Szirmai Istvánt bízták meg, de ezen az ülésen a feloszlatás pontos dátumát még nem jelölték ki. Az ere­deti tervek szerint a szövetségnek két hónap állt volna rendelkezésre mun­kája beszüntetésére, végül a párt ve­zetőségének döntésére a mozgalmat két hét alatt felszámolták.

A/ MCSZ feloszlató ülésére 1949. március 4-én került sor.2 A mozgalom feloszlatásának tervét a kommunista párt Stöckler Lajoson, a hitközség el­nökén keresztül hozta a cionisták tudomására, de a gyakorlati kivitelezést is rá bízták. Stöckler a bejelentés és a feloszlatás közötti időre válságbizott­ságot jelölt ki, amelynek vezetésével Gálos Henriket, az MCSZ akkori főtit­kárát bízta meg. Dénes Béla egyik későbbi vallomásában szerepelt, hogy a mozgalom felszámolásának gyors lebonyolítása érdekében Stöckler el­rendelte, hogy a Palesztina Hivatal iratait – amelynek többsége az álcázá­sokra vonatkozó személyi anyagokat tartalmazta – az MCSZ az izraeli kon­zulátusnak adja át.3

Az MCSZ munkájának beszüntetése előtt a párt a cionistáknak még le­hetőséget adott 800 személy kiutaztatá­sára. A kivándorlások engedélyezésé­ért állítólag maga Stöckler járt közben a MDP felelős vezetőjénél.4 A javasla­tot az MCSZ-nek a párt utasítására Stöckler terjesztette elő, amiben Stöck­ler 800 prominens zsidó „csendes” alijáztatását javasolta. Az akció során minden cionista pártot felszólítottak ar­ra, hogy nevezzen meg egy felelőst a lista 24 órán belüli összeállításáról. A lista összeállításával kapcsolatban a ci­onista vezetők között heves vita alakult ki. mert többen attól tartottak, hogy az egész csak provokáció.5 A feloszlatás­kor a cionisták idősebb generációja kivándorlási terveit feladta. Aktívak csak az ifjúságiak maradtak, akik a plugákon6 elhelyezett és kivándorlásra felké­szített tagjaikat még ki akarták juttatni az országból. Ennek érdekében a már­cius 4-i feloszlatás után a csoportok alijáztatása felgyorsult, ami a szervezet hivatalos megszűnésével már illegális kivándorlásnak számított. Erre válaszul az ÁVH május 11-én elrettentésképpen megindította a volt cionista vezetők el­leni leszámoló akcióját.

Az akció fővádlottja a Mapaj (cionis­ta párt) egykori vezetője, Dénes Béla volt. Dénes Bélát 1949. május 11-én tartóztatták le lakásán (Budapesten, a XII. kerület Krisztina krt. 17.), tiltott határátlépés elősegítésében való bűnré­szesség miatt7. Ugyanekkor tartóztat­ták le a koncepciós per többi vádlottját is. így Dr. Kertész Sándor ügyvédet, az Achud Avoda vezetőjét és az MCSZ politikai bizottságának tagját, Weiss Magdolnát (Tank) a Mapaj ifjúsági mozgalmának egyik vezetőjét, Fleischmann Lászlót a Dior cionista szervezet tagját. Feld Menyhért (Menyus) keres­kedőt, a Mapaj aktivistáját, Dr. Schwartz Béla ügyvédet, az MCSZ Intézőbizottságának és a Klál cionista mozgalom tagját. Franki Jenő szövő textil kisiparost, az Ortodox Hitközség elöljáróját, a Joint elnöki tanácsának tagját. Felkai (Friedmann) Aladár férfi­ ruha kereskedőt, a Klál mozgalom ak­tivistáját, Dienes Sándort, a Hasomer Hacair tagját és Frankfurter Miklós magánhivatalnokot, a Dior cionista mozgalom vezető alakját. A letartózta­tottak az ÁVH központjába, az Andrássy út 60-ba kerültek.

A cionista vezetők letartóztatásának híre gyorsan elterjedt a hazai zsidó kö­rökben. Gálos Henrik, az MCSZ volt főtitkára és néhány cionista vezető Szirmai Istvánhoz fordultak, hogy a letartóztatottakat engedjék szabadon, de Szirmai arra hivatkozva, hogy a párttól erre vonatkozóan még nem ka­pott utasítást megtagadta a segítséget. Herskovits Fábián rabbi és Domonkos Miksa hitközségi elöljáró is memoran­dumban fordult a belügyminiszterhez a cionisták szabadon bocsátása ügyé­ben.8 Ehud Avriel budapesti követ május 29-i elutazása előtt próbált segíteni a letartóztatottakon, de az illeté­kesek az ő kérését is elutasították.9

A PER ÉS A VÁDIRAT

Dénes a kihallgatások során feltárta az MCSZ illegális tevékenységét, de az eseményekben játszott szerepének beismerését valószínűsíthetően – ahogy azt a tárgyaláson elhangzott vallomások bizonyítják – az ÁVH kényszerítette rá. Vallomása szerint az illegális alijáztatásokat a román cio­nista mozgalom betiltása után, Mahler román cionista vezető Magyarország­ra szökését követően kezdték el szer­vezni. Mahler azzal a szándékkal ke­reste fel Szőnyi Géza izraeli sliachot, hogy a román események ismeretében Magyarországon időben, a hatóságo­kat megkerülve kezdjék el az illegális munkát. Az illegális alijázások Magyarországról Csehszlovákián és Ausztrián keresztüli megszervezésére Danzig Hillel, a Dávár izraeli napilap prágai tudósítója 1949. február 14-én érkezett Budapestre, aki állandó összeköttetésben állt a Joint párizsi vezetőjével, Dr. Joe Schwartzzal. A kihallgatási jegyzőkönyv szerint Dé­nes az ügyben több esetben folytatott tárgyalásokat Hillellel és Péterfi End­re (Smuel Bencur) budapesti konzul­lal, amikor megállapodtak abban, hogy az illegális szöktetés csak a már beszervezett fiatalokat fogja érinteni. Péterfi feladata volt a mozgalom pénzügyi támogatása, Danzig a az iz­raeli sliachok bevonásán keresztül a konzulátusról irányította a munkát. Vallomása szerint a március 20-án Csehszlovákiából illegálisan Buda­pestre érkezett, az izraeli hadsereg századosát, Jona Rosenfeldet10 házá­ban szállásolt el. Rosenfeld is az ille­gális kivándorlások megszervezésére érkezett, feladata a határnál biztonsá­gos átkelőhelyek felkutatása volt. Dé­nes március közepén szerzett tudo­mást a Stöckler féle 800-as listáról és arról, hogy a Mápáj részéről őt bízták meg a lista összeállításával. Egy 1949. szeptember 28-i jelentés szerint a ki­vándorlás kérdésében a magyar és az izraeli kormány között megegyezés született bizonyos számú zsidó Izrael­be történő kivándoroltatásáról. Az ügyet Echud Avriel Izrael követe bo­nyolította, aki az utolsó percben Pá­rizsból érkezett felettesétől azt az uta­sítást kapta, hogy a tárgyalásokat szüntesse be a magyar kormánnyal, mert azok túl szigorú feltételeket szabtak.11 Az. MCSZ március 4-i fe­loszlató gyűlése után Weiler Ferenc kereste fel Dénest azzal, hogy az MCSZ a Mápáj részéről őt bízta meg a 800-as lista összeállításával, vala­mint elmondta, hogy ettől a listától függetlenül az MCSZ az ifjúság ille­gális alijáztatásának megszervezésébe is be szeretné vonni. Dénes a kiszöktetések elvi irányítója lett és pénzt szerzett a kiutazáshoz. Háromszor folytatott beszélgetést az ifjúság vezetőivel lakásán és megállapodott ve­lük abban, hogy először a plugákat szöktetik ki az országból.12 A Rosenfeldtől kapott információk szerint, az elosztóhelyeket Miskolcra és Ózdra tervezték, a szökési útvonalak: Mo­sonmagyaróvár, Fertő tó, szentgothárdi kaszagyár, Drégelypalánk, Ipolyhídvég, Bánréve-Csíz, Sződliget-Szádalmás, Ózd-Susa, Büts-Perecse, Kéked-Abaújnádasd voltak. A Mápájnak az. MCSZ feloszlatásának idején 500 aktivistája volt, akik közül 400 főt sikerült kiszöktetni az ország­ból. Ugyan néhányan közülük nem voltak cionisták, de anyagi okok miatt őket is kiutaztatták.

A közel egy hónapon át tartó kihall­gatások után az ügy 1949. június 2-án került a Budapesti Államügyészség­hez. A vád, az 1948 évi XLVI1I te. 48 paragrafus 3 és 4 bekezdésére hivatkozva, tiltott határátlépés elősegítése volt. A tárgyalásra az ügyész csak a vádlottak és a védők megidézését in­dítványozta, végül az ügyet nyilváno­san tárgyalták. A nyilvános főtárgy­alásra 1949. június 18-án került sor Dr. Majzik László törvényszéki elnök és Dr. Markovics Béla törvényszéki bíró vezetésével. A vádat Alapi Gyula vezető ügyész képviselte, aki Mindszenty hercegprímás perében is a vád­hatóság képviselője volt. A per elsőrendű vádlottjai Dénes Béla és Kertész Sándor voltak. A per során az ítélőbírák és az ügyész egészen addig elmentek, hogy a cionisták ügyét össze akarták mosni a Nagy Ferenc, kisgazda politikus ellen folytatott eljá­rással. Az ügyész vádbeszédében utalt arra, hogy azok a pénzek, amelyekkel a mentő akciókat finanszí­rozták, ugyanazokból a for­rásokból származtak, ame­lyek Nagy Ferencet támo­gatták, és az Amerika Hangját finanszírozták.13 A bíróságon tett vallomások vallomá­sok megerősítették az illegális szökéseket, de a volt ve­zetők szökések irányításá­ban vállalt szerepe nem vált bizonyíthatóvá. Az ÁVH-n és a bíróságon tett vallomások jelentős mértékben nem, de tartalmukat tekint­ve eltérőek és zavarosak voltak, az eseményeket a bizonyíthatóság érdekében összemos­ták, a bíróság pedig figyelmen kívül hagyta a vádlottak indoklásait. Szentpétery Gyula védő Dénes felmentését kérte, arra hivatkozva, hogy Dénes be­ismerte ugyan, hogy tudott az illegális kivándorlásokról, de abban tevőlege­sen nem vett részt. Kijelentését meg­alapozza, hogy a vádlottak ellene ter­helő vallomást a bíróságon nem tettek. Dénes fellebbezési kérelmében részle­tesen kifejtette, hogy az ellenük felho­zott vádakat illetően a bíróságnak nem volt megfelelő jogi bizonyossága, ugyanis a vád vele kapcsolatban elis­merte, hogy 1948 decemberében le­mondott MCSZ társelnöki tisztsé­géről. Ebből az következik, Dénesnek nem állhatott módjában az ügyekre befolyást gyakorolni, vagyis alapta­lanná vált az a szerep, amit a vád Dé­nesnek, mint „megbízott felelősnek” tulajdonított. Hivatkozásában kitér ar­ra, hogy a lakásán megtartott beszél­getésekre még az MCSZ feloszlatása előtt került sor, tehát a találkozók eb­ben az értelemben nem tekinthetők törvénybe ütköző cselekedetnek. Megállapításra került, hogy a kiván­dorláshoz szükséges pénzt a Joint biz­tosította a BICH-en (Brit Irgunim Chaluciim: a „Szervezett Chalucok Szervezete”, cionista ifjúsági munkásszervezet) keresztül, tehát a pénzhez sem lehetett Dénesnek ilyen formán semmi köze. A kihallgatási jegyzőkönyvek alapján, Dénes való­ban részt vett a megbeszéléseken, is­mert vezető pozíciókban lévő cionis­tákat, találkozott külföldiekkel, de ezek az események nem a per tárgyát képező illegális alijákkal egy időben zajlottak. Dénes levelében hivatkozik lemondására, aminek oka pont az alijázásokban nagy szerepet kapott ifjú­sági vezetőkkel való konfliktusa volt, tehát ezek az emberek bizonyos, hogy nem Déneshez fordultak segítségért. Valószínű, hogy Dénest mint régi be­folyásos cionistát értesítették az ese­ményekről, de azokra hatást már nem tudott, és nem is akart gyakorolni.

A Budapesti Büntetőtörvényszék Dénes Bélát, Kertész Sándort, Weiss Magdolna Veronikát, Féld Menyhér­tet az 1948. évi XLV1II. sz. 48. parag­rafusának I. bekezdése alapján folytatólagosan elkövetett csoportos tiltott határátlépés elősegítésének bűntetté­ben bűnösnek mondta ki. Dr. Dénes Béla és Dr. Kertész Sándor vádlotta­kat főbüntetésül 3 évi fegyházra. mel­lékbüntetésül 5 évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlásának ugyan­ilyen tartamú felfüggesztésére ítélte. Felkai Aladárt 6 hónap börtön. 3 év hivatalvesztés, Weis Magdolna Vero­nikát 2 év 2 hónap fegyház, 5 évi hiva­talvesztés, Dienes Sándort 8 hónapi fegyház, 5 év hivatalvesztés. Féld Menyhértet 2 év 6 hónap légyház, 5 év hivatalvesztés. Frankfurter Miklóst 2 év 8 hónap fegyház, 5 év hivatalvesztést szabtak ki. Fleischmann Lászlót, Dr. Schwartz Bélát és Felkai Aladárt a vádak alól felmentették és szabadlábra helyezésüket elrendelték. A bíróság valamennyi vádlottal szem­ben súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a vádlottak egy rendszeres, nagyobb kivándorlási mozgalom keretében vettek részt, így cselekményük társadalmi veszélyessé­ge igen nagy volt. ezzel szemben enyhítő körülménynek vették, hogy vád­lottak a fasizmus ideje alatt szörnyű szenvedéseken mentek keresztül, amelynek hatására a cionista mozga­lom és Izraelbe való hazavágyódás nagy lökést kapott, és az itteni szomo­rú emlékektől próbáltak szabadulni, vagyis cselekményüket nem haszon- szerzésből követték el.14

A perrel az államhatóság és a tör­vénykezés célja a cionista mozgalom teljes felszámolása volt. Mindenki számára világossá vált, hogy a vádlot­tak padjára ültetett cionista vezetőket a kiutazásra készülődő tömegek elret­tentésére használják fel. Tiltakozásu­kat fejezték ki az amerikai zsidó sza­badkőművesek is. Az amerikai cionis­ta páholy a bíróság ítéletében cionista üldözést látott, és véleményük szerint az amerikai külügyminisztériumnak interveniálni kellett volna a hét ma­gyarországi cionista vezető érdeké­ben.15 A magyarországi cionista per a világsajtó figyelmét is felkeltette. Az izraeli álláspontot azonban inkább az érdektelenség, mint a szovjet politika elítélése, vagy a vele való szembefor­dulás jellemezte. Sajnálatukat fejezték ki a történtekkel kapcsolatban, ugyan­akkor úgy vélték, hogy idegen állam belügyeibe – még ha zsidókról van is szó – nem tudnak és nem is kívánnak beleavatkozni. A Szochnut az ügyre nem reagált.

Jegyzetek

1946-47-ben Rajk László, akkori belügymi­niszter 1100 Magyarországon működő egyesületet oszlatott fel, többségükben kato­likus szervezeteket. A cionista mozgalom betiltása a szovjet-izraeli kapcsolatok meg­romlása után vált csak sürgető feladattá.

Az iratok végül a hitközséghez kerültek és nagy valószínűséggel a párt illetékeseinél kötöttek ki.

3 MOL, 276. Titkárság 54., 25. ő.e. – 1949. ja­nuár 12. Feljegyzés a Titkárság részére: A zsidó polgárság körében erős emigrációs hangulat van. Ezt a hangulatot fűtik a magyarországi cionisták és a Joint. Izrael állam lakó­inak számát kétmillióra akarja felemelni, ezért minden beutazónak beutazási engedélyt ad és erre a célra a Joint nemzetközi szervezete nagy összegeket folyósít. Néhány héttel ezelőtt Farkas és Kádár elvtársakkal történt megbeszélés után Péter Gábor elvtárssal együttesen a végleges rendelkezésig leállít­tattuk a kivándorlási útlevelek kiadását, amit addig különösebb korlátozás nélkül minden jelentkezőnek kiadtak. Azóta többször felke­resett a Zsidó Flitközség elnöke (Stöckler La­jos) és sürgeti pártunk állásfoglalását a kiván­dorlás kérdésében. Előadja:

1.A K. útlevelek kiadásának leállítása nagy riadalmat okozott a cionisták körében,

2.A magyarországi zsidók kormegoszlá­sa igen egészségtelen, 40, 000 főre becsüli az 50 éves körüliek számát.

3.Sok olyan zsidó polgár él Magyarorszá­gon, akinek hozzátartozói Palesztinában él­nek.

4.Sok kereskedő és szabadfoglalkozású polgár készül kivándorlásra, akik a produktív munkába bekapcsolódni nem akarnak. Az átrétegződési kísérletek nem mutatnak eredményt.

5.A cionista szervezetek széles aktivitást fejtenek ki és végül

6.A Joint európai igazgatósága is szorgal­mazza a magyarországi zsidók egy részének kivándoroltatását. Stöckler azt kéri, hogy a magyar kormány engedélyezzen korlátolt szá­mú kivándorlást, mert csak így csapolódik le az egészségtelen deklasszálódó réteg, amely ha itt marad csak terhet jelent a demokrácia számára. Közli továbbá, hogy a Joint európai igazgatósága a kivándorlás ellenére hajlandó biztosítani évekre a magyarországi zsidók segélyezési céljaira most juttatott dollár összege­ket. Feltételezi, hogy a kivándorlás erős korlá­tozása vagy megszüntetése esetén a Joint se­gélyek megvonásával presszióval is megpróbálkozik a magyar kormány felé.

4 A listát végül elkészítették, de sorsáról nem tudunk.

5 Pluga: cionista telep, ahol zsidó fiatalo­kat képeztek ki földművelési és ipari mun­kákra.

6 A Történeti Hivatal V-55479-es belügy­minisztériumi aktájában a Budapesti Államü­gyészségtől érkezett beszolgáltatási jegyzék szerint Dénes ellen fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés bűntette miatt indítottak eljárást. Az irat szerint Dénes lakásán elfogatásakor házkutatást tartottak, melynek so­rán bűnjelként lefoglaltak 13 USA dollárt, 200 svájci frankot, 1 angol fontot, 48 gramm törtaranyat és 2 db. karkötőt. A lefoglalt tár­gyak a későbbiekben nem kerültek elő.

7 THV Személyi dosszié, Gálos Henrik 2678 IV/15, Jelentés, 1949. május 25.

8 THV Személyi dosszié, Gálos Henrik 2678 IV/15, Jelentés, 1949. június 1.

9 Jona Rosenfeld 1946 áprilisában eltávo­zott Magyarországról és többet nem is tért ide vissza.

10 THV, Gálos Személyi dosszié 2678 IV/15

11 Pluga: cionista telep, ahol zsidó fiatalokat képeztek ki földművelési és ipari munkákra.

12 Nagy Ferenc ebben az időben már nem tartózkodott az országban, ő azok közé a politikusok közé tartozott, akinek még sike­rült elmenekülnie a kommunista leszámolás elől. Nagy Ferenc kisgazda politikusnak semmilyen kapcsolata nem volt a cionista mozgalommal.

13 u.o.

14 ZSLT, XXXIII – 5.a – 35. a., Külügymi­nisztérium, 1949. július 18., Cionista perre vonatkozó sajtószemle.

Címkék:2006-02

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ortodox tanító az állambiztonság fogságában

Ortodox tanító az állambiztonság fogságában A magyar államvédelem fogságában szinte az egész 1953-as esztendőt eltöltő Groszberg Slomó (Ervin) híres és...

„Apámat elhurcoltak azzal, hogy csak egy kis meghallgatásra viszik…”

„Apámat elhurcolták azzal, hogy csak egy kis meghallgatásra viszik…” Domonkos Istvánnal beszélget Várnai Pál 1952 őszén megkezdődött Leningrádban az ún....

Close