Együttműködés és verseny

Interjú Heisler Andrással, a Mazsihisz elnökével

 

 

Hogy halad a Mazsihisz gazdálkodásának átvilágítása?

Elkészítettünk egy ajánlati felhívást. Ebben a szakmai munkában részt vett a Mazsihisz elnöke, alelnökei és a számvizsgáló bizottság elnöke. Ezt kiküldtük négy cégnek, mivel meghívásos pályázatban gondolkodunk. Úgy döntöttünk, hogy meghívunk egy nagy nemzetközi céget, amely stratégiai árat ígért, valamint három magyar céget. Mindegyik megfelelő referenciával rendelkezik. A végső döntést pedig a Mazsihisz vezetősége és a BZSH elöljárósága közösen fogja meghozni.

Úgy tudom, a vezetőség határozatképességével problémák vannak.

Valóban. Az előző közgyűlésen a nyolc vezetőségi tagból csak négyet tudtunk megválasztani. A most vasárnap tartandó közgyűlésen mindezt pótolni kell.

Ez a közgyűlés bizonyosan olyan tagokat fog megválasztani, akik támogatják az átvilágítást és az Ön egyéb törekvéseit?

Erre nincs garancia. Rosszabbik esetben akár „kisebbségi kormányzásra” is föl kell készülni – ahogy ezt a nagypolitikában nevezik. De én abban bízom, hogy minden vezetőségi tag a Mazsihisz érdekeit és értékeit fogja szem előtt tartani. Bíztató, hogy a Mazsihisz és a BZSH vezetősége is egyhangúan (utóbbi esetben egy tartózkodással) megszavazta az átvilágítást.

Horovitz Tamás, aki az előző elnökválasztáson alulmaradt Önnel szemben, több levelet is írt, amelyben arról győzködte a közgyűlési tagokat, hogy az Ön megválasztása illegitim volt.

A Választási Bizottság elnök-asszonya, mint illetékes, jogászokkal történt konzultációt követően nem értett egyet Horovitz Tamás véleményével, ezért én a magam részéről lezártam ezt az ügyet. Meg vagyok győződve, hogy a Mazsihisz közössége nem lenne vevő egy újabb elnökválasztásra, egy újabb ezzel járó botrányra. Elég volt ezekből a cirkuszokból, dolgozni és fejlődni kell.

Kizárt, hogy a soron következő közgyűlésen, az elmúlt évekből ismerős, puccshoz hasonló eseményekre kerüljön sor?

Abban reménykedem, hogy a Mazsihisz működése a racionalitás keretei közt fog maradni. Aktívak voltunk, próbáltuk a tagságnak elmagyarázni a szükséges változások lényegét. Képviseljük az ügyeinket személyesen és a médiában egyaránt. Újabb puccskísérlet persze nem zárható ki – a szervezet „mentális állapota” rossz.

A választási procedúrában az ügyvezetés erőssége a pénzügyi források fölötti kontroll, így sok mindent tud ígérni. Hogy lehet ezt „kontrázni”, ha az vezetőség nem fér hozzá közvetlenül pénzügyi forrásokhoz?

A vezetőség és a tagság is látja, hogy a Mazsihiszben  nem jó irányba haladtak a dolgok. A Mazsihisz súlya a közéletben csökkent, méghozzá gyors ütemben. Ha ez a folyamat folytatódik, ígérhet bárki bármit, az ígérgetéseknek nem lesz fedezete.

A Mazsihisz fő „konkurense”, a Chabad/EMIH közéleti súlya gyorsan növekszik. Régóta szükség volt például egy szervezetre, amely az antiszemitizmus elleni fellépést koordinálja, és a Tett és Védelem Alapítvány (TEV – amelyben Ön kuratóriumi tag), az ő kezdeményezésük nyomán jött létre. Sok dologban ők a kezdeményezők. Hogyan tudnak ezzel lépést tartani?

Az előző elnök az „ellenállás” stratégiáját választotta: nem kívánt együttműködni a Chabaddal. Álláspontja következetes volt – amit lehet tisztelni –, de kétségtelenül eredménytelen: a Chabad ázsiója egyre nőtt. Stratégiaváltásra van szükség. Be kell fejezni a folyamatos harcot, mert ez káros. Ahol lehet együttműködni – ilyen az antiszemitizmus elleni fellépés –, ott tegyük azt, ahol nem lehet – ilyen a vallási élet, vagy a közösségszervezés –, ott ne harcoljunk, hanem versenyezzünk. Tudom, a Mazsihiszben ezt el kell még fogadtatni sokakkal. Ezen dolgozom.
De fontosnak tartom, hogy a Mazsihisz vezetőségében annak idején bejelentettem és meg is szavaztattam részvételemet a Tett és Védelem munkájában. A Mazsihisz ezt korábban megtűrte, de soha nem támogatta. Szeretnék ezen is változtatni és szeretném, ha Mazsihisz kezdeményező partner lenne a TEV munkájában és a feladatokat e két szervezet – a résztvevő reform közösséggel együttműködésben – paritásos alapon oldaná meg.

Amennyire tudom, ez a szervezet a kormánnyal egyetértésben jött létre.

Nem, független szervezetként jött létre. Persze igaz, hogy a kormány hamar megkereste a szervezetet – voltak is belső vitáink,  mit szabad elfogadni ebben az együttműködésben és mit nem. Sérül-e az önállóság azzal, ha a kormány 42 millió forintot ajánl meg felmérésre és kutatásra. A feladatok végrehajtásakor ez világosan el fog dőlni. Én a független, autentikus kutatás híve vagyok.

Az ilyen együttműködés a kormánnyal óvatosságot igényel.

Az biztos. Sokan vádolják a TEV-et azzal, hogy eladta magát a kormánynak. Szerintem korai ilyen kijelentéseket tenni. Tudomásul kell venni, Magyarországon ma erős centralizáció van a politikában. A pénzügyi források zömét a kormány kezeli. A kormánytól pénzt kapni tehát egy dolog. Hogy azután a TEV ezekkel a forrásokkal hogyan gazdálkodik, az a működéséből derül ki. Ha szervilissé válik, akkor a kritikusoknak igazuk van. Ha hiteles anyagokat tesz le az asztalra, akkor nem baj, hogy a kormány támogatta a kutatást. (A TEV antiszemitizmussal kapcsolatos eddigi jelentései itt olvashatók – a szerk.)

Melyek az Ön távlati elképzelései?

Egy erős, átlátható, a közéletben jól működő és elismert Mazsihiszt szeretnék látni. A Mazsihiszt szövetségként szeretném működtetni, ez automatikusan nyitottabbá is teszi szervezetünket. Ugyanakkor szét kellene választani a társadalmi és a vallási feladatokat. Annyi a közös bennük, hogy mindkettőt erősíteni kell.

Az ernyőszervezetet alkotó civil mozgalmak és egyesületek, illetve a taghitközségek nemigen kompatibilisek egymással.

A kettő együttműködésére a világban nagyon sokféle példa van. Kérdés, hogy az ernyőszervezetet mennyire akarjuk kinyitni. Erről a Mazsihiszen belül párbeszédet kell folytatni. Van olyan álláspont, hogy mindenki jöjjön az ernyőnk alá – aminek sok veszélye van. Mások szerint egy picit kell csak nyitni az ernyőt. Egy a lényeg: a Mazsihisz egy szövetség, ezért nyitott mások felé. A civileket egy-egy projekten belül egyenrangú partnerként kell kezelni. Ugyanis létezhet olyan speciális terület, ahol a kisebb szervezet akár lényegesen nagyobb gyakorlattal rendelkezik, mint a hozzá képest „mamutnak” tűnő Mazsihisz.

Most mintegy százfős apparátus dolgozik a Síp utcában. Mekkora lenne az optimális létszám?

A Síp utcában a Mazsihisz és a BZSH munkatársai dolgoznak, feladatköreik erősen összecsúsztak. Nem tudom mi az optimális létszám, mert új feladatkörökre is szükség van. De nem az a lényeg, hogy hányan dolgoznak ott, hanem az, hogy aki ott dolgozik, hatékony munkát végezzen. Elnökké választásom után összehívtam a Síp utca munkatársait és biztosítottam őket: nem a tisztogatás a célom, hanem egy hatékonyan működő rendszer kialakítása. Ha a meglévő állomány tagjai alkalmasak erre, akkor maradnak és végzi az új feladatokat.

A neológ hitvallás hajdan azt volt, hogy mi „izraelita vallású magyarok” vagyunk. Ez 1944-ben megszűnt. A Mazsihisz identitása ma alapvetően sérelmi identitás, a Holokausztra épül.

Ez így van, erről már sokszor beszéltünk. A rendszerváltás után lehetett volna ezen módosítani, de igazán komoly változás nem történt. Ami a vallási részét illeti, én úgy látom, a neológiának nincs formális definíciója. Inkább szokásjogon alapul. Ez idő közben változott is, mert míg a XIX. század második felében a neológia eltávolodott a Sulhán Áruch-tól, addig a rendszerváltást követő alapszabályba ezt a szabályrendszert beemelték. Én a rabbiktól azt kértem egy levélben, folytassunk erről diskurzust azzal a céllal, hogy a neológiát valamelyik nemzetközi irányzatba be tudjuk integrálni, anélkül persze, hogy feladnánk identitásunkat. Mert ma a neológia egy szál magában áll, nem tartozik senkihez. Büszkék vagyunk arra, hogy a világon egyedülállóak vagyunk, de ha bármilyen konfliktusunk támad, akkor nincs szövetségesünk.