Az antiszemita Tormay Cécile a Fidesz és a Jobbik szavazataival kapott utcát Budapesten

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Az első zsidótörvény hatálybalépésének hetvenötödik évfordulóján, Budapest Főváros Tarlós István vezette Önkormányzata úgy határozott, hogy utcát nevez el a II. kerületben Horthy Miklós kedvenc írónőjéről, az antiszemita és rasszista Tormay Cécile-ről. 

A homoszexuálisokkal szemben más esetben elutasító Jobbik korábban is azon dolgozott, hogy Tormay Cécile-t beszuszakodják a nemzeti alaptantervbe. Mint hirdetik: “szelleme bennük él tovább”. Még homofóbiájukat is legyűrték az antiszemita írónő felmagasztalásáért.

A közterületi elnevezéseket a Fidesz-KDNP és a Jobbik 21 igen szavazattal támogatta, a többi képviselő nem nyomott gombot. Tarlós István főpolgármester, aki korábban a meleg olimpia kapcsán úgy fogalmazott, hogy “az én mentalitásommal ez a dolog nem egyeztethető össze, ezért én ezt a dolgot támogatni nem tudom”, ezúttal nem fogalmazott meg kifogásokat.

Meglehet, Tormay radikális  jobboldalisága és antiszemitizmusa ismét olyan vonzerő volt, mint Csurka István esetében, akit a fővárosi vezetés szívesen látott volna az Új Színház vezető posztján.

tormay_cecile

Tormay Cécile, antiszemita írónő, Horthy kormányzó kedvence volt

 

Németh Ványi Klári írja Tormay Cécile-ről a Szombatban megjelent egy korábbi cikkében:

A magyar asszonyok szellemi vezére, Tormay Cécile szerette el Gróf Zichy Rafael feleségét Pallavicini Eduárdina (Edina) grófnőt. A grófnő az 1920-as években magyarra fordította Mussolini több beszédét. Pallavicini Eduárdina mély és „meghitt” barátságot ápolt a bárónővel. Mindketten a Magyar Haza és Nemzet ügyéért buzgólkodtak. Tormay Bujdosó könyvének egyik „mélybarna szemű, olaszos szépségű” főszereplője szintén nem más, mint Gróf Zichyné.

Tormay 1922-ben megjelent Bujdosó könyvében lerántja a „vörös lepedőt mindazokról a nemzetidegen és idegenlelkű elemekről”, arról a „tizenegy zsidóról és nyolc bűnös magyarról”, akik bomlasztják a sokat szenvedett Magyar Hazát. Könyvéhez képes melléklet is tartozott. A Tanácsköztársaság vörös terroristáinak névvel ellátott fotóit tartalmazta, úgy, mint: Juhász Béla, alias Goldstein; Ernst Baumgarten; Otto Korvin, alias Klein stb.  A szövegben hemzsegnek a „jellegzetes sémi arcok, a pájeszes galíciai fiúk, akik vakondok módjára surrannak a sötétben, a Dob utcai gettó lakói nemzeti színű kokárdával és fehér őszirózsával, a szabadkőművesek, a feministák , a judeo-liberális bolsevikok és a kaftános galíciai menekültek”.

Mindezek ellensúlyaként ott látjuk a bárónőt, halált megvető bátorsággal dacolva a veszéllyel, késő éjjel, gyenge nőként a forrongó pesti utcákon, mindent lát, tud, hall és jegyez. Napjaink legvagányabb tényfeltáró riporterei is megirigyelhetik ezt a bátorságot, ezt a „magyar virtust”.

A Bujdosó könyv a két világháború között öt kiadást ért meg. 1939-ben jelent meg utoljára a Singer és Wolfner kiadó emlékkiadványaként, Tormay halála után két évvel. A kor legjelentősebb irodalomtörténészei azonban már 1936-ban Nobel-díjra jelölték a szerzőt, akit 1930-ban Corvin-koszorúval is kitüntettek.

Istóczy Győző, Prohászka Ottokár, vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály, a magyar antiszemitizmus vezéralakjai a bárónő számos gondolatát tartották irányadónak. Klebelsberg Kunó miniszter az antiliberális újkonzervatív vonal frontemberéül választotta a nagysikerű Bujdosó könyv íróját, így a bárónő 1923-ban a Nyugat ellenlábasaként alakult irodalmi folyóirat, a Napkelet főszerkesztője lett. A periodika a keresztény megújulás irodalmát volt hivatott szolgálni.

1925-ben Gróf Zichy Rafael válókeresetet nyújt be neje ellen, és az indoklásban kifejti, hogy Pallavicini Edina és Tormay Cécile szeretők. A bárónő és környezete szerint szervezett bosszúhadjárat áldozatai lettek.

Az ügy végére maga Horthy Miklós kormányzó tett pontot. Uzdóczy Páter Zadravecz István ferences rendi szerzetes, akit 1907-ben X. Pius pápa szentelt pappá, és aki 1920 és 1927 között a Magyar Királyi Honvédség tábori püspöke volt, 1925 november 27-én titkos naplójában a következőképpen rögzítette mindazt, ami a Kormányzó szájából elhangzott: „Na, a mai napot a legfőbb triumfom napjának tartom, mert másfél évi börtönre ítélték el azt a gazember Zichy Rafaelt, felesége és Tormay Cécile megrágalmazásáért. Ez az ítélet egyedül az én erős közbelépésemre történt. Maga az igazságügy-miniszter is kételkedett, vajon egyáltalán hoznak legalább elmarasztaló ítéletet? (…) De én megszorítottam a dolgot. Különben itt nem kevesebbről van szó, mint a Zsidó Vázsolyi  (Zichy Rafael ügyvédje – N. V. K.) bosszújától megmenteni Tormay Cecilt, akire haragudott a gyönyörű Bujdosó könyv megírása miatt. Az a hitvány nő pedig, akivel Zichy él, és akinek kedvéért eltaszította magától feleségét és gyermekeit, régi metresse volt Vázsolyinak.