Szombat előfizetés 2017

A Schwezoff-játszma vége

Írta: Pályi Márk - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A Budapesti Zsidó Hitközség rövid úton véget vetett az elmúlt fél év példátlan eseménysorozatának. A BZSH csütörtöki közgyűlésén visszahívta Schwezoff Dávid ügyvezető igazgatót és a helyére, megbízott igazgatóként, Kunos Pétert nevezte ki a tavaszi tisztújításig.

 MTI Fotó: Kallos Bea

Schwezoff Dávid a pulpituson (MTI fotó: Kallos Bea)

 A közgyűlés összehívásának jogszerűségét fölvető kérdések ellenére a BZSH Síp utcai székházának díszterme megtelt csütörtök délután: a küldöttek, nagyszámú érdeklődő és újságíró társaságában, jócskán a határozatképességet meghaladó arányban jelentek meg. Az oldottabb légkörből már az elején következtetni lehetett rá, hogy az eredmény jóformán a küldöttgyűlés előtt eldőlt. Ez szokatlan türelmet is kölcsönzött a résztvevőknek, amihez nyilvánvalóan hozzájárult Kardi Judit elöljárósági tag empatikus stílusa, amellyel az ülést vezette. A sajtó képviselőinek jelenlétét senki sem kérdőjelezte meg – ezúttal láthatóan mindenkinek a nyilvánosság állt érdekében. A média kizárása helyett a jelenlévők inkább önmérsékletre intették egymást, amihez apró kivételekkel tartották is magukat. A sajtót valamennyire maga a hitközség (illetve a Mazsihisz) is belevonta az ügybe, az Új Élet küldöttek között terjesztett aznapi száma ugyanis teljes terjedelmében az ügynek szentelte címlapját.

A légkör persze csak

a küldöttek magabiztos többsége

számára volt oldott. Arról, hogy Schwezoff Dávid ügyvezető igazgató már nem rendelkezik komoly támogatói háttérrel, látványosan tanúskodott a java részben általa előállított helyzet: Kardi Judit mellett egyedüliként ült az emelvényen, hiszen a BZSH jelenleg sem alelnökökkel, sem vezető elöljáróval vagy határozatképes elöljárósággal nem rendelkezik. Kardi Judit ugyanakkor elegáns módszerével semmit sem bízott a véletlenre, illetve a látható többségre: a szokottól eltérően darabra összeszámolták még a jegyzőkönyv hitelesítőjére leadott szavazatokat is, valamint megszavaztatta a közgyűléssel, járuljon hozzá, hogy a mai ülésről közjegyzői jegyzőkönyv készüljön.

A nyitó ima után a résztvevők egy perces néma fölállással emlékeztek meg az előző közgyűlés óta elhunyt két küldöttről, illetve a párizsi terrormerényletek áldozatairól. Schwezoff Dávid fölvetésére válaszul ezt követően a küldöttek határoztak a közgyűlés érvényességéről is, a jogászi vélemények ugyanis ellentmondóak voltak – a BZSH jogászai érvénytelennek, míg a kívülről fölkért független szakértők érvényesnek nyilvánították a közgyűlés összehívását. Schwezoff ugyanakkor megjegyezte, a külső szakemberek szerinte csak látszólag függetlenek, hisz többször dolgoztak a Mazsihisz számára. Tudvalevő, hogy az utóbbi időben az ellentétek a két szervezet közötti szinten is megjelentek.

Miután a közgyűlés szavazott saját hatályosságáról és a napirendet is elfogadták, elsőként Schwezoff Dávid kapta meg a szót. Igaz, ezt is kisebb huzavona előzte meg, amelynek végén a nagy többség úgy döntött, mindössze három perces fölszólalásokra ad lehetőséget – a későbbiek során ezt ugyanakkor gyakorlatilag senkin nem kérték számon. Schwezoff hozzászólásában kifejtette, először a régmúltja miatt támadták, majd azért, mert átlátható, tisztességes gazdálkodást szeretett volna megvalósítani a hitközségben. A Zsidó Nyári Fesztivált illetően azt állította, nem ő mondott föl a fő szervező Vadas Verának, hanem a szervező cég vezetője maga mondott le. Azt is kifejtette, hogy a Scheiber Sándor Gimnáziumot érintő intézkedéseivel az iskola színvonalának emelkedését akarta elérni, amely illik az intézmény finanszírozására fordított nagyobb költségvetési keretekhez. Utalt a szerinte indokolatlan Dohány utcai kiadásokra is. A néhány konkrétum mellett ugyanakkor

jellemzően hangzatos fordulatokkal élt,

a közösség jövőjéről, a békéről, a fájdalmak és elégedetlenségek ellenére szükséges összefogásról beszélt, szerinte ezt üzennék a küldötteknek az Izraelbe települő franciaországi hittestvérek is. Beszédében említette az ingatlanjáradék összegének aránytalan elosztását is: a budapesti ingatlanokból befolyó pénz egy részét a vidéki hitközségek között osztják el. Feldmájer Péter, a Mazsihisz alelnöke, aki – vidéki küldöttként – jelenleg csak vendégként tartózkodott a teremben, engedélyt kért a felszólalásra és kifejtette, a fölvetés nem követhető, hiszen a bevétellel rendelkezők kötelessége, hogy támogassák azokat a helyeket, ahol már éppen csak pislákol a zsidó élet lángja.

A hozzászólások során Kardos Péter főrabbi megkérdezte Schwezoffot, honnan vette a bátorságot, hogy rögzítse a beszélgetőpartnereivel folytatott beszélgetését és azt a sajtó rendelkezésére bocsássa – Schwezoff cáfolta ezeket, amivel ugyanakkor aligha győzte meg a küldötteket. Lebovics Imre azt kérte, olvassák föl Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi levelét, aki már korábban is Schwezoff eltávolítását szorgalmazta a küldötteknél, és elismerően szólt Radnóti Zoltán lágymányosi rabbi egy-két hete megjelent, meglátása szerint alapos és tisztázó nyílt leveléről is. Kunos Péter cáfolta a Schwezoff részéről őt ért bírálatokat, valamint hozzátette, az ügyvezető igazgató korábbi jobbkeze, Császár Balázs ellen „erős” feljelentés van folyamatban, amiért egy ügylet során állítólag hatmillió forintot kért azért, hogy Schwezoff aláírja a szükséges dokumentumot. Kiss Henriette, aki egyúttal a Scheiber Gimnázium igazgató-helyettese is, kifejtette, nem látja Schwezoff helyét az egyébként kívánatos együttműködés kialakításában. Hozzátette, az iskolát már október első felében átvilágították, a jelentést azonban máig sem az intézmény igazgatója, sem a gazdasági vezetője nem kapta meg.

A fölszólalásokat Schwezoff válaszai és az arra adott viszonválaszok követték, amelyek nem hoztak sokkal több újat annál, hogy csituló hullámokban ütköztessék az elhangzottak hátramaradt részleteit. Kardi Judit ezután fölolvasta Schweitzer József és a Rabbiképző rektori posztját is betöltő Schőner Alfréd professzorok levelét, akik Schwezoff leváltása mellett foglaltak állást. Harmadikként Benedek István Gábor sorait is ismertette a küldöttekkel: a levél a neológia elsorvadásáért mindenkit hibáztat, ugyanakkor elsődleges céljának ugyancsak a „korábbi rossz döntés” megváltoztatását és az újjáépítés elkezdését indítványozta.

Frölich Róbert

Frölich Róbert

Végezetül Frölich Róbert főrabbi is fölszólalt, akit Schwezoff nemrég menesztett a Dohány utcai zsinagóga vezető rabbi állásából – erre a gyakorlatban végül nem került sor, hiszen a Mazsihisz fölajánlotta a munkáltatói jogkör átvételét.

Frölich számos keresztkérdést intézett Schwezoffhoz,

a Dohány utcai templom egyéb ügyei mellett a vasárnapra tervezett gettó-felszabadítási megemlékezés kapcsán is, amelyre Schwezoff az orosz nagykövetet hívta meg vendégként (jóllehet, a végkifejletet ismerve, ő maga már nem jelenhet meg ügyvezető igazgatóként a hetvenedik évfordulón). Schwezoff ezután megtette utolsó hozzászólását is, amelyben szintén szólamokat ismételgetett. „Új korszakhoz érkeztünk, legyen ez a párbeszéd korszaka”, jegyezte meg, amelyet néhányan kacajjal kommentáltak. Végül elmondta, „félre kell tenni az ellentéteket”, mindenkitől elnézést kér, akit hirtelen döntéseivel és túlzó megnyilatkozásaival esetleg megbántott, különösen korábbi, csalódott támogatóitól. Utolsó gesztusaként még azt is fölajánlotta, hogy támogatja Frölich visszahelyezését a Dohány-zsinagógába – azt már csak az ezt kísérő méretes derültség közepette tudta hozzátenni, hogy „a múltat nem lehet semmissé tenni”, de szerinte a küldötteknek támogatniuk kell egymást a közösség jövője érdekében.

Figyelemre méltó, hogy

Schwezoff mellett egyetlen küldött sem szólalt föl

nyilvánosan, a közgyűlés érvényessége ellen is csupán ketten szavaztak rajta kívül, a napirend elfogadása ellen pedig egyetlen ellenszavazat sem érkezett. Az ezt követő titkos szavazáson mindazonáltal mégis 18-an voksoltak az ügyvezető igazgató mellett, miközben visszahívását 38 szavazó támogatta. Az eredmény kihirdetését nagy taps követte, Schwezoff pedig az őt támogató szavazatok mellett a kritikus véleményeket is megköszönte, és biztosította a küldötteket, hogy továbbra is a Síp utca vagyonának megóvása érdekében fog dolgozni – ezen a közgyűlésen azonban akármit mondott, egyszer sem kapott még csekély tapsot se. Egyesek szemében ugyanakkor pesszimizmusra adott okot, hogy ennek ellenére is a szavazók egyharmada támogatta őt.

Ezután megkezdődött a második napirendi pont tárgyalása, a megbízott ügyvezető igazgató kinevezése a tavaszi általános tisztújításig hátralévő időre. A tisztségre végül egyedül Kunos Pétert, a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját jelölték (Heisler András Mazsihisz-elnök neve is szóba került, ő akkor azonban egyrészt nem tartózkodott a teremben, másrészt az összeférhetetlenség is fölmerült a két poszt között; azon túl pedig, amikor Heisler értesült Kunos jelöléséről, nem is kívánt elindulni). A soron következő szavazás eredményeként a 48 leadott szavazatból 38 vokssal Kunost meg is választották ideiglenes ügyvezetőnek – 10 szavazat érvénytelen volt. Megválasztása előtt Kunos kifejtette, a kiszabott rövid időre társadalmi munkában vállalja a feladatot. Lehetetlennek nevezte a sok munkát, ami ebben a rövid időben előtte áll, de kifejtette, minden tőle telhetőt meg fog tenni.

A határozatképesség határán billegő küldöttgyűlés ezután még megbízott két személyt, hogy – a működőképes elöljáróság hiányában – ellenjegyezzék Kunos ügyvezetői szerződését. Megválasztása után Kunos Péter arról beszélt, a szerződés szerint Schwezoff Dávidnak körülbelül másfél évi fizetés összege járna végkielégítésként, az ő megítélése szerint azonban a BZSH nincs abban a helyzetben, hogy ezt teljesítse, ezért meg kell vizsgálni az ügyet. Tordai Péter korábbi BZSH-elnök fölvetette, hogy fegyelmi jellegű eltávolítás esetén nem jár a végkielégítés – a jogászok azonban kifejtették, hogy a közgyűlési visszahívás önmagában nem feleltethető meg az ilyen vétségnek. Sárközi Gyula Bethlen téri küldött javasolta, hogy vizsgálják felül a Schwezoff idején folytatott gazdálkodást, és ha kivetnivalót találnak, tegyék meg a büntetőjogi lépéseket; ebben az esetben életbe léphet az utóbbi feltétel is.

Az igen meghitt légkörben végződő, bár már kis létszámúra apadt közgyűlés végezetül a tavaszi tisztújítás kapcsán fölmerülő dilemmákról egyeztetett. Heisler András kifejtette, hogy számos jelentős templomkörzetben dilemma keletkezett: nem mindenki számára egyértelmű ugyanis, hogy – a jelen tervek szerint márciusra kitűzött – általános tisztújítást az eddigi választási szabályzatnak megfelelően (s így a jelenleg fönnálló képviseleti arányok mentén) rendezzék-e meg. Keszler Gábor levezető elnök a választási és jelölőbizottság képviseletében jelezte, hogy a jövő hétre már összehívták a bizottságot ezzel kapcsolatban. Tordai Péter is Heisler fölvetése mellett foglalt állást: szerinte még a választások előtt rendbe kell tenni az alapszabályt a tisztességes munka érdekében. A meghitt légkört tovább mélyítette, hogy záró imájában Fröhlich Róbert főrabbi, nyilvánvalóan nem függetleníthetően személyes érintettségétől, arra az imára utalt, amelyben megemlítik, hogy  az Örökkévaló megjutalmazza azokat, akik őszintén a közösség ügyeiért cselekszenek. Ezek után keze fölemelésével megáldotta a jelenlévő küldötteket.

*

Kérdésünkre Heisler András, a Mazsihisz elnöke kifejtette,

mostantól mindenképpen könnyebb lesz

a Síp utcai munka, hiszen egy megosztó személyiséggel kevesebb vezetőt számlálhat a közösség. „Az elmúlt fél évben már szinte csak ezzel foglalkozott mindenki, s ez súlyosan lejáratta a zsidó közösséget a közéletben, rendkívüli módon lecsökkentette érdekvédelmi képességünket” – fogalmazott. Hozzátette, még a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítását érintő tárgyalások is megakadtak emiatt a kormánnyal. „Ezek most mind a helyükre fognak kerülni”, tette hozzá, miközben a közösségre nézve morálisan tragikusnak nevezte Schwezoff regnálását és kifejtette, ebben óriási változásra számít.

Heisler András; Kunos Péter

Heisler András és Kunos Péter egy korábbi Mazsihisz közgyűlésen

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke a Budapesti Zsidó Hitközség jövőjéről is szólt. A konfliktusokat követően ugyanis többen

a BZSH létjogosultságát is megkérdőjelezik

– mondotta. Az érdekvédelmi tevékenységet szerinte mindenképpen a bejegyzett egyháznak, vagyis a Mazsihisznek kell ellátnia. A fölvetés valódi érdekessége, hogy nem csupán a képviseleti jogosultságot vonnák meg a BZSH-tól: az elgondolás szerint a budapesti templomkörzetek nem alkotnának egységes budapesti hitközségként ernyőszervezetet, hanem egyenként, önálló hitközségekként lennének a Mazsihisz tagjai. Heisler megjegyezte, az ötlet nem az övé, ugyanakkor fontosnak tartaná megvizsgálni, járható útról van-e szó. Heisler elképzelhetőnek tartja, hogy a tradicionális magyarországi zsidó közösségek évtizedes szervezeti válságát ebben az irányban lehet majd megoldani. Mindenestre ehhez higgadt, valódi párbeszédet kell folytatnia a szereplőknek – szögezte le a Mazsihisz elnöke.

Annyi csakugyan biztos, hogy ez bizonyos értelemben sokkal közelebb állna a rabbinizmus eredeti decentralizációs hagyományaihoz.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Francia állampolgárságot kap a zsidókat mentő mali származású férfi

Franciaország állampolgárságot adományoz Lassana Bathilynak, annak a mali származású muzulmán vallású férfinak, aki több zsidónak megmentette az életét a párizsi...

Schwezoff Dávidtól megvonták a bizalmat, megbízott ügyvezető: Kunos Péter

57 leadott szavazatból 38 a visszahívás mellett, 18 ellene voksolt. 1 érvénytelen szavazat mellett a Budapesti Zsidó Hitközség közgyűlése Schwezoff Dávid...

Close