Szombat előfizetés 2017

A Budapest – New York – Tel Aviv tengely…

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

…recseg-ropog.

haromvaros

Ezt máskor nem hallom olyan hangosan, de most, a honi zűrzavarban, Amerikai választások és gázai harcok után, izraeli választások előtt, nehéz nem hallani.

A tengely persze csak az én fejemben létezik: azt jelenti, hogy egyszerre tartom fontosnak a magyar demokráciát, Izrael biztonságát és vágyképeim szabadságpárti Amerikáját, amely mindkettőnek végső garanciája lenne.

Valójában persze három különböző országról, három kontinensről és három világról van szó, amelyek saját törvényszerűségeik szerint mozognak.

A magyar zsidók (bárhogy is definiáljuk őket), elsöprő többsége életre-halálra elkötelezett a baloldali, demokratikus, emberjogi, kisebbségvédő eszmék mellett, melyek szemükben egyedüli védőbástyát jelentenek egy ellenségkereső, nacionalista, antidemokratikus, a szélsőjobb szellemiségétől világosan el nem határolható táborral szemben. Ez a „vallásuk”, zsidó identitásuk alapja, a legkisebb közös nevező. Minden bizonnyal csak egy kisebb részük azonosul a zsidó hagyománnyal vagy Izrael állammal.

Az amerikai zsidók többsége szintén balra szavaz, mert a társadalmi diszkrimináció teljes felszámolását – mely 1968 után lett végleges – ezek az univerzalista eszmék hozták el neki. Ám közöttük sokkal mélyebb gyökerei vannak a hagyományok őrzésének és nincs náluk hatékonyabb támogatója Izraelnek. Az amerikai jobboldal erre hivatkozva nem kevés zsidót (15-30 százalék között) tud maga mellé állítani. Sok zsidónak az is rokonszenves, hogy az amerikai jobboldal az egyén felelősségét és szabadságát hirdeti, a jóléti állam beavatkozását pártoló baloldallal szemben.

Az univerzalista, emberjogi felfogás illetve az Izrael-pártiság ma, a művelt nyugaton egymással szemben mozog. Az univerzalista baloldal – legfőképp Európában – az elnyomott harmadik világot pártfogolja, kedvencei a palesztinok. A (néha radikális) nyugati jobboldal viszont alkalom adtán nem szégyelli hirdetni a nyugati típusú demokrácia fölényét a harmadik világ elnyomó rendszereivel szemben, és ilyen alapon Izraelt tekinti a nyugat védőbástyájának egy nyugatellenes közegben.

A mai baloldal szimbóluma az amerikai elnök. A multikulti híveként Barack Obama bensőséges kapcsolatot ápol a zsidókkal, széder estén, hanukkai gyertyagyújtáson vesz részt. Ugyanakkor kapcsolata Izraellel feszültségekkel teli: a multikulti híveként a párbeszéd híve az iszlám világgal, s politikájába nemigen fér bele a konfrontáció, ami viszont a Közel-Keleten az egyetlen ismert megoldás a problémákra. (Lásd: arab forradalmak.)

Izraelben ezért másképp ketyeg az óra: a többség elvesztette a multikultival, toleranciával, békés egymás mellett éléssel kapcsolatos illúzióit: ha korábban nem, hát a 2005-ös gázai kivonulás után, amikor az átadott területekért rakétazáport kaptak cserébe. (Az ott uralkodó Hamasz azóta is csak ezt a formáját ismeri az interakciónak.) Világosan jelzi mindezt a jelenlegi jobboldali izraeli kormány stabilitása, amely a január 22-i választásokon is biztos győzelemre számíthat. Világosan jelzi mindezt az Izrael és Amerika közötti gyakori szópárbaj az iráni atomfegyver ügyében. Izrael már nemsoká várhat, s harcias jobboldali kormánya ennek hangot is ad. A hatalmas Amerikának viszont még bőven van ideje, s békülékeny baloldali kormánya kényelmesen várakozik.

Magyarországról minden másként látszik. Egyfelől nincs éles ellentét az Izrael-pártiság és a demokratikus multikulti értékei között. Itt ugyanis a hagyományos szélsőjobboldal nyíltan felvállalja az antiszemitizmus minden formáját, egyidejűleg gyalázza a zsidókat és Izraelt, így a baloldal nem kényszerül választásra a kettő között. Ez utóbbinak örülök, noha tudom, hogy egykettőre megváltozhat.

Továbbá: az emberjogi, multikulti magyar zsidóság ma az állami beavatkozás híve: nem az Orbán-féle hatalomkoncentrációé persze, hanem a kisebbségvédő államé, amely garantálja a hátrányos helyzetű vagy veszélyeztetett minoritások felemelkedését és biztonságát. A hatalomtól követeli a kisebbség jólétét, és idegen tőle a – számomra rokonszenves – jobboldali felfogás kevesebb államról, több szabadságról és felelősségről.

Ez a baloldal, a minden energiáját lekötő hideg polgárháborúban, nehezen tud odafigyelni egy másik világban zajló konfliktusra: nevezetesen a Közel-Keletre. Amúgy sem sok közös vonás van közte és Izrael harcias jobboldali kormánya között, amely nem olyan rég még terroristákkal harcolt. Én viszont – aki (kimúlásáig) a Galamus.hu-t és a Jerusalem Postot egyaránt olvasom – mindkét világban próbálok otthon lenni – miközben látom, hogy a zsidók itt és ott teljesen eltérő helyzetben teljesen másképpen látják a világot. A baloldali, emberjogi szemlélet itt erős várunk, ott viszont hamis messiásnak bizonyult.

Így recseg-ropog, fejemben, a Budapest – New York – Tel Aviv tengely.

Címkék:2012-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Online választott zsidó parlament

Az Európai Zsidó Parlament küldöttsége Budapesten

Close