Szombat előfizetés 2017

Jelben-létezés – Rajk László kiállítása, Konrád György megnyitójával

Írta: Klein László - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Konrád György nyitotta meg május 2-án Rajk László Hiányzó sors – Auschwitzi falak című kiállítását, mely május 31-ig látható a 2B Galériában.

2004. április 16-án Az elárult állampolgár – a magyar holokauszt emlékére címmel nyílt meg Rajk László látványterve alapján a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállítása az Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeumban. Rajk azóta vizsgálja a láger falaiba, padlászugokba, a zuhanyzóba vagy a kéményekbe karcolt magyar feliratokat. A közel 450 ezer legyilkolt emberből, a fényképeken és a felhalmozott tárgykupacokon kívül csupán ennyi maradt.

Dörzsöléses, úgynevezett frottázs technikával lenyomatokat készített a feliratokról. „Teller Gábor, Nyíregyháza, 1944. VI. 11.” „Lázár Olga, Miskolc, 1944. VI. 13.” Néha nem jutott idő csak a monogramra: „G.K., Szeged, 1944. V. 11.” Megannyi mementó. „Breuer György, Nyíregyháza”. Üvölt a hiányuk. „Friedman Miklós, Újfehértó”. „9. VI. 1944. Farkas”

Közel kell menni a haláltábor falairól készült lenyomatokhoz, hogy feltűnjenek az alig látható karcolatok. Közel kell engedni magunkhoz. Belénk vésődnek. Nem lehet felejteni. „Mint egy bokor a sivatagban, elvesznek ezek feliratok a hatalmas falsíkban” – mondta Konrád György megnyitójában, majd felolvasta a honlapján is elérhető Látogatás Birkenauba (Tanulmányi kirándulás) című esszéjét.

Minimalista jelekként művészeti sorozatot alkotnak a kisilabizálható betűfoszlányok, a kővé dermedt borzalom emléknyomai. Egy hónapon át várják az emlékezőket.

konradrajk_1.jpg

Konrád György, Kasza Lászó, Rajk László, a háttérben Rádai Eszter és Rényi András
Fotó: Klein László


Videónk a kiállítás megnyitójáról
ide kattintva tekinthető meg


Rajk László így fogalmaz kiállításáról
:

“Az auschwitz-birkenaui haláltábor – bár nincsenek benne sírok – a történelem egyik legnagyobb temetője. Nincsenek benne sírok, sírfeliratok, pedig csak 1944-ben több százezer magyar zsidót deportáltak ide legyilkolni. Közülük néhányan – a merészebbek? az elkeseredettebbek? a szívósabbak? a reménykedők? – lenyomatot hagytak létükről. Nem tudjuk, mennyi időt tölthettek el ezzel, de aprólékos munkával – napsütésben? esőben? sárban? szélben? – kicsi szöggel? hajcsattal? körömmel? fémdarabbal? üvegszilánkkal? kővel? – üzenetként? fohászként? imaként? sztéléként? – bevésték nevüket a Láger Siratófalába, Auschwitz-Birkenau tégláiba, vakolatába. Írás a falban. Név, városnév, dátum, néha foglalkozás, néhol rabszám. Írás a falban, a nevek helyén pedig hiány a falban. Hiányzó folytonosság, hiányzó sors. 2004-ben találkoztam ezekkel a nevekkel először. Azóta keresem Őket, a barakkok külső és belső falain, a valamikori “szaunában”, konyhabelsőkben, padlásokon, kéménypilléreken, latrinákban. Sokan vannak. Hiányzó folytonosság, hiányzó sors. Csak a hiányuk rajzolható meg. Így állítok nekik emléket.”

***

Május 3-án este 6 órától a kiállításról beszélget Bán Zsófia író, Bernhard Purin művelődéstörténész, a müncheni Zsidó Múzeum igazgatója, Rényi András művészettörténész és Rajk László építész a Goethe Intézetben (1092 Budapest, Ráday u. 58.)

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Rendetlenség

Dohos lépcsőház falai közt haladunk felfelé az egykori bérlakásba az Akácfa utcában. E környéken, ahol kiürült házakban szórakoztatóipari komplexumok jöttek...

Embermentő, elismerésre várva

Szabó Károly, a "bőrkabátos ember"

Close