Szombat előfizetés 2017

Remegve I-ten előtt

Írta: Surányi Vera - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Remegve I-ten előtt

Ortodoxia és homoszexualitás

A homoszexualitás kérdését – ortodox körökben – először tette nyilvános vita tárgyává a Remegve I-ten előtt (Trembling Before G-D) című amerikai dokumentum­film. Az alkotók ortodox zsidókat – nőket és férfiakat – szólaltatnak meg. Vallomásaik középpontjában egy feloldhatatlan dilemma áll: miként lehet összeegyeztetni a judaizmus iránt ér­zett szenvedélyes elkötelezettséget a bibliai intelemmel, amely szigorúan tiltja az egyneműek szerelmét. A 2001-ben készült film egy eddig szin­te érintetlen témában törte meg a hall­gatást. A zsúfolt mozik jelzik, hogy a téma szerte a világon felkavarja és vé­leménynyilvánításra sarkallja a film nézőit. A rendező egy alapítvány se­gítségével most eljutott Kelet-Európá­ba is. Az első állomás Budapest volt, majd Prága, Szófia és Kijev követke­zik. A budapesti bemutató-sorozatra március 1. és 7. között került sor, az Örökmozgóban, a Cirko-Gejzírben, a Bálint Házban és a CEU-n. Sandi Simcha DuBowski rendezővel és Steven Greenberg rabbival, a film egyik szereplőjével, budapesti tartózkodá­suk során beszélgettem.

– Mi késztette arra, hogy erről a kényes és intim témáról készítsen filmet?

DuBowski: Van amikor az ember választja a témát, és van, amikor a té­ma választja az embert. Velem ez utóbbi történt. Nem ortodox családban nőttem fel, nem is ismertem ortodoxo­kat. Brooklynban azokba a bárokba és szórakozóhelyekre jártam, ahol a me­legek találkoztak, ez volt a közegem. Talán azért is, hogy jobban megértsem önmagam, meg akartam tudni, hogy létezik-e homoszexualitás az ultra or­todoxok körében, olyan közösségek­ben, amelyek nem fogadják el a homoszexualitást, kiközösítik a melege­ket és leszbikusokat. Elkezdtem utaz­gatni; amerikai városokba, aztán Nagy Britanniába és Izraelbe látogattam. Magyarországon is voltam hat évvel ezelőtt, de sajnos ortodox melegekkel nem sikerült találkoznom. Gyűjtöttem az anyagot, videóinterjúkat készítet­tem. Sokszor egy évet is kellett vár­nom arra, hogy valaki vállaljon egy interjút. A film készítése során sok történetet hallgattam végig. Volt olyan, akit megtagadott a családja, volt olyan, akit kirúgtak vallásos isko­lákból, s voltak olyanok, akiket házas­ságba kényszerítettek, aztán becsapták feleségeiket és férjeiket, mert nem volt más választásuk. A filmben sze­replő egyik leszbikus hölgy férje a mai napig nem tudja, hogy a felesége szerepel a filmben, s még kevésbé tud­ja róla, hogy leszbikus. Nagy kocká­zatot vállaltak azok, akik szerepeltek interjúalanyként. Kockáztatták családi életüket, a közösséghez való tartozá­sukat. De mégis vállalták a szereplést, mert mélyen elkötelezettek a vallás iránt, ugyanakkor nem tudják hitüket összeegyeztetni vágyaikkal.

– Hogyan lehetséges az, hogy ön­nek olyan intimitásokat tártak fel az emberek érzelmi életükről, ame­lyről soha senkinek nem beszél­tek? Önnek miért mondták el?

DuBowski: Ezek az emberek szé­gyellik magukat és a testüket. Azt ér­zik. hogy nincs helyük a közösségben, nincs hova tartozniuk, kiközösítve ér­zik magukat. Önmaguknak is hazud­nak, mert félnek attól, hogy az embe­rek undorral elfordulnak tőlük. És ak­kor jön valaki, aki arra biztatja őket: nyugodtan mondd el, hogyan érzel, és milyen megoldhatatlan problémákkal küszködsz. Mondd el a történetedet. A te történeted megtörheti a csendet, a szenvedést, a szégyent, segíthetsz má­soknak, hogy ne így kelljen élniük. A számtalan beszélgetés, amelyet a nézőkkel folytattunk a vetítés után, sok országban nyíltabbá tette az em­bereket. Miamiban például Miamiban a vetítés után feltette valaki a kezét, és azt mondta: „Keresztény vagyok és meleg. A film nyomán felmerült ben­nem a kérdés, hogyan lehetnék én is inkább ortodox zsidó?” Nagy derült­séget váltott ki hozzászólása. Az em­berek érezték, hogy ez már nem csak egy film, hanem egyfajta misszió, amely mozgalommá növekedett az idők során. Az én szerepem hasonlít­ható egy pszichoterapeutáéra vagy ép­pen egy barátéra, akinek el lehet mon­dani, mert érdekel, mert el akarom mondani másoknak is. És azzal hogy kimondjuk, már tettünk egy lépést, már lehetségessé válik az, ami addig lehetetlen volt.

Több mint négyszáz órás anyag készült. Milyen alapon válogatott a szereplők között, kik maradtak vé­gül a filmben?

DuBowski: Susan Kordával, nagy­szerű munkatársammal, a film vágójá­val és tanácsadójával tizennégy hóna­pig vágtuk össze a végleges filmet. A szándékom az volt, hogy csak ortodox melegek és leszbikusok szerepeljenek a filmben, mert az ő küzdelmükön ke­resztül akartam megvilágítani az elkö­telezett, mélyen vallásos emberek di­lemmáját. Hogy miként tudják a val­lást szexuális orientációjukkal össze­egyeztetni.

A homoszexualitás kérdését tágabb értelemben is vizsgálja. Pro­ducere egy készülő dokumentum­filmnek, amely a muzulmánok kö­zösségén belüli homoszexualitással foglalkozik…

DuBowski: A film „Allah nevében” ugyanazokat a kérdéseket járja körül a muzulmán világban, amelyek a Re­megve I-ten előtt-ben felmerültek. Például az, hogy hogyan lehet valaki egy olyan vallási közösség tagja, ame­lyik őt nem fogadja be. Parvez Sharma New Yorkban élő indiai rendező meg­keresett, én pedig elvállaltam, hogy a producere leszek a filmnek.

Hogyan összegezné filmjének következményeit?

DuBowski: Életem nagyobbik felét a judaizmus és a homoszexualitás összefüggéseinek vizsgálatával töltöt­tem. Ezalatt az idő alatt a film mozga­lommá szerveződött. Lehet, hogy ez nem jelent semmit és lehet, hogy na­gyon sokat jelent. Lehet történelem, lehet kultúra, és lehet egyfajta érzé­keny kapcsolat I-tennel. Lehet egy intellektuális, inspiráló kérdésfelve­tés, és lehet egyéni történetek megis­merése.

– Ortodox rabbiként bizonyára konfliktusba keveredett önmagá­val, hiszen a Tóra harmadik köny­ve, a Leviticus azt írja: „És ha vala­ki férfival hál úgy, amint asszon­nyal hálnak, utálatosságot követ­tek el mindketten: halállal lakolja­nak, vérük rajtok.” (20:13)

Greenberg rabbi: Ez a passzus azért tiltja a férfiak közötti szexuális kap­csolatot, mert ugyanolyan megalázó­nak és agresszívnak tartja, mint ami­kor nőkkel erőszakoskodnak. A Tórá­nak ez a szakasza a férfiuralom kriti­kájának is felfogható, tehát úgy is ér­telmezhető, hogy megtilt minden me­galázó szexuális aktust, s minden ér­zelmi erőszakot förtelmesnek tart, történjen akár férfi és nő között is. Ami engem illet, hosszú folyamat volt, amíg eljutottam addig, hogy a Tóra ti­lalma ellenére vállaljam magam. Csa­ládot akartam és gyerekeket, a Tóra szavai szerint akartam élni. Nehéz meghatároznom az idejét annak, hogy mikor fedeztem fel magamban a homoszexualitást. Éreztem, hogy a nőkre nem ad fizikai választ a testem. A halacha szexuális önmegtartóztatás­ra vonatkozó előírása, miszerint a há­zasság előtt nem érinthetsz és nem ölelhetsz meg lányt, mentett meg en­gem attól, hogy testemtől idegen éle­tet éljek. Egyszer, még ifjú koromban, kétségektől gyötörve meglátogattam egy idős rabbit, Rav Eliashuvot Jeru­zsálemben, és úgy éreztem, neki el­mondhatom kételyeimet. Azt kérdez­tem tőle: „Rabbi, vonzónak találnak mind a nők, mint a férfiak, mit te­gyek? Azt válaszolta: „Kedvesem, akkor benned kétszeres a szerelem ereje. Óvatosan bánj vele.” „Ez min­den? – kérdeztem. „Ez minden, többet nem mondhatok” – válaszolta moso­lyogva. Ez a beszélgetés döntő volt számomra. Életem során hosszú ideig rejtegettem és visszafojtottam ma­gamban az igazságot azért, mert sem- mire sem vágytam jobban, mint hogy elsajátítsam a rabbinikus hagyomá­nyokat. Miután befejeztem tanulmá­nyaimat, rabbi lettem és csak évekkel később, sok csalódás és sikertelen pró­bálkozás után döbbentem rá, hogy me­leg vagyok… A film egyik szereplője, Lea nagyon világosan megfogalmaz­za: ha fel kell adnia a zsidóságát, a vallását, csak azért mert leszbikus, ak­kor elveszíti az identitását. A kérdés az, hogy mi a forrása a zsidóságnak, a zsidó identitásnak, mit jelent elkötele­zett, hívő zsidónak lenni. Nem lehet ezeket a kérdéseket megválaszolatla­nul hagyni. Én magam a történelem folyamatosságát, a világ megértését, a szeretetet, a mélységet, a humaniz­must az ortodoxiában találtam meg. Szóval számomra az ortodox zsidóság feladása a személyiségem feladását je­lentené…

Egy korábbi interjúban azt hangsúlyozta, hogy a film elősegít­het társadalmi változásokat is. Meg tudná pontosabban világítani mit értett ez alatt?

Greenberg rabbi: A társadalmi vál­tozásokhoz vezető első lépés az egy­szerű emberek szívében és gondolko­dásában létrejövő változás. Nem vár­hatunk változást a vallási törvények­ben, amíg a kulturális és társadalmi változás nem jön létre. Például, Ame­rikában ötven évig kellett küzdeni azért, hogy a nők választójogot kapja­nak. Ami pedig a vallást illeti, meggyőződésem szerint nincs olyan emberi probléma, amellyel a zsidó vallásnak ne kellene foglalkoznia, és amelyre ne kellene választ adnia. A film lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek kérdéseket tegyenek fel és elmondják saját tapasztalataikat. Min­dez pedig elindíthat egy gondolatsort, amely a változáshoz vezethet.

Mit gondol, a homoszexualitásról szóló őszinte beszéd oldhatja a Tóra tiltásainak merev, dogmati­kus értelmezését?

Greenberg rabbi: Nem gondolom, hogy a Tóra tiltásai dogmatikusak len­nének. Nem hiszem, hogy a judaiz­mus, még a legtradicionálisabb kere­tek között is, dogmatikus lenne. Mert a zsidók tudják, hogy a törvényeket le­írták, de a leírt törvényeket az embe­rek töltik meg értelemmel. A zsidók meg akarják érteni az életet. Állandó­an kérdéseket tesznek fel. Ez miért van így, ezt vagy azt miért így vagy úgy kell tenni, stb. Imádnak vitatkoz­ni és egyet nem érteni még I-ten aka­ratával kapcsolatban is. A törvény nem adhat abszolút definíciót az élet dolgaira. Ebben rejlik a zsidó bölcses­ség. Az igazság sokféleképpen ragad­ható meg. A homofóbia nem követke­zik a zsidó hagyományból. A film nem várt következménye, hogy egy egész mozgalmat indított el a homo­szexualitás elfogadásának érdekében – s nem csupán az ortodox és haszid közösségeken belül.

Surányi Vera

Sandi Simcha DuBowski filmrendező

New Yorkban élő díjnyertes dokumentumfilm-rendező, író, akti­vista. A Remegve I-ten előtt (Trembling Before G-D. 2001) cí­mű filmjével öt éve járja a világot, mindenhol lelkes fogadtatásban részesült, művét számos ország mozijában forgalmazzák.

Díjak: Berlinale, legjobb doku­mentumfilm; Jeruzsálem (Jewish Experience), fődíj; Los Angeles, legjobb dokumentumfilm; Chica­go, Gold Plaque, legjobb doku­mentumfilm; Seattle (Lesbian and Gay Film Fest), közönségdíj, leg­jobb dokumentumfilm; Torino (Lesbian and Gay Film Fest), leg­jobb dokumentumfilm; Svájc (Pink Apple Film Festival), kö­zönségdíj; New York (The New Festival), Vito Russo Award; Washington (Jewish Film Festi­val), különdíj.

Steve Greenberg rabbi

Filozófiai képesítést szerzett a Yeshiva Egyetemen, majd rabbi­ként végzett a Rabbi Isaac Elchanan Theological Seminary-ban. Jelenleg a CLAL (National Jewish Center for Learning and Leadership) tanára New Yorkban. Köny­ve: Wrestling with God and Mén: Homosexuality in the Jewish Tradition (University of Wisconsin Press, 2004. február).

Címkék:2006-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Homoszexualitás és zsidóság

KOZMA GYÖRGY Homoszexualitás és zsidóság Magyarországon is látható immár a nagy vitákat felkavart Trembling before G-D, „Remegve I-ten előtt” című...

Nem csak kezdő zsidóknak

Nem csak kezdő zsidóknak Ki a zsidó? Mi a zsidó? Dupla CD. Kiadja az SDC Kft., 2005, Összidő: 40:15; 44:02...

Close