Szombat előfizetés 2017

A leples bitang kozmopolita üdvözlete

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Archívum, Irodalom, Kultúra-Művészetek, Zene

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

„Homoszexuális vagyok, zsidó vagyok, zseni vagyok.” – nyilatkozta megragadó tömörséggel néhány éve Allen Ginsberg buddhista drogbarát, vegetáriánus anarchista, költő és clown teljességügyi szakember.

A beatnemzedék örökifjú szentje (67 éves) két budapesti fellépése tanúsága szerint ugyanazt a generációt vonzza, mint három évtizede. Csakhogy a mai tizen- és huszonéveseket. Régi hódolói közül (ők persze megöregedtek) lényegesen kevesebben zarándokoltak el a Lágymányosi Művelődési Házba és a Katona József Színház Kamrájába, mely azonban így is tömve várta a gurut, aki megejtő közvetlenséggel improvizálta mindennemű hatalom ellen szóló dalába (Seggfej!) a helyi vonatkoztatási pontot: Csurka Magyar Fórumát. Ha a hülyeség és a nacionalizmus internacionális, az ironikusan nyelvet öltő válasznak is nemzetközinek kell lennie. Kozmopolita üdvözletét hozta fricskaként a Kárpátok felkavart medencéjébe, amit régi fordítója, házigazdája és barátja: Eörsi István tolmácsolt élőszóban, s mely cím alatt a közeljövőben összegyűjtött verseinek kötete is megjelenik hazájában.

Nincsenek tabuk hallatszik ki éles verssorai közül a mára letisztult, szelíd, ám határozott üzenet. Miért is lennének, ha olyan természetesen lehet beszélni a kábítószerek mesterséges világa iránti vonzalomról, azonos neműek kapcsolatáról, leépülésről és pusztulásról, hogy mindez költészete foglalatában ahogy kell magától értetődő példázattá, vagy éppen szerves hétköznapi életténnyé csendesül a leküzdhetetlen szükség által, ha kimondani féltünk is mindeddig.

Nem ismételgeti nyomatékosan: légy szabad, de szóközelből is árad, az lehetsz. Ő a példa rá: ahogy anyjáért, az orosz-zsidó Naomiért írott Kaddisát recitálja, s a versfolyam előtt az eredeti arameus szöveget, illusztrálva, hogy annak hangsúlyára, ritmusára komponálta művét; ahogy mantráit rezegteti különös hangszerén, és csalogat, hogy hite szerint e rezgések által a vele éneklő is találkozzék a tökéletességgel; ahogy az arab-izraeli viszályról, a délszláv öldöklés pokláról olvassa rezignált sorait, s csak a túlélést, az „ész Molochján túl”-i létet igenli, kiátkozva mindennemű erőszakot; ahogy a „gazdagok diktatúráját” és a ״kommunista cenzúrát” (a kétpólusú világrend sematizmusát, a „Rendszert”) egy lélegzettel utasítja el; s ahogy érzékeny szerelmi lírát művel, mert lírai akkor is, ha olykor a homoerotikus viszony nagyon is prózai, esetenként drámai elemeit emeli versbe.

Évtizede akkor és abban a helyzetben nekünk a nyugat volt Ginsberg. Minden rezdülése arra utalt, hogy létezik egy másdimenziójú lét, mint ezen a tájon. A Földes László vezette Hobo Blues Band az amerikai feketék zenei világát alkalmazta, s feldolgozásukban váltak közismertté szövegei. Ma és itt hallva őt nem utolsósorban miatta, immár túl a nyugat-illúzión -, ahogy a Hobo-féle afro-amerikai blues helyett filozófiájában és dallamvilágában a keletet idézi, kiderül: semmi sem úgy van. Műveinek ilyen előadásmódjában egy másik, eredetibb rétege tárul fel. Mégis, a levegő, ami megcsap a jelenségből, végzetesen New York-i, csakis egy multikulturális polifóniát hordozó közegből jöhet. Ott is támadták társaival, a beatnemzedék valamennyi hősével együtt, itt és ma szintúgy vörös posztó bármiféle bigottéria híveinek szemében. Mert azt mondja: kételkedj! Mert azt mondja: szabad lehetsz, ha eloldozod magad előítéleteidtől, nem félsz saját gondolataidtól, (ezért azt írod, ami először eszedbe jut tárgyadról), nem gyakorolsz öncenzúrát, hiszed, amiben hiszel, közlöd, amit jónak látsz, ami jó, ami fáj.

Sok édent, sok poklot próbált, ám különös kiegyensúlyozottságot sugárzó lényt láthatott, s fergeteges hangulatot élhetett át, aki befért az előadások színhelyére. Első estjén William Blake egy versét énekelte-játszotta el búcsúzóul. Sokatmondóan alázatos volt a gesztus, különösen attól, aki tud kihívóan blaszfém és polgárpukkasztó is lenni, aki a költészet őslétmódját, az élőszót és a zenét, s általuk mindig új módon a legtriviálisabb igazságokat is a vitalitás apoteózisaként tudja közvetíteni és átlényegíteni. Allen Ginsbergnek vélhetően nincs identitászavara, annyiféle mozaikból áll személyisége és világképe. Egyszemélyes kisebbség. Szabadságpróféta a Lower East Side-ról.

Szántó T. Gábor

Címkék:1993-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Hogy hal meg egy író?

Hihetetlen, de mifelénk az utóbbi ötven évben betiltották a halált. Na, nem a tényét. De a hírét. Te is, fiam,...

1943: a Rosenstrasse-i asszonytüntetés

Előfordult a Harmadik Birodalomban is, hogy tiltakozási akciók eredményre vezettek. Ezt bizonyítja a Rosenstrasse bátor asszonyainak 50 évvel ezelőtti története,...

Close