Tabusítva – a magyar zsidóság a holokauszt után

Írta: Ónody-Molnár Dóra, zsido.com - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A holokauszt utáni magyar történelemben a zsidóság mintha tabu lenne. Az volt a Rákosi-rendszerben, aztán a Kádár-rendszerben, de erről a témáról a rendszerváltás után is alig esett szó. Talán azt gondolják sokan, hogy az ’56-os forradalmat gyalázná meg, ha bizonyos negatív eseményekről is beszélnénk, mások esetleg a zsidók és a kommunista hatalom viszonyának boncolgatásától tartanak. A tabusítás okairól és hatásáról beszélgettünk Standeisky Éva történésszel, akinek Demokrácia negyvenötben címmel jelent meg nemrég könyve arról a történelmi pillanatról, amikor az egész folyamat más irányt vehetett volna.

Standeisky

Standeisky Éva (fotó: Tóth Csilla)

„Szórványos jelenség volt”

Ön szerint fel lehet tenni értelmesen azt a kérdést, hogy ’56-ban milyen szerepet játszottak a magyar zsidók, mi történt velük, mennyire voltak alakítói és elszenvedői a történéseknek? Vagy ezek olyan részletek, amivel nem érdemes különösebben foglalkozni, mert az eseményekre nem gyakoroltak érdemi befolyást?

Szerintem fontos, hogy feltegyük ezt a kérdést, mert a forradalom mindig előhozza a társadalomból azt, ami benne van. Magyarországon a zsidókhoz való viszony régóta lényeges ügy. A holokauszt után, ’45—’46-ban sem beszéltek erről, pedig az demokratikus időszak volt, aminek elég hamar vége lett. Utána a diktatúra évtizedei jöttek, és minden diktatúra valamilyen formában tabusította ezt a kérdést. Az államszocializmus idején is szőnyeg alá söpörték a problémát. Nem azért, mert az antiszemitizmust támogatták, ellenkezőleg, csak olyan kínos kérdésekre kellett volna árnyalt választ adni, amit a Kádár-korszakban sem vállaltak igazán. Jellemző, hogy amikor a Kádár-rezsim elkezdett bomlani, a ’70-es, ’80-as évektől, akkor jöttek először elő az olyan kérdések, amelyek egyáltalán kapcsolatban voltak az antiszemitizmussal. De ’56 még akkor sem, mert ’56 eleve kényes téma volt, hiszen akkor a kommunista rendszer bukott meg.

A tabusítás tekintetben a rendszerváltás sem hozott változást…

’56 és a zsidók kapcsolata azért fontos kérdés, mert amikor a társadalom fölfordul, akkor előjönnek az addig elfojtott dolgok, amelyeket aztán évtizedekig nem lehetett kitárgyalni. Először a rendszerváltás után lehetett volna ehhez az összefüggéshez hozzányúlni, de a ’89 utáni  években, évtizedben az események feldolgozása volt az elsődleges. Létrejött az ’56-os Intézet, ott lehetett kutatni ezt a témát is. ’56-ban voltak antiszemita jelenségek, mint ahogy minden XX. századi nagy felfordulás időszakában. Volt az I. világháború után a 18-as polgári demokratikus forradalomban. Volt 45-46-ban is, tehát a II. világháború után is…

… amikor a zsidók deportálása friss élmény volt. Mégis történtek atrocitások a túlélők ellen…

… még haláleset is történt Kunmadarason és Miskolcon. Ez mégis inkább szórványos jelenség volt, ami azt is mutatta, hogy a nyilas érában és a Horthy-korszakban virulens antiszemitizmus, bár törvényesen megszűnt ’45-ben, a  demokrácia viszonyai között sem tűnt el. Tehát az akkori atrocitások nem írhatók a ’45-ös demokrácia rovására. A demokrácia éppen azt jelenti, hogy sokszínűség van, ellenszenves nézetek is a felszínre jöhetnek. Demokráciában a negatív jelenségeket többnyire észérvekkel próbálják megszüntetni. A társadalomban meglévő előítéletek nagyon makacsak.

Az viszont kijelenthető, hogy ’56-ban az antiszemita atrocitások nem voltak általánosak?

Igen. Annak, ami volt, két típusát lehet megkülönböztetni. Az egyik, az úgynevezett hagyományos antiszemitizmus. Tehát, amikor a vidéki bolt vezetőjében, aki az ottani zsidók leszármazottja volt, valaki a kizsákmányolót látta, és amikor személyes ellentéte keletkezett az illetővel, előjöttek a negatív érzelmei, az irigysége, és beindult a bűnbakkeresési mechanizmus. Ez az egyik fajtája annak az antiszemitizmusnak, amely ’56-ban megjelent, a másik az úgynevezett politikai antiszemitizmus. Ez azt jelenti, hogy a társadalom azon tagjai közül, akik nem szimpatizáltak a diktatúrával, egyesek ürügyet kerestek az indulataik levezetéséhez, amelyet abban feltevésben találtak meg, hogy a zsidók összefogtak a kommunistákkal. Az az érdekes, hogy a hagyományos antiszemitizmusnak kapitalizmusellenes éle volt, a politikai antiszemitizmusban pont az ellenkezője jelenik meg, hiszen az államszocializmus eleve kapitalizmusellenes volt.

„Nem tartották magukat zsidónak”

Egyes kommunista vezetők zsidó származása vagy maga a kommunizmus volt a fő ösztönzője ennek a fajta antiszemitizmusnak?

A kettő együtt. A Horthy-korszak alatt már elterjedt az a nézet, hogy az egész kommunizmus zsidó találmány. Az ebből eredő judeobolsevizmus kifejezés gyakori szlogen volt. ’49 és ’56, de főleg ’49 és ’53 között a kommunista vezetők és a zsidóság összekapcsolását az is elősegítette, hogy az ország vezetőinek egy része zsidó származású volt, amiben az az ellentmondás, hogy ezek a vezetők nem tartották magukat zsidónak. Őket a zsidóságuk nem érdekelte, azt viszont tudták, hogy a társadalmat ez a kérdés foglalkoztatja. Azt gondolták, hogy ha majd a kommunizmus győzni fog, akkor a kapitalizmusból és a kizsákmányolásból eredeztethető antiszemitizmus automatikusan meg fog szűnni. Ahogyan próbálták az általuk elképzelt rendszert erőszakosan létrehozni, tovább növelték a társadalom egy részében már meglévő gyűlöletet.

A teljes cikk itt olvasható.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Az európai moszlimok körében erősebb az antiszemitizmus, mint a szélsőjobb hívei között

A nyugat-európai közvélekedés szerint antiszemita megnyilvánulások az átlagot meghaladó mértékben köthetők a moszlimokhoz. Erre a következtetésre jutott Günther Jikeli is,...

Fidesz: a fideszes polgármester magánemberként vádolta Izraelt a párizsi terrormerénylettel

Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője újságírói kérdésre azt mondta, magánemberként beszélt Szentgotthárd fideszes polgármestere, amikor azt mondta, hogy a párizsi...

Close