Száz Kapu

Írta: Maleczki Yakov - Rovat: Hagyomány

Maleczki Yakov 2003-ban volt bár micvó a Dessewffy utcai zsinagógában. 2004 és 2009 között az Ojhel Menáchem Vityepszk nevű hászid közösségben, a jeruzsálemi Meá Seárim negyedben élt. 2009 óta foglalkozik a jiddis nyelv tanításával. 2010 óta az ELTE asszirológia szakos hallgatója.

Meá Seárim[1] kívülről szemlélve homogén masszának tűnhet. Romos épületei között – mely közül sok szintenként más-más korszak építészeti jegyeit viseli és szinte tervezés nélkül, organikusan nőtt ki környezetéből – milliónyi plakáttal tapétázott, félig rothadó szeméttel szórt utcáin fekete tömeg hömpölyög. Sötét ruhás alakok hunyorgó tekintettel méregetik a kívülállót, akinek fogalma sincs, mire számíthat.

Belülről azonban számtalan közösségből álló tarka világ ez, amit csak egy dolog fog lazán össze, és ez nem más, mint a zsidó hagyományok szerinti élet.

Kisebb-nagyobb helyi zsinagógák, melyek állandó látogatói száma csekély, a nagy hászid közösségek árnyékában húzódnak meg, melyek csúcsán egy-egy bálványozott rebbe-király uralkodik.

A hászid udvartartás masszív épületegyütteseiben szombatonként tartott bankett jelenetek (tis-ek[2]) egyértelműen tükrözik a csoport szellemiségét, egyúttal hierarchiáját is. A hatalmas, hosszú asztal fején a rebbe ül. Mellette fiai és vejei. Mögöttük az elit tagjai állnak. Az asztalnál a vének, a közösség meghatározó tagjai, előkelő vendégek társaságában. Az asztalt három oldalról közrefogva pedig, magasságokba nyúló lépcsőkön a hászid tömeg kollektívuma hullámzik, a rebbe által megszabott kántálas ritmusára.

A nők sűrű rácsozaton, esetleg tükröződő, átláthatatlan üvegen keresztül nézhetik az eseményt a vájbersíl-ből[3]. Odaát tolakodnak a jobb kilátásért. Az egyéniség mindezen kívül reked.

A hászidok bábel-tornyai

között húzódik a csálmer-ek[4] zegzugos világa. Ők a jeruzsálemi misznáged-ek[5]. Gőgösen őrzik az egykori litván elit emlékét, akik sok-sok nemzedéke Jeruzsálembe vándoroltak. Meá Seárim alapjait ők teremtették meg, párhuzamosan a korszakban akkor még domináns szfárádi népességgel.

A kívülálló nehezen tenne különbséget egy csálmer és egy helyi hászid között. Egységesen fekete, hosszú ruhát, szakállat és pajeszt viselnek. A helyieknek persze ránézésből is egyértelmű. Nem mintha ebben a nagy faluban, ami a mai áskenáz zsidóság jelentős szeglete, nem lenne magától értetődő, hogy ki melyik családból származik. A családnéven túl azonban az öltözködés, a kiejtés, a viselkedés is sokat elárulhat arról, ki hová tartozik, és még arról is, honnan való.

A Meá Seárimi lakosságot ezeken kívül még egy dolog összefogja: a kívülállókon túl a szekuláris izraeli közeggel szembeni ellenszenv, bizalmatlanság, ellenségesség. Izrael állam a megalapítása óta több erőszakos hadjáratot is vezetett ide, hogy a babonás gettóvilág eme tűzfészkét felszámolják. Sorozatos kudarcok után ezek a próbálkozások kimerültek.

5 - Magyar házak boltívei alatt

Magyar házak boltívei alatt

A Meá Seárim-i öntudat viszont rendkívül megedződött, és bár talán nevetséges ilyet állítani, összekovácsolódott. Mindenesetre nem szívesen jár rendőr errefelé, s ha mégis dolga akad, a hatsóság bizonytalanná válik, és igyekszik oly kevés ideig jelen lenni, amennyire csak lehet. A régi idők emlékére azonban az unatkozó fiatalság időnként – ha éppen nincs itthon a rebbe, aki miatt viselkedniük kell – sportból felgyújt néhány kukát és a forgalom útjába görgeti, tologatja, kisstílű kergetőzésbe kezdve a hatóságokkal. Az áldozat természetesen mindig Meá Seárimi, a mártírság a köznép körében népszerűvé teszi a jelentéktelenségből kiemelkedni vágyókat.

A feketébe öltözött világ gazdasága

feketén működik. Ellentétben a kívülállóktól származó közhiedelemmel, nem igaz, hogy a helyiek nem dolgoznak, életük teljes mértékben a zsidóság tanulmányozásának szentelnék. Igaz, hogy érték ebben a társadalomban, ha valaki életformaszerűen, főállásban tanul. Viszont ezzel együtt is igen sokan dolgoznak, különösen a hászidok között. A helyi gazdaságot kisebb-nagyobb fekete vállalkozások hálózata szövi át, ami laza kapcsolatban áll az izraeli külvilággal. A pénz mégis sokszor amerikai vagy nyugat-európai vallásos zsidó üzletemberektől származik, akik példát mutatnak az egész világnak (ha a világ tudna róluk), amiért jóformán minden Jeruzsálemből szakadt hászid koldulón segítenek, kisebb-nagyobb összegekkel.

Ők tartják fenn azokat az egyesületeket is (kojlel-ek)[6], amik rendszerint egy-egy zsinagóga vagy közösség berkein belül működnek, és havi bért fizetnek azon családfőknek, akik az rész-vagy teljes munkaidőben a nagyra értékelt tanulás mellett döntenek. Mi dárf ráteven idiskájt, meg kell mentenünk a zsidóságot. Ez a nézet az ortodox holokauszttúlélők rögeszméje. Amit, ha belegondolunk, nem nehéz megérteni.

Meá Seárim az Óvároshoz közel eső szélén található az Ingerise hájzer[7], azaz Magyar házak, melyet 1881-ben hozott létre a Sojmráj HáChojmojsz alapítvány az Osztrák-Magyar Monarchia magyar részéről Palesztínába vándorló ortodox zsidók számára. A negyed háromszög alakú lakótelep, falakkal körbezárva. Számos zsinagóga és mikve található itt. Lakói a mai napig elsősorban magyarországi zsidók leszármazottai, közülük az idősebbek gyakran értenek – bár nem szívesen beszélnek – magyarul. A Sojmráj HáChojmojsz irodájában mégis feltűnik egy érdekesség – egy múltból itt ragadt emlék, a történelmi Magyarország Trianon előtti térképe. Olyan részletek ezek, amin elcsodálkozna a mai magyar közvélemény – ha tudna róla.

Árn, vityepszki hászid, aki a közösségen belül a „liberálisok” klikkjét képviseli – bár pajesza, szakálla, hagyományos csíkos kaftánja épp olyan, mint vonalas társaié, a hagyományos vastag keretes SZTK szemüveg helyett divatos keret nélküli viselésével fejezte ki lázadását – lakásának bejárata előtti lépcsőn ültünk, kávéval kínált. Megfogta csíkos kaftánjának gallérját, és ezt mondta, higgadt, már-már álmos, mély hangján: „Ez a kaftán szép. Nem az a baj vele, ahogy kinéz, hanem az, amit jelent. Ha bárhova Meá Seárimon kívül elmegyek ebben a kaftánban, másnap már terjed a szóbeszéd, hogy a Toldojsz Áron közösség megjelent itt és itt. Ha tehetném, levetném ezt a kaftánt, és feketébe bújnék. De nem tehetem meg, mert akkor nem tudnám kiházasítani a gyerekeimet. Apám magyar, a Magyar házakban él, a Toldojsz Áron tagja. Testvérei mind a Toldojsz Áron prominens alakjai. De a Magyar házakban, éppúgy, mint Bét Semesben[8], mindenki egyforma, azt érzem, hogy nem tudok lélegezni. Itt, a Suk Mea Seárimban, mindenféle ember mozog – hippi breszleviek[9], szfárádiak, litvákok, turisták – itt van terem, itt kapok levegőt, ezért lakom én itt.”

5 - Hajadon lányok a MAgyar Házak utcáin

Hajadon lányok a Magyar Házak utcáin

Gyakran ébredtünk Magyar házakbeli lakásban, amit a Sojmráj HáChojmojsz bocsájtott magyar zsidó fiatalok rendelkezésére, a Toldosz Áronos gyerekek bencsolásának[10] ritmikus kántálására. A horgolt fehér, pomponos kipákat viselő gyerekek a Toldojsz Áron – délkelet-ázsiai gyárépületre emlékeztető – főépülete előtti téren játszottak. Játék közben két csoportra oszlottak, egyik felük rendőr, másik felük Meá Seárimi tüntető lett. Rendőrök csoportja kergeti a tüntetők csoportját. Ilyenkor nem veszélytelen áthaladni közöttük – előfordult már, hogy a rajzó piranhákra emlékeztető fehér pomponos gyerektömegben valaki teljes sebességgel az ágyékomba rohant, sajgón kínzó fájdalmat okozva. Később vagy jó előre kikerültem a gyerekek morajló tömegét, vagy kezemmel elől-hátul védve magam, vonultam át közöttük.

A Magyar házaknak

csak egy jellemző színezetét mutatja be a Toldojsz Áron. Ők sokan vannak, és kitűnnek a fekete tömegből – azonban számos más csoporthoz tartozó, esetleg csoporton kívüli család lakik ott. A környékre jellemző a Dusinszky hászid közösség hatása. Ez az egykor nem hászid, magyar ortodox hagyományokat őrző csoportosulás részben asszimilálódott környezetébe, több régi szokását megőrizte, külsőségekben mégis felvette idővel a Meá Seárimiakra jellemző öltözködést, viselkedést.

A helyi közösségeket ernyőszervezetként fogja össze a rabbinikus bíróságot üzemeltető, kósersági felügyeletet vállaló Ájde HáChárájdisz[11] nevű szervezet, mely régóta képvisel közös ügyeket a külvilág, például a szekuláris izraeli állam felé, sokszor azzal szemben érvényesíti a vallásos közösség akaratát a Tóra nevében. Számos tüntetést szerveznek olyan események ellen, amit az izraeli állam vallásellenes lépéseinek ítélnek, ilyenek jellemzően halott felboncolása, sírok kiásása (például építkezés miatt), sertést árusító bolt nyitása, és más hasonlók.

Állandó feszültséget okoz az ortodox iskolákat érintő állami támogatások elfogadásának vagy el nem fogadásának kérdése, hiszen ha az állam pénzt ad, és azt el is elfogadják, később olyan tantárgyak oktatását írhatja elő, melyeket a vallásos közösség visszautasít. Ezeken a tüntetéseken az utóbbi időben egyre több modern ortodox, elsősorban amerikai tanuló tűnik fel, rövid ott tartózkodásuk alatt – a jelek szerint – könnyen felveszik a hely ritmusát.

Israeli policemen drag ultra-Orthodox protesters during clashes in the town of Beit Shemesh, near Jerusalem August 12, 2013. An Israeli police spokesperson said some 21 ultra-Orthodox protesters were detained on Monday in the town during clashes with police after a group of them broke into a construction site to prevent work from taking place at the site they believe contains ancient graves. REUTERS/Nir Elias (ISRAEL - Tags: POLITICS RELIGION CIVIL UNREST) ORG XMIT: JER10

Nézeteltérés a rendőrséggel

Az Ájde nemcsak lázít az állam ellen, olykor közvetít is a helyiek és a hatóságok között: előfordult már, hogy egy tüntetés során, melyben elszabadultak az indulatok, egy rendőrségi lóba kés „döfődött” – az Ájde ekkor a környéken cirkáló autók tetejéről szóló hangosbemondókkal utasította a tüntetés résztvevőit, hogy ne veszélyeztessék sem ember, sem más élőlény testi épségét. A rendőrség sokszor csak indokolatlanul nagy erőkkel mer fellépni a környéken. Egy barátom édesapja, a Suk Meá Seárim megbecsült mészárosa, mint kiderült, illegálisan alkalmazott egy palesztin dolgozót. A hatóságok katonai dzsippel vonultak ki, leparkoltak a bolt bejáratánál, és bementek. Előállították az feketén alkalmazott munkást, valamint a bolt tulajdonosát is. Mire a hatóságok kijöttek a boltból, a helyi lakosságból verbuválódott, felháborodott tömeg teljesen körülvette a dzsipet. A katonák beültették gyanúsítottjaikat a dzsipbe, és minél hamarabb igyekeztek eltűnni a környékről – ekkor vették észre, hogy a dzsip kerekeit kilyuggatta a tömeg. Annyira megijedtek, hogy bár a palesztin férfi előállításáról nem mondtak le, a bolt tulajdonosa nélkül hagyták el a helyszínt sietve.

Számos más, érdekes történetet lehet még mesélni Meá Seárimról. Mindazok, amiket itt leírtam, csak nagy vonalakban mutatják be a vallásos zsidó világ ezen szürreális, néha félelmetes, olykor vicces szegletét. Toldojsz Áron, hászidok, történelmi Magyarország, misznágedek, szfárádiak, az ott tanuló amerikaiak – mind, mind hozzátesznek ahhoz a világhoz, mely a külvilág számára bár fekete-fehérnek tűnik, ha közelebbről nézzük, nem lehet nem észrevenni, hányféle színből áll össze. Mindez pedig a mi korunkban, globalizált világunkkal párhuzamosan létező, kelet-európai gettóvilág formájában testesül meg. [12]

Jegyzetek

[1] מאה שערים jelentése: száz kapu, az elnevezés a Tóra szövegéből való (Gen. 26:12), Jeruzsálem jelentős lakónegyede. 1874-ben kezdett épülni, az Óvároson kívül épített városrészek közül az ötödikként. Azóta a negyed kinőtte eredeti határait, és nevét egyre inkább a jeruzsálemi ortodox zsidók lakta, egyre kiterjedtebb környezettel azonosítják. Érdekesség, hogy a korabeli építészetre valóban jellemzők a boltíves kapuk, és az épületek felső szintjeire az utca fölött ívelő lépcsősorokon lehet feljutni, mindez vizuálisan is összecseng a Száz kapu elnevezéssel.

[2] Jiddis טיש szó, a német Tisch-ből ered. Eredeti jelentése: asztal. Arra az asztalra utal, ami körül a régi hászidok a rebbével együtt fogyasztották a sábeszi (péntek esti) esti lakomát (szíde). A mai hászid urvarokban a családok már nem étkeznek ténylegesen együtt a rebbével, a tis jelképes közösségi eseménnyé vált.

[3] Jiddis ווייבערשול összetett szó, a vájb = asszony, feleség (ld. angol wife) és a síl = zsinagóga (eredetileg a német Schule) szavakból. Együttes jelentése: női karzat a zsinagógában. Szintén jelenti a rácsos mintát, amely a farácsra utal, ami a női karzatot a zsinagóga többi részétől elválasztja.

[4] ירושלמ’ער azaz jerusálmer = jeruzsálemi lakos, a helyi jiddis kiejtésben csálmer-nek hangzik.

[5] Héber eredetű jiddis מתנגד azaz „ellenkező”, a hászidizmussal szemben létrejött racionális vallási irányzat. Mai követőit litvák-nak szokták nevezni, ez arra utal, hogy az irányzat főképp a XIX. században, Litvánia területén terjedt el.

[6] Héber כולל a szó eredetileg közösséget jelent. Újabban házas ortodox férfiak „munkahelye”, ahol rendszeres tanulásért fizetést kapnak. Tanulmányok alatt természetesen a zsidó hagyomány értendő, főként Talmud tanulásról van szó, ami a hagyomány szerint párban, chávríszé-ben történik.

[7] Így hívják a helyiek jiddisül. Héberül Batei Ungarin, vagy בתי הונגרים néven ismerik, a térképeken is így szerepel.

[8] Az Izraeli Bét Semes városa a ’80-as évek óta Mea Seárim fiatal családjainak telephelyévé vált, mióta a Toldojsz Áron közösség elhatározta, hogy a jeruzsálemi helyhiány és drága ingatlanárak miatt a fiatalabb nemzedékek számára új lakótelepeket hoznak létre. Azóta Bét Semes egyik városrésze gyakorlatilag második Meá Seárimmá változott. Az ottani fiatalok jellemzően sokkal uniformizáltabbak és szabálykövetőbbek, mint jeruzsálemi társaik. A hely hangulata sokkal sivárabb, tele lakótelepekkel, egy barátom egyszer így fogalmazott: Meá Seárimban látsz ötven éve betört ablakot. Bét Semesben ilyesmi nem látható.

[9] A Breslau-i Náchmán rabbi, aki a hászidizmus megalapítójának, Bál Sém Tovnak unokája volt, utód nélkül halt meg. Ezért a breszlevi hászid közösség régóta más közösségekből lemorzsolódott hászidok gyűjtőhelye volt. A breszleviekre más hászidoknál is jellemzőbb a vehemens és érzelmekkel telített imádkozás, az együtt táncolás, a Tóra misztikus, transzcendentális megközelítése. Mivel a breszlevi közösség vezető nélkül működött, az utóbbi évtizedekben tömegesen újra vallásossá lett szfárádi fiatalok egyre nagyobb számban jelentek meg soraikban, sajátos, új irányvonalakat kialakítva. Az utóbbi időben ez a közösség több részre szakadt, egyes új társaságok a várakozó izraeli autósok előtt, techno zenére ugrálva hirdetik a vallásos élet vidámságát, egy más csoport palesztinok verésével fejezi ki sajátos nézeteit. Mivel nincs szervezett közösség, sem vezetés, amely kordában tarthatná ezeket a csoportokat, a Meá Seárimi fősodorhoz, az ortodox jellegzetességekhez képest igen elvadultak.

[10] Jiddis בענטשן bencsn, a latin benedicere szóból ered. Alapjelentése: áldani. Ebben a kontextusban az étkezés utáni áldás, a ברכת המזוןbirkász hámózojn elmondását jelenti.

[11] עדה החרדית logóját legyakrabban kósersági pecsétként lehet látni. Az egyik legszigorúbban ellenőrzött, glátkóser felügyeletet jelzi.

[12] Megjegyzések. A jiddis és egyéb idegen eredetű szavakat fonetikusan, magyar kiejtésük szerint írtam, tekintet nélkül a hivatalos átírás szabályaira, mindezt a könnyebb olvashatóság céljából tettem. A héber szavakat a jiddis dialektusomnak megfelelő áskenáz kiejtésben írom át.

[13] Így hívják a helyiek jiddisül. Héberül Batei Ungarin, vagy בתי הונגרים néven ismerik, a térképeken is így szerepel.

Címkék:2015-11

[popup][/popup]