Szombat előfizetés 2017

Teremtett teremtő

Írta: Csáki Márton - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

(Tábor Ádám: Hajóház, versek. Pala­tinus, 2001, 110 old, 1470 forint.)

Félve írok e kötetről. Ez az első ver­seskötet, amit Tábor Ádámtól olvas­tam, és gyanítom, szorosan összefügg korábbi munkáival, egy szövetet alkot azokkal. Hét év után most jelentkezett ismét versekkel. Moha mindig tudtam róla, hogy költő, mégis előbb ismer­tem nevét régi Bölcsészindexekből, szüleiről és az ő körükbe tartozó szel­lemóriásokról adott interjúiból, illetve a magyar neoavantgárdról (aminek, mint írja, hol a perifériáján, hol közép­pontjában mozgott, hol pedig szem­lélője volt) szóló kitűnő esszéiről. A név pedig sokat jelent. A kötet mély és erőteljes, szinte félelmetes nyitóverse már címével (Születésnaplemente), előrevetíti azt a kettősséget a meg nem élt múltak párhuzamosságát, mely az egész kötet szervezőerejévé válik, és minden bizonnyal az egyik legkiválóbb a kötetben. A felbukkanó utalások, filozófusokra, misztikusokra, a Kabbalára elültették bennem a gon­dolatot, hogy a versek egymásutánjá­ban pontos rendezési elvet kutassak, és bár feltevésemet talán maga a szerző cáfolná elsőként, mégis az az érzésem mintha az öt ciklus versei, a kötet két vé­géről nézve, akárcsak a Dávid-csillag két háromszöge, mint egzisztencia és transzcenden­cia, földi és égi jelképeként csúsznának egymásba. (A hat­szögű csillag eme népszerű ér­telmezését azonban Gershom Scholem kétségbe vonta). A két rész azonban nem oly éles vonalakkal van elhatárolva, mint a két háromszög, nem il­leszkednek, inkább egymásba úsznak, szférák vannak köz­tük, melyeken, mint lépcsőn jutunk a könyv végére. A ver­sek és azok elrendezése jól modellezhetők a Buber-i gon­dolatvilággal, mintha lírában látnánk viszont. Annak a Hermész Triszmegisztosztól in­duló misztikus hagyománynak az örököse, melynek közép­pontjában az Egy áll, leginkább a lépten-nyomon feltörő miszti­kus rajongásban az áthagyományozott apanyelvért. A versek is az első császár első napján szü­lettek, a kínai Si huang-ti (az első Csá­szár) első a napján, akinek uralkodása alatt a dolgok a legmegfelelőbb nevet kapták, de aki ugyanakkor elégette az uralkodása előtt írott könyveket, min­dennek az alapja tehát a teremtésben és a nyelv, a megnevezés és kimondás misztériumában áll. Számvetés ez, öni­rónia és múltidézés, ritkán vidám, ahogy nyilván az elmúlt tíz év sem volt mindig az a polgár és nagyhajú vagabund számára sem. Szemérmes vallo­mások magáról, családjáról (nem ilyen-e minden vers?). Ott vagyunk benne, vele ülünk az éjszakai villamo­son a külvárosban, ismerjük emberek közt a magányt, az ésszel megismer­hetők Két világ, az elsőnek akaratlanul is mindenki része, a másodiknak min­denki lakója lehet, de mindenki más úton. Itt még csak Én-Az létezik, nem önmagát, hanem a megtalált én helyét keresi. Keresés, ami saját múltjában eredménytelen, ám egy távolabbi múlt­ban, ami nem kevésbé sajátja megleli azt. Szövögeti sorsának alapszövetét önmaga, majd emberek közt, végül pe­dig egybeszövi az Eggyel. Felfedezi, hogy múltjelen és jövő egyidejű létező benne, és mindenkiben, ezért lehet Blake Ő, és Ő Blake. Kábel összekötte­tés a holtakkal, akik mint Blake és Go­ethe talán megpillantották a felvillanó Egészet. Hőcsere, ihlet csere, hisz az egyetlen lényeg mindenkiben egy, azaz sok. Ezek a kapcsolatok fittyet hányva térre és időre közvetlen kapcsolatba hozzák Őt is az Eggyel, beléphet a Kertbe. Közvetítők, révészek ők, akik segítik átevezni Erósz és Thanatosz he­gyei között, hogy egy kabbalisztikus hasonlattal éljünk, a felfelé folyó vize­ken a forrásig. A Kertben már csak Én és Te létezik, semmi sem egymás mel­lett, itt minden egymásban van. Az első ciklusok fő problémája azonban nem maga a lét, inkább az a fáradsá­gos munka, amivel összefonja saját múltját, jelenét és jövőjét, létezéseit, ami egy és ugyanazon lét. Filozófia, ami a misztikát, az irracionálist teszi valóvá, visszazökkenti az időt, ez vá­lasz a kérdésre, hogy van-e létjogosult­sága a hagyománynak, ha egyszer megszakadt. Határkövet döf a hétköz­napi és gondolkodó élet közé, csupán azért, hogy egyben lássa a kettőt, és el­induljon a lépcsőn, ez azonban csak azután lehetséges, ha képes felfogni, hogy Én, Most, Itt vagyok. A Kert, a szó maga misztika, mágiát és örömöt su­gall, öröm kimondani, és benne lenni, mediterrán spanyol-zsidó misztikus versek atmoszféráját őrzi. A Kert, ami minden pátosztól mentes, sokkal derű­sebb, mint ahol, amiben addig volt, leheveredve lerázza magáról a tiszta ész rettenetes hatalmát, ahogy Lev Sesztov mondja, megérkezve oda, ahon­nan indulunk, és ami az út célja. Nem a célok egyike, hanem maga a cél. A Kert, a válasz az utolsó feltehető kér­désre. Csapongóbb, mégis érzéke­nyebb versek, ahol nincs szükség ke­retre, hisz ez az a keret, ami magát fog­ja közre. Itt, a létben állva, és nem a semmiben lógva bizonyosodik be, hogy a Sok helyett az Egyet választotta, és újra teremtve, teremtődve része a tovahömpölygő, vég nélküli kezdet­nek. Szépséges, szomorú versek ezek.

Csáki Márton

Tábor Ádám

májusi éjjel az elfutó folyón

himbáló parthoz kikötött hajón

sétálok játszom iszom szeretek

lent fut alattam az év az idő

körben a nem-múlóhoz rögzülő

barátok asszony szülőház gyerekek

folyjon csak alattunk a sötét idő

rajta ring az időtlenből kinő

életem tere mólónyi kerete

túl az örvénylő rosszon és a jón

az Araráthoz kötözött hajón

minden élőm itt nyüzsög velem

soha nem múlik el a vízözön

táplálja közöny a gyönyör és a könny

mégsem sodorja el életem

az ősmélybe horgonyoztam hajóm

hullámok csapnak s megtörnek a szón

szemetekben s a túlparti fényeken

Címkék:2002-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

2002. májusi szám

Summary Olvasóink írják Holocaust Múzeum: - átadás 2004. április 16-án? Ahol nem lett Holocaust-múzeum, - avagy: a „Rumbach" elmúlt tizenöt...

SUMMARY

SUMMARY The long awaited Hungarian Holocaust Museum and Documentation Center will finally open on the 16th of April in 2004,...

Close