Szálasi zsidópolitikája volt a jobb

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Forrás: Amerikai Népszava

2008. június 14. Dr. Kende György izraeli olvasónk nyílt levélben fordult Karsai László professzorhoz “Rehabilitáljuk-e Szálasit?” Címmel. A nyílt levélre Karsai László válaszolt. A levélváltást az alábbiakban olvashatják.

Rehabilitáljuk Szálasit?

Nyílt levél Professzor Karsai Lászlóhoz!

Igen Tisztelt Professzor Karsai,

Legmélyebb sajnálattal értesültem róla, hogy szándékában áll Szálasi (Szalosián) Ferenc nevű kalandort és nemzetközi bűnözőt “újraértékelni”, azon alkalommal, hogy “megtalálták” e csirkefogó 1943-1944-es “naplóját”. Szeretném felhívni figyelmét, hogy egy másik kalandor, az esetben Adolf Hitler naplóját szintén megtalálták, mintegy 45 évvel a háború vége után, de hamarosam kiderült, hogy olcsó hamisításról volt szó. Vajon ez a lehetőség kizáratott? Szinte érthetetlen, hogy egy ilyen “fontos” napló 60 éven át rejtegetve volt. Úgy emlékszem, hogy a grafomániás Szálasi paralell években a tervezett és betrombitált négy kötetes életművét firkálgatta ( H-1. H-2, H-3, H-4, H=Hungarizmus), ámbár sohasem fejezte be. Lehetséges, hogy ugyanakkor naplóírásra is maradt még ideje?

Szálasi beszélőképessége pocsék volt, ezért tartózkodott szónoklatoktól. Irományai és írói képessége jobbak voltak? Nem! Jómaga azt képzelte magáról, hogy nagy irodalmár és nyelvújító és innen erednek számtalan nyelvújítási gyöngyei, melyeket jobb elfejteni: aszemitizmus (teljes zsidótlanság) konnacionalizmus (se nem nacionalizmus, se nem internacionalizmus. Érti professzor úr? Én nem.) népcsalád, nagytér, élettér, vezetőnép, rög, vér, eszmerendszer, eszmeterjesztő, eszmevédő, Kárpát Duna Nagyhaza, Hungarizmus stb.. Mindezen eszelős badarságok és rögeszmék nem utalnak súlyos agyzavarokra?

Csak egy dologban volt Szálasi következetes: a fékezhetetlen hatalomvágyban és nem is titkolta! Mindenkit elsöpört, aki útjában állt, beleértve Horthy kormányzót, akire mint katonatiszt felesküdött. A németek, az addig lenézett és talonban tartott Szálasit csak akkor vették fel a hóhérszerepre, mikor már e szerepet senki sem vállalta! 1944. október 15-én az összes egerek elmenekültek a süllyedő hajóról! A mérsékelt intelligenciájú Szálasi ezt képtelen volt helyesen ítélni!

Szálasi Szalosián betegesen megalomániás volt. Tenmagát álszerényen csakis Sz.-nek vagy PV-nek (pártvezér) nevezte harmadik személyben, úgy írásban, mint szóban. Mikor belépett a Nyilaskeresztes Pártba, 1940. szeptember 21-én, a pártigazolványában szerényen “takácsipari munkás”-nak nevezte magát. A Népbíróságon ragaszkodott a “Nemzetvezető”-i foglalkozáshoz, melynek az október 15-i puccs után nevezte ki magát, és feleségét “Nagyasszony”-nak. Egy ilyen nagy embernek, mint ő, csak Nagyasszony dukál. Gondolataiban a realitás teljes hiánya volt a vezető vonal. Kárpát Duna Nagyhazáról álmodott, soha meg nem állapított határokkal, melynek ő a megváltója. De nem elégedett meg ezzel sem, mert egész Európa megmentőjének képzelte magát. Mire fel? Nem vette észre (Horthy sem), hogy Hitler a román Antonescut favorizálja és a már visszakapott fél Erdélyt visszaígérte neki. Annak dacára, hogy lefokozott vezérkari őrnagy volt, szégyenletesen képtelen volt a hadi helyzetet helyesen ítélni, nemcsak hogy Sztálingrád után, de 1945 május elsején sem, mikor már Adolf halott volt, és a náci horda porrá zúzva kapitulációért kilincselt. E napon a bölcs “Nemzetvezető” “kormánytanácsot” tartott Mattsee-ben egy dombon, a szabad ég alatt, és a megkergült Szálasi éppen új kormánya eskütételét fogadta! Mellesleg még ekkor is az álnok Anglia elfoglalásával bolondította az új tiszavirág minisztereket. Sok elfoglaltsága mellett spiritiszta is volt és ezúton próbálta megoldani triviális problémáit. Vajon Harry Truman zsidó-e? A szabadkőművesek vezetői 100%-ban zsidók-e? Ne haragudjon, professzor úr, ez nem egy normális ember! Adjuk hozzá ehhez az ár- és bérszabályozást akasztófával, mint kiderül az ominózus naplóból. Valójában eredeti árszabályozás egy “Nemzetvezetőtől! Ez arra mutat, hogy az ökonómia sem volt az erős oldala.

Ön arra alapozta Szálasi elmebeli normalitását, hogy az 1939-i választásokon 900.000 szavazatot kapott. Ez nem bizonyít semmit! Voltak intelligens politikai jelöltek, akik intelligenciájuk dacára nem kaptak tíz szavazatnál többet. Szálasi a Gömbös Gyula és Teleki Pál által 1920 óta szított és kifejlesztett antiszemitizmus lovára szállt, az irredentizmus, a nacionalizmus a teljében volt, és sokan, sokan a Kárpát Duna Nagyhaza álomvilágában szundítottak. Az, hogy a nyilasoknak nem volt pénzük? Ön ezt elhiszi? Nem helytálló! Csak nem tudjuk ki adta a pénzt! És most tudjuk, ki pénzeli a szárnyra kelt és hangoskodó jobboldali szemetet hatvan évvel később? Ön azon megállapítása, hogy “a nyilasok könnyű bűnbaknak bizonyultak a háború után”, helytelen. Kossuth-díjakat kellett volna osztogatni nekik? Hányan lakoltak tetteikért? Egy-két ezren? Sok nyilas folytatta áldatlan működését az egyedül üdvözítő párt szárnyai alatt.

Lehetséges, hogy az Ön állítása helyes, mely szerint Sztójay “lelkesen” deportált, Szálasi “vonakodva”. E sziniszter megállapítások mint különbségek, semmiben sem befolyásolták az áldozatok sorsát. Ebből eredő megállapítása, hogy a “Szálasi kormány zsidópolitikája nagyságrenddel jobb, mint a Sztójay kormányé” messze, messze van a valóságtól. Jobb? Lehet egyáltalán jobbról beszélni? Miben nyilvánult meg a jobb? Az eredmények szerint lehet rosszabbat még csak elképzelni is? Mi a különbség? Bizonyára ismeri azt a közmondást: egyik kutya, másik eb. Apropó, ha már a deportálásnál tartunk, professzor úr, nincs itt egy kis történelmi tévedés? A deportálásokat 1944 júliusában Horthy lefújta, egyrészt félelmében Pest bombázásától, másrészt csak a pesti zsidóság maradt… Ebben az időben Szálasinak semmi szerepe nem volt, nem rúgott labdába, legfeljebb a partvonalon túlról tapsolt gyönyörében. Ami pedig a deportálásokat és a totál káoszt illeti, az október 15.-i “hatalomátvétel” után a “Nemzeti Szocialista Magyarországon”, akár lelkesen, akár vonakodva, az az u. n. “Nemzetvezető” egyedüli felelőssége.

A Szálasi puccs kezdetén kb. 230.000 zsidó maradt Magyarországon. Ebből csak 100.000 maradt meg. Három hónapos Hungarista rémuralom Pesten, az eredmény 130.000 zsidó áldozat. E számban nincsenek benne az utolsó pillanatban legyilkolt munkaszolgálatosok, a cigányok, a katonaszökevények, melyekből csak egy razzia alkalmából 16.400-at tartóztattak le! Hogy mik voltak ennek a disznónak az eredeti tervei a zsidókkal? Egyáltalán voltak ilyenek? Leírta a naplójában? Abszolút irreleváns! A self appointed “Nemzetvető” teljes mértékben felelős minden egyes legyilkolt zsidóért! Összegyűjtötte a zsidókat védett házakban? Majdan a porkolábjai lelövöldözték őket a védett házakban, az utcákon, a Duna-parton, a kórházakban és a halálmars közben. Akkoron, csak egy ember volt a megkergült Magyarországon, aki az esztelen véráradatot leállíthatta volna egyetlen ujjmozdulattal, de nem tette: Szálasi Szalosián, aki Ön szerint “egy nagyságrenddel jobb” zsidópolitikát folytatott! Valóban professzor úr? De ő nem tette, mert fontosabb dolgai voltak, mint az emberélet: a négykötetes antológia sikertelen befejezése és porrá vert hadaival, melyek a zsidókon kívül nem harcoltak senki ellen, a háború dicsőséges befejezése. Az akasztófa rövid volt és túlkésőn! Szálasi Szalosián tetteinek újraértékelése felesleges, remélem, Ön, mint neves történész, részese a véleményemnek.

Kérném Karsai Professzor, Önnek számtalan teljes értékű, alapos kutatómunkája van. Témák nem hiányoznak. Hagyja e tömeggyilkost piszkosan, ahogy volt és van. Ez nem egy zsidó embernek való. Szálasi Szalosián Ferenc rekonstruált politikai életrajza felesleges idő- és pénzpocsékolás. Vigyázzon, professzor úr, a szemét ragadós. Magyarországon jelenleg, sajnos, valósággal tombol a jobboldali szuperdemokrácia, jobbulásra a kilátás nem sok. Szálasi újra divatba jön. Akaratlanul, Ön ezt elő akarja segíteni? Kétlem. Hagyja Ön a szerecsenmosdatást néhány lelkes kollégájára, akik anélkűl is szentnek hiszik ezt a szemét tömeggyilkost, és nemsokára a 298-as parcellában, a nemzeti pantheonban, új tömeggyilkos kerűl, suttyomban, a kopjafák alá.

Hitsorsosi üdvözlettel és tisztelettel,

Dr. Kende György (Izrael)

*

Karsai László professzor válasza:

Szálasi Ferenc „zsidópolitikája”. Válasz dr. Kende Györgynek

Dr. Kende György „legmélyebb sajnálattal” értesült arról a szándékomról, hogy Szálasi Ferencet, aki szerinte „kalandor” és „nemzetközi bűnöző” volt, sőt „csirkefogó” újra szeretném értékelni. Pontosabban fogalmazva: a magyarországi történettudományban és főleg a publicisztikában Szálasival és a nyilas rendszerrel kapcsolatos néhány félrevezető, téves sztereotípia megcáfolására vállalkoztam. Sajnálom, hogy dr. Kende, mielőtt nyílt levelét megírta volna, nem szakított időt arra, hogy a Beszélő c. folyóirat 2008. márciusi és áprilisi számában elolvassa az 1943-1944-es Szálasi-naplóhoz írott bevezető tanulmányomat és magát a Naplót. Ha ezt megtette volna, nem próbálna gúnyolódni azon, hogy ilyen fontos Napló 60 éven keresztül rejtőzködött. Ha figyelmesen elolvasta volna a Népszabadság 2008. március 25-i számában megjelent interjúmat, abból is megtudhatta volna, hogy erről a Naplóról még 1984-ben Benoschofsky Ilona, a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója a MIOK Évkönyvben ismertetést közölt. Benoschofsky is, jómagam is ismertük/ismerjük Szálasi kézírását, sok Szálasi művet olvastunk. Mind formai, mind tartalmi jegyek alapján bizton állíthatom, hogy Benoschofsky Ilonának igaza volt, ez a Napló valóban hiteles, eredeti, Szálasi-napló.

Dr. Kendének az sem tűnt föl, hogy március 25-e óta a magyarországi médiákban senki, egyetlen történész, vagy holokauszt-túlélő sem próbálta vitatni Szálasival kapcsolatos állításaimat. Információim szerint még a Népszabadság telefonos ügyeletére sem érkezett egyetlen egy, engem bíráló üzenet. Mindez azt mutatja, hogy dr. Kende véleménye korántsem tekinthető reprezentatívnak.

Viszonylag könnyű Szálasit eszelősnek, badarságokat beszélőnek és írónak titulálni. Dr. Kende bevallja, hogy nem érti Szálasi írásait. Ez érthető, ha meg sem próbálja megérteni azt a párt- és mozgalmi vezetőt, akiben annak idején száz és százezrek bíztak, hittek, akit vakon követtek, még a biztos vereség küszöbén túl is. Szálasi egyébként akkor, amikor barátai figyelmeztették, beszéljen érthetőbben, mert a nyilas nagygyűlések résztvevői nem nagyon tudják követni, azt felelte: „Nem baj, ha nem értenek, az a fő, hogy kövessenek. Egyébként is, én nem lehetek nagyobb, mint az Isten, Ő is káoszból teremtette a világot…” Dr. Kende nem érti, mit jelent a „konnacionalizmus”. Ez valóban Szálasi sok-sok „nyelvújításainak” egyike. Szálasi meghatározása szerint a konnacionalizmus az egymásra utalt nemzetek politikai, gazdasági és társadalmi közössége, melyben az egyes nemzetek megőrzik önállóságukat. Ugyanakkor a konnacionalizmus alapján megszervezett Hungarista élettérben természetesen a magyar lesz – Szálasi szerint – a többi népet vezető nép.

Jómagam (folytatva édesapám, Karsai Elek történész által elkezdett munkát) 1988-ban rendeztem sajtó alá Szálasi Ferenc és bűntársai népbírósági perének anyagát. 1990-ben publikáltam az első, nagyobb lélegzetű tanulmányomat, egy Szálasi-életrajzot. Jelenleg Szálasi politikai életrajzán dolgozom, a Szálasi-rezsim zsidópolitikájáról már több tanulmányt, cikket írtam. Kérem dr. Kendét, jelölje meg, hol, mikor nevezte magát Szálasi egyes szám harmadik személyben Sz-nek, vagy PV-nek. Ez utóbbi rövidítés feloldásában is téved dr. Kende. Ez nem a „pártvezér”, hanem a Pártvezető rövidítése volt a „hivatalos” nyilas iratokban. Jómagam soha nem találkoztam azzal a kifejezéssel Lucz Gizellával, Szálasi feleségével kapcsolatban, hogy „Nagyasszony”. Mivel Szálasi csak fogságba esése, 1945. május 5-e előtt egy nappal vette feleségül menyasszonyát, nehezen tudom elképzelni, hogy május 4-ről 5-re virradó éjszaka valakit is arra próbált volna rávenni, hogy feleségét „Nagyasszonynak” szólítsa. 1945-1946-os Börtönnaplójában Szálasi egyébként „Édesasszonyom”-nak nevezte feleségét.

Szálasit, a kitüntetésekkel valósággal elhalmozott első világháborús katonát a Horthy-rendszer bírósága egy politikai perben 1938-ban, mint ellenzéki politikust fosztotta meg rangjától. A Naplóhoz írott bevezető tanulmányban megállapítom, hogy Szálasi vagy képtelen volt felismerni még 1944-ben is, hogy a nácik és szövetségeseik elveszítették a háborút, vagy nem volt hajlandó a valósággal szembenézni. Fogalmam sincs, honnan veszi dr. Kende, hogy Mattsee-ben Szálasi Anglia elfoglalását tervezte volna. A rendelkezésemre álló eredeti nyilas iratokból az derül ki, hogy 1945 márciusában a szolgálatait próbálta felajánlani az angolszászoknak.

Nem hit kérdése, hogy a németek pénzelték-e Szálasit, vagy sem. A Horthy-rendszer hatóságai hosszú éveken keresztül próbálták kideríteni, honnan, milyen forrásokból van a nyilasoknak pénzük. Azt nem tudták bebizonyítani, hogy Berlinből. A náciknak nem állt érdekükben egy olyan politikust támogatni, aki a nyilvánosság előtt és bizalmas pártvezetői körökben is folyamatosan, élesen bírálta őket. Egy olyan politikust, aki nem volt hajlandó a népi németek, a Volksdeutschok által lakott területeken abbahagyni a pártszervezést. Aki azt hangoztatta, hogy Németországban nincs is igazi nemzeti-szocializmus stb.

Horthy Miklós nem csak a bombázásoktól való félelmében állította le a deportálásokat 1944. július 6-án. Hatott rá a hazai és nemzetközi tiltakozás, az egyre romló katonai helyzet, félelme az állítólagos Baky-puccstól.

Dr. Kende úgy tudja, hogy Magyarországon 230.000 zsidó volt még életben 1944. október 15-én. Lehet, hogy igaza van, jómagam az elmúlt két és fél évtizedben, amióta a magyar és az európai holokauszt történetével foglalkozom, még nem találtam megbízható, egykorú forrást, én nem merek olyan bátran „saccolni”, mint dr. Kende, aki úgy tudja, hogy Szálasi rémuralmának következtében Budapesten csak 100.000 zsidó maradt. Először is különbséget kell tenni a Budapesten élő-szenvedő zsidók és a munkaszolgálatosok között. Szálasi, mint azt már több tanulmányomban az elmúlt években leírtam, a hatalomátvétel után jó ideig vonakodott (ellentétben a lelkesen deportáló Sztójayval), nem akarta még a munkaszolgálatos zsidókat sem átadni a németeknek. A munkaszolgálatos zsidók jó része nem Pesten, hanem a fronton és vidéken volt, őket tehát nem szabad a budapesti, szerintem kb. 180.000 zsidó közé sorolni. Dr. Kende úgy hiszi, hogy Szálasi csak azért szerveztette meg a nemzetközi gettót, azért engedélyezte a „védett”, vagyis a világháborúban semleges államok diplomatái által védett házakat megszervezni, hogy „porkolábjai” lelövöldözhessék őket. A Szent István park-Pozsonyi út környéki nemzetközi gettóban kb. 35.000 „védett” ember túlélte a holokausztot. Dr. Kende jelentősen túlbecsüli Szálasi hatalmát. Ő december 11-én már elhagyta a fővárost, amely körül karácsonykor bezárult az ostromgyűrű. A nyilasok egy része pedig fékevesztetten öldökölt, rabolt, főváros- és országszerte. A fővárosi hatóságok is hiába kértek pl. csendőri rendfenntartó erőket Budapestre, a német katonai parancsnokság a csendőröket (is) inkább a Vörös Hadsereg ellen vetette be.

Szálasinak voltak a zsidókkal kapcsolatos tervei és elgondolásai. Ő nem antiszemitának, hanem aszemitának nevezte magát. Ezen azt értette, hogy nem a zsidók jogait kell csorbítani, hanem a – szerinte – győztesen megvívott háború után ki kell telepíteni az összes zsidót az országból, egyébként Palesztinára gondolt. Hatalomra jutása után viszont jóval mérsékeltebb, nem „jobb”, hanem nagyságrenddel kevésbé rossz zsidópolitikát folytatott, mint a német megszállás után hatalomra került Sztójay-kormány. Óriási különbség van aközött, hogy Horthy jóváhagyásával egy egész állam erőszakszervezete, hivatalnokai, rendőrei, csendőrei, orvosai és bábái, mérnökei és vasutasai stb. higgadtan, „törvényesen” nekilátnak az ország „zsidótlanításának” és aközött, hogy néhány ezer pártszolgálatos, vagy csak nyilas karszalagot öltött bandita vaktában öldököl, rabol. Május 15-től július 9-ig (az utolsó vonatok ezen a napon hagyták el az országot) 437.000 zsidót deportáltak Magyarországról. Sztójay Döme miniszterelnök is jól tudta, hogy a vonatok célállomása: az Auschwitz-Birkenau-i haláltábor. Szálasi, főleg attól a vágyától vezérelve, hogy a semleges országok ismerjék el őt legális államfőnek, csak mintegy két hétig engedélyezte a zsidók deportálását Budapestről. Sztójayra nem kellett nyomást gyakorolni a németeknek, ő lelkesen állította az ország „zsidótlanítása” szolgálatába az erőszakszerveket. Szálasira hiába gyakoroltak nyomást a németek, ő megszerveztette a nemzetközi- és a nagy gettót, majd leállította a halálmeneteket. Jogi és történeti szempontból is tévedés, sőt hiba volt a népbírósági tárgyalásán a vádpontok között szerepeltetni a két gettó megszervezését. Dr. Kende (is) „megfeledkezett” arról, hogy Szálasi nem csak a nemzetközi gettót szerveztette meg, hanem a Dohány utca-Wesselényi utca-Akácfa utca stb. környékén a nagy gettót is. Ez utóbbiban mintegy 70.000 ember élte meg a felszabadulást.

Szálasi tudta, hogy a különféle védlevelek, védőútlevelek nemzetközi jogi szempontból érvénytelenek. Mégis engedélyezte, hogy ezeket Raoul Wallenberg, Angelo Rotta és hős diplomata társaik használják. A Duna-parti gyilkosságoknak kb. 6-8000 ember esett áldozatul. Annyi, ahányat Auschwitz-Birkenauban egy-egy napon elgázosítottak. Szálasi átadta a munkaszolgálatos századokat, majd november 6-21. között több tízezer embert deportáltatott gyalogmenetekben Budapestről. Összesen, a Budapestről deportáltakkal együtt mintegy 50.000 zsidó dolgozott a Bécset megvédeni hivatott védvonalon 1944-45-ben. Egy részük túlélte a holokausztot.

A Zsidó Tanács egykorú irataiból is tudjuk, hogy a nagy gettóban rendőrök teljesítettek szolgálatot, többen közülük, ahogy akkoriban mondták: „hősi halált haltak”, pl. bombatámadások idején. Bagossy Zoltán, Kemény Gábor nyilas külügyminiszter kabinetfőnöke többször rendőri különítmény élén próbálta kiűzni a nyilas rablókat, gyilkosokat a gettóból. A nagy gettót a főváros élelmiszer-készleteiből élelmezték. Nyomorúságos fejadagok voltak ezek, de ha Szálasi célja a fővárosi zsidók kiirtása lett volna, elegendő lett volna halálra éheztetni a gettóba zártakat.

Dr. Kende nem említi, hogy a fővárosban kb. 30-35.000 zsidó a gettókon kívül, keresztényeknél, vagy nem-zsidók elhagyott lakásaiban, házaiban bujkálva élte túl a holokausztot. Saját számításaim szerint a nyilas rémuralomnak kb. 50.000 zsidó áldozata volt, míg Sztójay és bűntársai legalább 450.000 magyar zsidó haláláért voltak felelősek. Ezért mondható az, hogy a Sztójay-kormány zsidópolitikájánál nagyságrenddel volt kevésbé rossz a nyilasok zsidópolitikája. A fővárosi zsidók iszonyú szenvedéseken mentek keresztül a nyilas uralom idején. De döntő többségük, ismétlem, a kb. 180.000 emberből kb. 130.000 túlélte a második világháborút. A vidékről deportáltak döntő többsége az auschwitz-birkenaui gázkamrákban, vagy a náci koncentrációs- és munkatáborokban pusztult el. Kegyelettel emlékezzünk rájuk is, a hidegvérrel halálba hajszoltakra.

Karsai László (Budapest)

támogatás