Szombat előfizetés 2017

Pesti Súl: Új generáció friss energiákkal

Írta: Margit Patrícia - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Pesti SúlÚj generáció friss energiákkal

Ha az ember ortodox zsinagógába láto­gat, tapasztalataim szerint a legtöbb he­lyen néhány idős emberrel találkozik. Ezért is teljesen egyedülálló jelenség a Pesti Súl, ebben, a Visegrádi utcai lakás­ból kialakított kis imaházban egy, kü­lönböző korosztályokból álló vidám tár­saság tart szombat reggeli istentisztele­teket, közös ebédeket és előadásokat.

A nemrég felújított imaházban ottho­nos a hangulat: épp egy pénteki esti (me­xikói) vacsorára készülnek közösen. Egy ügyvédnő, a mediterrán asztaldíszeket rendezi, egy természetgyógyász répát re­szel, egy boher minchát imádkozik, a gyerekek pedig a számukra kialakított já­ték szobában tologatják a matchboxaikat. Nemsokára harminc vendég érke­zik: a filozófia szakos egyetemista lány, a fekete kalapos, nyugdíjas bácsi, a strájmlis haszid, a fejkendős kismama és a kö­tött kipás izraeli tanár régi barátként üdvözlik egymást és rögtön élénk beszélge­tésbe kezdenek. A közös ima után a rendhagyó sábáti vacsora, éneklés és teqilázgatás éjfélig tartja ott a vidám társas­ágot. „Kíváncsi vagyok, hogy holnap reg­gel kilenckor ki lesz itt a sáchriton” – vic­celődik Peresztegi Ági nemzetközi jo­gász, a Pesti Súl aktív tagja. De természe­tesen másnap is legalább húszan jelen­nek meg a reggeli imán.

„A Pesti Súl a második világháború­ban kibombázott, Csáky utcai Freudiger-zsinagóga nyomdokain jött létre, ebben – a tudomásom szerint – korábban isko­laként és tornateremként funkcionáló la­kásban” – mondta Varró Sándor orvos, a zsinagóga egyik elöljárója, majd hozzá­tette: „Az imaház sok rendszerváltást élt meg. A hatvanas években még hétköz­napokon is imádkoztak itt: emlékszem, olyan képzett emberek jártak ide, hogy vérre menő viták voltak arról, kit érjen a Tóraolvasás megtiszteltetése szomba­ton. Később Kővári Dezső, majd Zinner Miklós és Róna Aser szervezett itt közösséget, Tarnóc János még kolelt (iskolát) is üzemeltetett közel egy évig. Két éve pedig az akkor itt imádkozók alapítottak egyesületet”. Mogyoró And­rás arról mesél, hogy mindig kellemes volt itt a légkör: az ide járó idős urak fittek, zsidóságban műveltek és nyitottak. A fiatalok sokat tanultak tőlük: többen, köztük Dénes Gergő és Balla Zsolt itt is tanulnak lejnolni (Tórát olvasni) a kö­zösség kedvéért.

Bárász Tamás bölcsészhallgató büsz­kén meséli: „Idára többen vagyunk, mint valaha, ha valaki egyszer eljön hozzánk, és nincs elkötelezve más zsinagóga iránt, tapasztalataink szerint nálunk is marad”. Peresztegi Ági szerint az a siker titka, hogy az embernek igazán hinnie keli abban, amit csinál. Ezután már csak az a dolga, hogy jól és jókedvűen tevé­kenykedjen. Varró Sándor hozzáteszi „Mikor a hetvenes években Londonban jártam, elámultam azon, hogy a zsinagó­gában Fiatalokat találtam. Bár Raj Ta­másnál, a Dob utcában, a Rabbiképző­ben és a Frankel Leó úti zsinagógában előfordultak fiatalok, azért Budapesten ritka látvány volt a fiatal, vallásos zsidó. A nácik legnagyobb bűne a népirtás mel­lett vallásunkban gyökerező, gazdag kul­túránk elpusztítása. A hatvanas évekre kiürült az ortodoxia, és megszakadt a folytonosság. Azért szeretem a Pesti Súlt, mert itt összejött egy életvidám, ta­nulásra vágyó, gyökereit kereső fiatal társaság: így látom, van remény arra, hogy húsz év múlva is lesz, aki Pesten tovább vigye a hagyományt.”

A Pesti Súlban egyelőre nincsen rabbi, vagy más fizetett alkalmazott: mindenki önkéntes alapon segít, mert a magáénak érzi a helyet. Az imaház „alulról építke­zik”. A Pesti Súl mázolását, a konyha kikóserolását, az internetes honlap elké­szítését és a gyerekszoba kialakítását is döntően önerőből valósították meg a ta­gok. Van már néhány olyan támogatójuk is, mint Baruch Kaizler, a Wesselényi utcai Amerikai Alapítványi iskola igazga­tója, vagy Dr. Steiner Péter és családja, akik az orthodox hitközség mellett a má­zolást finanszírozták. A jó társaság mel­lett az is vonzó a tagok számára, hogy a közösség dinamikus és nyitott szellemi­ségű. Bár az imaház hivatalosan az Orto­dox Hitközséghez tartozik, az ide járók egyesületet alapítottak a zsinagóga fenn tartására, és demokratikusan döntenek mindenről. Ezért tisztábbak és egysze­rűbbek a viszonyok.

A szombati istentisztelet utáni kidusokat a magas színvonalú drósék teszik fe­lejthetetlenné. Az a szokás, hogy minden héten más szól egy pár szót a heti Tóra-szakasszal kapcsolatban. Rendszeresen ebédelnek közösen valamelyik tagnál, vagy a zsinagógában. Varró Sándor elmondta, hogy az imaházban a háború óta nem volt rabbi, de a nagy ünnepekre az ortodox hitközség szokott előimádkozót küldeni: korábban Weiss Jichák járt ide a Dob utcából, ma Arie Kestenbaum szokta például a Kol Nidrét vezetni.

A demokratikus vezetési elvekből következik, hogy itt a nők is fontos szerepet kapnak: az egyesület vezeté­séből és a programok szervezéséből is kivehetik a részüket. A zsinagóga modern ortodox jellegét bizonyítja, hogy a nők az imák alatt nem külön szobában, hanem az imaterem hátsó részében, egy áttetsző függöny (mechice) mögött ülnek, így mindent látnak, és aktívabb résztvevői lehetnek a kö­zös imának. A közösség egy másik, jo­gász tagja azért szeret ide járni, mert itt mindenki a maga tempójában fej­lődhet a vallásosságában. Merhet vallá­sosabb lenni, mint egy neológ zsinagó­gában, de akkor se szólják meg, ha a zsinagóga falain kívül nem él teljesen ortodox életet, hiszen az idejáró fiata­lok többsége nem vallásos családból származik így pontosan tudja, hogy mi­lyen az útkeresés időszaka.

A közösség tagjai a folyamatos tanu­lásra helyezik a hangsúlyt: ha Turán Ta­más (a Jeruzsálemben tanuló Talmudból PhD-ző egyetemi oktató), vagy Ba­lázs Gábor (a Bar Ilan egyetem vallásfi­lozófia szakos doctorandusa) vagy a Bir­mingham-i egyetemről Jonathan Web­ber antropológus Magyarországon jár, mindig tartanak itt előadást. A rendsze­res tanulás mellett havonta egyszer elő­adókat is hívnak, többek között Frigyesi Judit, Zvi Gittelman és Gantner Bri­gitta tartott nagyszerű előadásokat.

„Rav Soloveitchik, a modern ortodo­xia egyik legfontosabb személyiségének írásait tanuljuk együtt kéthetente kedd esténként hét órától” – mondja Dov Levy az Amerikai Alapítványi iskola igaz­gató-helyettese, majd hozzáteszi: „azért ez a rabbi áll közel a szívünkhöz, mert mélyen vallásos, de művelt és széles lá­tókörű is egyben”.

Margit Patrícia

Címkék:2003-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

„Fizetség a halottaknak” – Randolph L. Braham 80 éves

„Fizetség a halottaknak” Randolph L. Braham 80 éves „E két kötet nem csak könyv: a magyar Holocaustban a könyvek könyve”...

Én mindig nőnemben gondolkodom és írok

Esztertáska Dalos Rimma költőt mutatjuk be nőnapi számunkban. Rimma január 31-i Esztertáska-estünk vendége volt: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyö­nyörűen...

Close