Szombat előfizetés 2017

„Összegyűjtöttük és regisztráltuk”

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Antiszemita atrocitások 1956-ban

Az alábbiakban egy magyar nyelven eddig meg nem jelent dokumentumot adunk közre: A Magyar Izraeliták Országos Irodájának (MIOI) 1957 januárjában a World Jewish Congresshez (WJC) írt, eredetileg német nyelvű levelét, melyben felsorolják azokat a szóban és tettben elkövetett antiszemita atrocitásokat, amelyek az adott időpontig tudomásukra jutottak.1 A számos gépelési hibát és elírt nevet tartalmazó levélen látszik, hogy sietve fogalmazták.

A közléssel nem az a célunk, hogy az alább leírtakat kész tényként fogadtassuk el, hanem hogy az adott pillanat rendkívül zaklatott légkörét érzékeltessük.

A dokumentumban felsorolt egyes esetek mellett zárójelben feltüntetjük, szerepel-e ez a Fehér könyv IV. kötetében is, illetve ha igen, mutat-e attól jelentős eltérést.

Budapest, 1957. január 21-én

World Jewish Congress

European Division LONDON W.I

56. New Cavendish Street

Megbízható értesülések és feljegyzések alapján kötelességszerűen összegyűjtőt- tűk és regisztráltuk azokat az antiszemita jelenségeket, amelyek szóban és tettben Magyarországon 1956. október 23-a után megnyilvánultak, és amelyek következményeképp sok hittestvérünk lakóhelyét elhagyni kényszerült és közülük számosan külföldre vándoroltak ki, mert létbiztonságukban érezték magukat fenyegetve.

Mivel tudomásunk van róla, hogy ezeket a fejleményeket külföldön objektivitás nélkül, különböző módokon kolportálják, mi tiszta képet kívánunk nyújtani, a valós helyzet teljes feltárásával.

A rendelkezésünkre álló adatok szerint:

HAJDÚNÁNÁS: a hitközség elnökének, Schlosser Jenőnek a lakását teljesen elpusztították és felgyújtották, miután azzal vádolták őt, hogy 1944-ben, amikor az oroszok bejöttek, ő jelentette föl a fasiszta vezetőket. (A Fehér Könyvben szerepel, de Schlossert csak mint „ottani zsidó lakost” jelölik.)

MEZŐKÖVESD: Rosenberg Izidor ottani lakos jelenti: kézzel írt plakátokat terjesztettek a következő” felirattal: „Üsd a zsidót, ahol éred!” Őutána azt kiabálták az utcán: „Üssük le, lőjük le!” Inzultusokat nem láttak. (A Fehér Könyvkén nem szerepel, viszont szerepel két másik mezőkövesdi inzultus.)

MISKOLC (fenti jelentéstevő): itt is ugyanaz történt, de a zsidók a plakátokat felvitték az orosz parancsnokságra. (A Fehér Könyvkén nem szerepel, de beszámolnak két ember meg- lincseléséről.)

DEBRECEN, KISVÁRDA, KAPOSVÁR: jelentések szerint november 2-án és 3-án zsidóellenes hangulat alakult ki, atrocitások nélkül. (Lásd alább.)

NYÍREGYHÁZA: Kádár hitközségi elnöknek azt mondták: „kezdheti osztani a meghívókat az akasztásra”. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

TÁPIÓGYÖRGYE: itt egy zsidó szeretetotthon található.

A tettesek kihajigálták ágyaikból az öreg zsidókat, és azt kiabálták: „Zsidó istálló!” (A Fehér Könyvben szerepel.)

SZARVAS: Dr. Kerényit, a zsidó orvost, aki a forradalmi bizottság tagja volt, a fasiszta falusi tanító, egy bizonyos Szarvas le- lökte a pódiumról. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

TÖRÖKSZENTMIKLÓS: itt egy listát találtak, amelyre felírták az összes zsidó nevét, hogy kiirtsák őket. (Singer főrabbi közlése.) (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

SZOLNOK: Dr. Singer főrabbit a következő szavakkal inzultálták: „Na Móricka, most mi lesz veled?” Kramer patikus szerint Szolnokon is készült egy lista a kiirtandó zsidókról. Gettónak a bútorgyárat jelölték ki. Kindlowitz plébános felhívta dr. Singer főrabbit és megkérdezte, hol laknak a zsidók? Azt mondta, erre a kérdésre a vád püspöktől kapott instrukciót. (A Fehér Könyvben egyik eset sem szerepel, Szolnokot nem is említik.)

JÁNOSHALMA: Schmelczer Imre: itt állítólag antiszemita demonstrációt készítettek elő, de lefújták. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

MANDOK: Schwimmer Béláné: november 18-án egy héttagú társaság betörte a zsidó lakások, a templom és az iskolaépület ablakait és fenyegető kijelentéseket tettek. Éjjel 11 óra körül behatoltak a lakásába. Schwimmernét a földre rántották, arcát és más testrészeit összeszurkálták, a bútorokat összetörték. A tetteseket, Kantár Jánost és Huszti, Polákoczki Józsefet és még egy süketnémát a kisvárdai rendőrségen kihallgatás után szabadon engedték. (A Fehér Könyvben szerepel.)

HAJDÚNÁNÁS: Steinbach Frigyes, Tujberger József és Ferenc: október végén a felheccelt tömeg összeverte a rabbit és a tanítót és lakásukat kirabolta. Azóta a faluban folyamatosan antiszemita uszítás is folyik. A parasztok, főleg az asszonyok izgatnak a zsidók ellen, a községházán még olyan kijelentés is elhangzott, hogy nem tűrik el a zsidókat, mert azok hozták be az oroszokat. Ha az oroszok kivonulnak, meg fogják ölni a zsidókat. A tanácselnök bizalmasan azt mondta a zsidóknak, hogy hagyják el a községet. 80 zsidó lélek él Hajdúnánáson állandó izgalomban és rettegésben. Két zsidó személyt el akartak bocsájtani az állami gazdaságból vallási hovatartozásuk miatt. A zsidók nem akarnak ott maradni, úgy érzik, veszélyben van az életük. (A Fehér Könyvben szerepel.)

MEZŐCSÁT: Rosenfeld rabbi: az ablakát háromszor törték be. A helyzet kritikus.

Bujkál a zsidógyűlölet, a zsidók nem érzik magukat biztonságban, ezért Budapestre akarnak költözni. (Mezőcsát a Fehér Könyvben szerepel, de az konkrét atrocitásokat és egy halállistát említ. A Fehér Könyv szerint mindezt a Mezőcsátról elmenekült Rosenberg Ernő rabbi mondta jegyzőkönyvbe december 10-én. Föltehető, hogy a WJC-nek írt levél egy étinél korábbi beszámolón alapul. Vagy a december 10-i dátum téves vagy ez a jegyzőkönyv 1957. januárjáig nem jutott el az emlékirat szerkesztőihez.)

DÖMSÖD: október 28-án egy férfi és egy nő behatolt Grünwald Sándor lakásába, inzultálták őt, majd ki akarták hurcolni az utcára azon az alapon, hogy ÁVO-s volt. Grünwald ki akarta őket dobni, eközben a férfi őt hátba szúrta, két nappal később egy ottani cipész betörte az ablakát és be akart menni a lakásába. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

A zsidók ORSZÁGOS zsidó IRODÁJA (sic!): december 10- én az elnöknél 30 tagú vidéki delegáció jelent meg (Debrecenből és környékéről), köztük Grosz Emil, és bejelentették, hogy lakhelyükön és annak környékén nemcsak az ellen- forradalom alatt, hanem még ma is borzalmas antiszemitizmus dühöng. Ennek következtében nem mernek lakhelyükre visszatérni. A falakra a következő”feliratot mázolták: „Icig, most nem viszünk Auschwitzig…”. Az ablakokra nyilaskereszteket és horogkereszteket véstek. Az antiszemiták kijelentették, hogy Nagy Imre és Kádár is zsidók. Schwartz Izidorhoz odament egy ember és rákiáltott: pénzt vagy éle- tét, Schwartz adott neki ezer forintot. A tettest följelentette, aki öt nap múlva visszaküldte neki a pénzt. Schwartz azonban további bosszútól fél. Ugyanez történt Nyíradonyban Weisz Ignáccal. (A Fehér Könyvben szerepel, de azt, hogy Nagy Imre és Kádár is zsidó, természetesen kihagyták.)

A debreceniek azt mesélik, hogy a városban antiszemita uszítás dühöng, azt terjesztik, hogy a magyar és az orosz zsidók összefogtak, hogy kiirtsák a keresztényeket. A megjelentek közül többen arra panaszkodtak, hogy a lakásukat összetörték és őket onnan kikergették. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

VÁMOSPÉRCS: Weisz Lajos zsidót ki akarták végezni. Röpcédulákat terjesztettek a következő tartalommal: „Magyar anyák, kutassátok fel a zsidókat, hogy küldjék ki az oroszokat az országból!” (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

HAJDÚNÁNÁS: a Hajdúnánáson lakó Deutsch Mártonra rátámadt egy férfi és értéktárgyakat követelt tőle, mert különben kiterítik. A küldöttség kérte az országos iroda vezetőségét, hogy járjanak közbe illetékes szerveknél, részint az atrocitások leállítása és az általános biztonság érdekében, részint pedig azért, hogy a vidéki zsidók kivándorló-útlevelet kapjanak, mert az életüket nem érzik biztonságban. Hivatkoztak az 1944-es tragédiára, amely elsősorban a vidéki zsidóságot érintette. Kétségbeesett helyzetben vannak, nem tudnak Budapesten megszállni, családjukkal együtt különböző helyeken szétszórva laknak, a padlón fekszenek és elhatározták, hogy elmennek a parlamentbe a minisztertanácshoz, hogy ott adják elő” kérelmüket. (A Fehér Könyvben Hajdúnánás kétszer is szerepel, de a fent leírtakat nem említik.)

BÁLKÁNY: Hauser Jenő, az ottani hitközség elnöke: az ottani zsidók létbiztonsága kétségbeejtő”. A tüntetők élet- veszélyesen megfenyegették a zsidókat, pártállásra való tekintet nélkül. November 11-én este két fegyveres rabló jelent meg Heinz lakásában, kicsavarták a villanykörtéket, aztán rálőttek a menekülő” Heinzre, jóllehet a golyó nem talált, elkapták ót és vissza- cipelték a lakásába, eközben véresre verték a fejét. Heinznére és a gyerekére pisztolyt fogtak és elraboltak tőlük 2500 forint értékű ingóságot. Később névtelen levelekben életveszélyesen megfenyegették. Ennek következtében Heinz és családja elhagyta szülőhelyét, mert ott nem érezte magát biztonságban. Természetesen ez a félelem nem korlátozódik csupán az inzultált családra, a többiek is úgy érzik, hogy többé számukra sincs biztonság a falvakban. (A Fehér Könyvben szerepel. Az inzultált személy neve valójában Heisz.)

MÁRIAPÓCS: november 5-én és 6-án felgyújtottak és porig égettek egy zsidó lakást. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

KISKUNMAJSA: október végén Fischhof és Némányi zsidókat meg akarták ölni, de ők a tetőn át elmenekültek. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

MÉRKVÁRALJA (sic!): október 28-án Bárd Sámuelre fegyverrel rátámadtak Mezei János és társai és a 8 éves gyereket úgy megsebesítették, hogy az még december 15-én is orvo­si kezelés alatt állt. A tettesek a házat ki akarták rabolni és fel akarták gyújtani. (A Fehér Könyvben szerepel. A helység neve Márkváralja.)

BALMAZÚJVÁROS: november elején Vágó Józsefre az éjszakai órákban rátámadtak. Vágó Debrecenbe menekült, ahol ma is rejtőzködik és nem mer hazatérni. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

HAJDÚSZOBOSZLÓ: október végén Fixler Áron rabbi ablakait betörték. (A Fehér Könyvben nem szerepel.)

A fentiek ismertetése után kérjük a tisztelt elnökséget, hogy erről a kérdésről a zsidóságot levelünk szellemének megfelelően szíveskedjék tájékoztatni.

Kiváló tisztelettel,

A Magyar Izraeliták Országos Irodája

(Dr. László Jenő) (Dr. Heves Lajos)

Főtitkár Elnök

*

Ha már most a fenti dokumentum megbízhatóságát szeretnénk valami módon vizsgálni, összehasonlítási alapként az 1958-ban megjelent Fehér Könyv jöhet számításba2 (amelynek antiszemitizmussal foglalkozó része szintén a MIOI jelentése alapján készült), valamint Pelle János két írása,3 amelyek az 1956-os hajdúnánási és a mátészalkai antiszemita atrocitásokat tárgyalják.

Sem a fenti dokumentum, sem a Fehér Könyv alapjául szolgáló emlékirat keletkezési körülményeit nem ismerjük, ezért csak sejteni lehet, mivel magyarázhatók a kettő közötti lényeges különbségek. A stilisztikai eltérésektől eltekintve (a WJC-nek írt levél csak röviden, jelzésszerűen felsorolja az eseteket, míg a Fehér Könyv irodalmibb stílusban jóval kerekebb történeteket mutat be) a Fehér Könyv nem vette át e korábbi dokumentumból azokat az eseteket, amelyek csupán szóbeli inzultusról vagy enyhe dulakodásról szólnak. Lehetséges, hogy csak a súlyosabb, ezért látványosabb esetekre koncentráltak, de az sem zárható ki, hogy ezek az apróbb ügyek később nem nyertek megerősítést. Ennél jelentősebb azonban, hogy a WJC-nek küldött dokumentum két halállistát említ, amelyek a Fehér Könyvben nem bukkannak fel újra, pedig ezek nagyon is kínálkoztak a Kádár-rendszer propagandája számára, mint ahogy azt a mezőcsáti (a WJC-nek küldött levélben nem említett) halállista mutatja. Ugyancsak hiába keresünk a Fehér Könyvben számos viszonylag súlyos inzultust, amelyeket a fenti levél tartalmaz (pl. Máriapócs, Kiskunmajsa, Vámospércs). Mivel ezekre az inzultusokra általában csak egy rövid mondat utal, föltehető, hogy a MIOI emlékirat (melynek alapján a Fehér Könyv vonatkozó része készült) szerkesztői ezt nem találták elegendőnek, további információkat pedig nem tudtak szerezni. A Fehér Könyv által leírt esetek ugyanis valamivel jobban körülírtak és részletesebbek, mint a WJC-nek küldött levél beszámolói. (Kivétel az újpesti zsidókról készült állítólagos lista, amelyet a Fehér Könyv csak egy odavetett félmondatban említ.)

A Hajdúnánásról írtakhoz van összehasonlítási alapunk: Pelle János tanulmánya.

A hajdúnánási eseményekre a WJC-nek küldött levél és a Fehér Könyv is – logikátlanul – többször visszatér, miközben a más helységekben történteket egy helyütt említik. (A Fehér Könyv kétszer is leírja egy Wiesel nevű hitoktató meg- veretését, egyszer Ábrahám, egyszer Bernát néven említve őt.)

Az egyes események leírásán túl a három beszámoló közti leglényegesebb különbség a következő: Pelle tanulmánya szerint a feldühödött tömeg azért akart bosszút állni a zsidókon, mert úgy hitték, ők vitették el az oroszokkal 1944 végén a falubeli férfiakat. A WJC-nek küldött levél a dolgokat kissé összezavarva azt írja, hog a parasztok a zsidókat az oroszok bejöveteléért tették felelőssé. A Fehér Könyv pedig csupán a konkrét atrocitásokat tárgyalja, a zsidók és az oroszok kapcsolatának kényes témáját teljesen kiiktatja. (És nem csak ezen az egy helyen.) A konkrét események és az ennek nyomán fellépő félelmek három leírása között azonban nincs alapvető ellentmondás. (Túl egyes személyek neveinek összekeverésén vagy elírásán.)

Az itt közreadott dokumentum számos, a félelem szárnyán szálló, ellenőrizhetetlen beszámolót tartalmaz. A Fehér Könyv nyilvánvaló politikai célzattal készült. Ennek ellenére mind a kettő” érzékelteti azt a légkört, amelyben a Tiszántúl maradék zsidósága élt.

Mintha két 56 létezett volna: az, amit a mérvadó személyek, írók, politikusok, az emlékezet kútfői Budapesten és a nagyvárosokban átéltek: hősökkel és mártírokkal, a forradalom katartikus pillanataival, a visszanyert szabadság mámorával és „minden magyar testvér” érzésével – és ettől függetlenül egy másik ’56, Magyarország elmaradottabb részein, ahová csak a „most vége a kommunizmusnak”, a „kimennek az oroszok” tudata jutott el a pesti forradalomból. Az újra mindig fogékony és ideológiailag érzékeny nagyvárosi ifjúság 1948 és 1956 között elsajátított egy új gondolatrendszert, a szocializmust, amelyet most tisztán, igazából, torzítások nélkül akart megvalósítani. A magyar történelemben jártasabb agyukban keveredtek ezzel még a korábbi szabadságharcok és forradalmak képei és intézményei (honvédelmi bizottmány, nemzetőrség, Petőfi-szobor stb.) – és legfőképp maga a katartikus forradalmi éthosz, aminek integráns része a „minden magyar testvér” érzés. Az ideológiailag sokkal kevésbé fogékony, történelmi parabolákra jóval kevésbé érzékeny falusiak – főleg az elmaradott országrészben – pragmatikusabbak voltak: elégtételt akartak venni a Rákosi-rendszerben elszenvedett rengeteg sérelemért és valamennyit vissza akartak szerezni abból, amit a kommunisták elvettek tőlük. Mivel ők a népi demokráciától csak rosszat kaptak, nemigen volt rájuk hatással a szocializmus eszméje. Így szépen megőrződhetett az egy brossúrával korábbi ideológia, amelyet a népi demokrácia nyolc éve szinte mindenben igazolt: a kommunizmus csajkarendszer, az embereket bekényszerítik a kolhozba, a zsidó komisszárok irányítják a falut, stb. (Hogy a zsidók többsége nem komisszár, azt az előítéletes elme persze nehezen vette tudomásul.) Így tehát amikor a nyomás megszűnt, a robbanó indulatok kanalizálásában jelen- tós szerepet játszottak az 1945 előtti ideológia egyes darabjai.

E két homlokegyenest eltérő forradalmi forgatókönyv persze némileg ideáltipikus: Hajdúnánáson is akadtak olyanok, akiket megérintett a tiszta és nemes forradalom éthosza és Pesten is akadtak ügybuzgó önjelöltek, akik listákat készítettek a zsidókról. Ám nem ezek voltak túlsúlyosak: Pesten az antiszemita hangokra nem érkezett pozitív visszhang, Hajdúnánáson pedig a józan, mérsékelt hangokat nyomta el a gyűlölet. Tragikus következményei voltak ennek: míg sok pesti zsidó szívvel-lélekkel az őt befogadó forradalom mellé állt, a Holocaustot túlélt falusi zsidók nagy része mindenét hátrahagyva menekülni volt kénytelen. A náci népirtás után ez tett véglegesen pontot a magyarországi zsidóság ezen ágának történetére.

Gadó János

Jegyzetek

  1. A dokumentum Litván György szívességéből jutott el hozzánk.
  2. Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben. Magyar Népköztársaság Tájékoztatási Hivatala. IV. kötet, 70-78. old.)
  3. Pelle János: A forradalom árnyoldalai. (1956 Mátészalkán.) Mozgó Világ 1991: 2, 23-24., és Pelle János: Pogrom 1956-ban. Kommentár 1992: 1, 18-23., 1992: 2, 22-30.

 

Címkék:1992-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Elkésett forradalom a hitközségen

A kiszorítottak lázadása  Beszélgetés Engländer Tiborral -Hogyan zajlott a te 56-os forradalmad? Elöljáróban el kell mondanom, hogy én októberben még...

Zsidó szerepvállalás a magyar kommunizmusban, antisztálinizmusban és 1956-ban

A magyar zsidók, akik mintegy 5 százalékát, 1945 után pedig alig 1 százalékát adták az ország lakosságának, fontos, néha aránytalanul...

Close