Szombat előfizetés 2017

Olvasóink írják

Írta: Archívum - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Olvasóink írják

Nem tűrjük az uszítást

Klein Tibor az izraeli Kfar Szabából írt levelében arról szólt – nagyon indokol­tan hogy miért nem védekeztek a zsidók a vészkorszak éveiben (konkré­tan: a lengyelországi Jedwabnében), amikor pedig már veszteni valójuk sem volt, ellenségeikkel szemben pedig oly­kor számbeli fölényben is voltak. A zsi­dó népnek Izrael új mentalitást adott, és megadta az önvédelem állandó le­hetőségét – tehetjük hozzá, mondani­valója szellemében kiegészítve a levél­író szavait.

Vajon csak Izrael földjén lenne érvé­nyes ez? És csak akkor, ha a gyűlölet hullámai már a puszta életüket is fenye­getik? Nem azt parancsolná-e emberi méltóságunk, hogy ne tűrjük a gyalázkodásokat, a százszor megcáfolt, de százegyedszer és kétszázadszor is ránk szórt rágalmakat? Nem azt diktálná-e az önvédelem racionalitása, hogy már ak­kor hatékonyan és keményen fellép­jünk az antiszemita uszítok ellen, ami­kor – még – nem közvetlenül az életünk­re törnek, „csak” előkészítik a társadal­mi környezetet a későbbi súlyosabb merényletekre, bennünket pedig a meg­aláztatásokhoz szoktatva arra, hogy utóbb némán megadjuk magunkat?

Hogyan lehetséges, hogy az évek óta a legnagyobb nyilvánosság előtt folyta­tott vérvádas uszítás tetteseit, a törté­nelmi tényekre fittyet hányó hazug, an­tiszemita könyvek kiadóit és terjesztőit mindmáig nem szembesítettük a gyalá­zatot többé tűrni nem hajlandó, önér­zetes magyar zsidók közösségi ellenál­lásával? Miért érjük be azzal, hogy egy-egy újságcikkben utasítjuk csak el a rá­galmakat, egy-egy ügyészségi bead­vánnyal próbáljuk (mindmáig hiába) meggátolni kárhozatos működésükben az uszítókat? Miért nem akadt eddig húsz, vagy száz, vagy ezer fiatal vagy éppen idősebb magyar zsidó, aki a publicisták és a közösségi képviseletek fellépéseit támogatva, felerősítve, a szennyet okádó kiadványok, könyvki­adók, a szenny terjesztéséből üzletet csináló kereskedések előtt folyamato­san és ismételten tüntetett volna? Nincs szükség erőszakos megmozdulá­sokra, de igenis szükség van arra, hogy a hazai zsidóság a széles nyilvánosság előtt demonstrálja: nem hajlandó a de­mokráciával óhatatlanul együtt járó je­lenségként elfogadni a ’44-es szellemű antiszemita uszítást, a hitlerista és nyi­las gyilkosok magasztalását. Szüksé­ges, hogy az egész társadalom, de a ha­zai zsidóság is megérezze, lássa, hallja és tudomásul vegye: nem 1944-et írunk, és a mai zsidóság, amely Izrael ellenállásának a példáját tiszteli, és mártírjait a magáénak vallja akkor is, ha Magyarországon él, ez a mai zsidóság más fából van faragva, mint a hatvan év előtti volt.

Nem lehet mindent beadványokra, vájt fülűeknek szóló szellemes publi­cisztikákra és glosszákra bízni, a mind pimaszabb antiszemitizmussal szem­beni ellenállásunk nem folyhat „a fű alatt” – meg kell mozdulni!

Gadó György

Budapest

Kirekesztés

Igaz, hogy messziről könnyű fekete-fehérnek látni a világot és egyszerű re­cepteket javasolni bonyolult problé­mák megoldására, de hát véleményét – még ha felületes is – mindenki korlátozások nélkül fejtheti ki – gondoltam, egy névtelen szerző „Nyomás alattmint rendesen” című, a Szombat 2001. szeptemberi számában megjelent cik­ke olvasása közben, és eszem ágában sem volt reagálni rá.

Mígnem odáig értem, hogy „…Izrael kétfelől áll roppant nyomás alatt: egy­felől a palesztin részről folyamatosan megnyilvánuló verbális és tényleges ag­resszió, másfelől a nyugati világ és sa­ját baloldali közvéleménye által tá­masztott magas jogállami elvárások közt egyensúlyoz”. Ami a palesztin és a nyugati világ nyomását illeti, ez tisztán logikai szempontból lehetséges: a pa­lesztinok is, a nyugati világ is Izraelen kívüli tényezők. De mivelhogy még a legzseniálisabb fizikus sem találta fel a belülről jövő külső nyomást, arra kell következtetnem, hogy a névtelen szerző a baloldali izraeli közvéleményt is Izraelen kívül álló tényezőnek tekin­ti. Sőt, az izraeli Legfelsőbb Bíróságot is, amely „gyakran hasonló álláspontot képvisel”, mint a kárhoztatott baloldal.

A névtelen szerző értelmezésében te­hát adva van egy absztrakt, virtuális „Iz­rael”, amelyre „roppant nyomást” gya­korol az izraeli baloldal és a Legfelsőbb Bíróság. Ilyen „Izrael”, persze, nem lé­tezik. Izrael az izraeli társadalom egé­sze: kormány, ellenzék, önkormányza­tok, bíróságok, hadsereg, rendőrség, jobb- és baloldal, zsidók, arabok, drúzok, ortodoxok, világiak, férfiak, nők, fiatalok, öregek, őslakosok és új be­vándorlók, társadalmi szervezetek tag­jai és szervezetlenek egyaránt. És min­denki nyomást gyakorol a kormányra érdekei érvényesítése érdekében.

Hogyan jutott a cikk szerzője gro­teszk elképzeléséhez?

Erre véleményem szerint két lehetsé­ges magyarázat van:

1. Az izraeli kormányt azonosítja az absztrakt „Izrael” fogalmával. De hát az izraeli kormányok váltakoznak, változik politikájuk is, volt már jobboldali és baloldali kormány, egységkormány, nagykoalíció, valamint kisebbségi kor­mány. És mindegyiknek volt ellenzéke – egyszer a baloldal, máskor a jobbol­dal, olykor a szélső jobb együtt a szél­ső baloldallal, ellenzékben voltak az arab pártok, az ortodox pártok, az új bevándorlók pártjai; kormánypártok vonultak ellenzékbe, ellenzéki pártok jutottak hatalomra. Ha „Izrael” a mindenkori kormányt és kormánypolitikát jelenti, az idők folyamán már minden párt és társadalmi réteg kirekesztődött volna „Izraelből”.

2. Vagy pedig a névtelen szerző saját nézeteit és elképzeléseit azonosítja az absztrakt, virtuális „Izraellel” és ami nem felel meg nézeteinek – a mi ese­tünkben a baloldali közvélemény, vala­mint a Legfelsőbb Bíróság álláspontjai – az nem is Izrael, az külső tényező, amely „nyomást gyakorol” az ún. „Izra­elre”. Az ilyen méretű kirekesztési kísér­let láttán eláll az ember lélegzete. Hogy valaki Budapesten – vagy New Yorkban, Párizsban vagy Montevideóban – szabja meg, mi tartozik Izraelbe??!!

Voltaképpen, van egy harmadik le­hetőség is: tudniillik, hogy valaki csak ír és ír és ír, ami éppen eszébe jut, anél­kül hogy tudatában volna, mit is írt. Eb­ben az esetben nem is csoda, hogy névtelen akart maradni.

Yehuda Lahav

Tel-Aviv

*

Izrael” helyett talán valóban szeren­csésebb lett volna az „izraeli politika” vagy „izraeli politikacsinálók” kifejezés. De miként lehet a cikkből arra követ­keztetni, hogy annak szerzője a nyo­másgyakorló baloldalt vagy a Leg­felsőbb Bíróságot „kirekeszti Izra­elből”? Nyilván úgy, hogy egy doktrinér baloldali számára mindenki kirekesztő, aki nem úgy ír és gondolkodik, mint ő.

Gadó János, a névtelen szerző

Meglepő lehetne az eredmény

Ha egy Magyarországot nem ismerő valaki olvasná a májusi számban meg­jelent írásokat fiatal nem zsidó írók tol­lából, az a benyomás kell, hogy kiala­kuljon benne, hogy Magyarország la­kosságának legalább az egytizede zsi­dó.

Érdekes lenne a következő kísérlet: egy körkérdésben ezer (vagy ötszáz) nem-zsidó nőtől és férfitől megkérdez­nék, hogy

  1. hány zsidót ismer személyesen

  2. mennyire becsüli a zsidók számát a mai Magyarországon

El tudom képzelni, hogy az ered­mény nagyon meglepné a Szombat ol­vasóit. A levonható következtetéssel együtt.

Tisztelettel:

Dr. Béri János

Basel

Címkék:2001-10

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Seres László: A gyűlölet új minősége

Seres László A gyűlölet új minősége Nehéz szavakat találni. Lát­tuk a CNN-t, a szenvedést, a halált, a káoszt, a port;...

Durban és a zsidók

Durban és a zsidók A nemrégiben az ENSZ égisze alatt megrendezett Rasszizmus és Idegengyűlölet Elleni Világkonferencia meglepő események színtere volt....

Close