Szombat előfizetés 2017

Nyelvi gondok?

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Az „izraelita” kifejezést legkoráb­ban a keresztény Tórafordítások használták, innen vették át s alkalmazták önmagukra a zsidók. Más­részt a múlt századtól kezdve a hi­vatalos magyar okiratok szövegé­ben, s a vallási alapon álló szerve­zetek önmeghatározásában találja meg e szót az érdeklődő. A „zsidó” a köznapok, faji alapon álló törvé­nyek, a nemzeti-etnikai, s a nem vallási, önmagukat egyéb módon identifikálók leggyakoribb szóhasz­nálata.

Támadások érték az elmúlt idő­ben az előző kifejezést, mondván, ez az asszimilációs folyamat terméke, annak a folyamatnak az eredmé­nye, amely a „zsidó” szóban sértő elkülönítést vagy túlzott nyíltságot vélt felfedezni, avagy azt a vélel­met, hogy az e népi különállás té­nyét hordozza. A finom(kodó), hangzatában dallamosabb és cirkalmasabb „izraelita” köztudatban mélyen eredezett jelentése a vallási másság­ra redukált tartalom.

A szó s a hozzá fűződő jelentéstartomány viszonya különleges és sok esetben problematikus. Ha tudniillik egy szóhoz negatív képzetek is társulnak (például: nemzetiszocia­lista) vagy hozzájuk kényszerű, eset­leg sikerületlen tartalmat-hátteret kapcsolnak, az adott nyelvi egységek egyszerűen képtelenek megszabadul­ni a rájuk hínárként fonódó múlt­tól, s nehezen válhatnak még más korban, más értelemben is a min­dennapi beszéd részévé, akkor is, ha azok a legadekvátabb megfelelői az általuk jelölendő dolognak, foga­lomnak.

Mégis úgy vélem: nincs jobb for­dulat magyar nyelven az Izrael né­péhez tartozók megnevezésére, mint a héberből magyarított szótőt kiegé­szítő s az odatartozást tudatosító „izraelita”. A nép, az ország, az „ős- újállam” jellemző szavában kifeje­zésre jut a nyelvi azonosság is. Még­is, ma már szinte tarthatatlan e szó az elmúlt száz-egynéhány éves asszimiláció, s különösképpen a leg­utóbbi négy évtized okán. Ez a negyven esztendő ugyanis abszurd vallásfelekezeti kalitkába gyömö­szölte a sokrétű zsidó létet – kom­munista megrendelésre, hitközségi közreműködéssel -, s tette ezt az „izraelita” címke cégjelzése alatt.

A Magyar Izraeliták Országos Iro­dája, majd képviselete kizárólag a vallási mivoltot hangsúlyozta s kap­csolta össze az „izraelita” szóval, végső fokon ellehetetlenítve mára, s kétségessé téve, hogy újjáteremthető-e fogalom- és szótárunk része­ként.

Ma viszont, amikor az Izrael né­péhez és országához való viszony tudatosul és megélhetővé válik mindenki számára – és itt lesz gyakor­lati jelentősége az apró nyelvi gond­nak -, nem találhatunk – úgy gondolom – szebb és pontosabb ki­fejezést együvé tartozásunk nyoma­tékosítására.

Szántó T. Gábor

 

 

 

Címkék:1990-11

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Mit tehetnénk az antiszemitizmus ellen?

Kérdésükre sajnos nem tudok vá­laszolni, mert nem hiszek benne, hogy valamit is tehetnénk - sem mi magunk, sem azok a...

Az elődök szorongása

A RENDSZERVÁLTÁS a Magyar Televízióban életre bábáskodta a Vallási Szerkesztőséget, ahol - ha­vi negyedórában meghatározva a rá eső időt -...

Close