Szombat előfizetés 2017

Piroska néni

Írta: Lugosi Viktória - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Lugosi Viktória

Hova mész? – kérdezi az idegen, a fa­lu utcáján egyedül kódorgó kisfiút.

Számítógépezni – válaszol a kis kese hajú, és mutatja az ujján, hogy három és fél éves.

Miért, tudsz?

Hát hogy a fenébe ne! – vonja meg a vállát, és futásnak ered.

A történet Csákberényben játszódik, ahol minden gyerek ért a számítógép­hez. Ezért azután a székesfehérvári isko­lák versengenek a csákberényi gyereke­kért.

A történet 8 évvel ezelőtt kezdődött, a mikor az 1200 lelkes kis faluban nyara­lót vett egy pesti házaspár. Az volt a má­niájuk, hogy kitalálnak valamit, amivel a helyiek befogadják őket. Azt hallották az baj, hogy nincs igazi közösség a faluban. Hát akkor majd ők csinálnak, gondolták, mert önbizalmuk az volt. Hollandiából ki­mustrált számítógépeket szereztek, ötle­tük megvalósításába maguk is beletették a megtakarított pénzüket, és hat számí­tógéppel létrehozták Magyarország első teleházát. A helyet, amely egyszerre min­denki irodája, munka és szórakozóhelye. Információs központ, ahol az időseknek megírják a hivatalos leveleket, ahol meg­keresik a fontos jogszabályokat, ahol ha kell támogatásokat és ösztöndíjakat szereznek, ahol a gyerekek tanulnak és ját­szanak.

Nyolc év telt el. Ma már 260 magyar fa­luban van teleház. A Csákberényi teleház első látogatója, az egykori péktanonc ma már informatikus, akárcsak a testvére, munkájuk alapján a helyi teleház már ön­fenntartó vállalkozás.

(Mellesleg Gáspár Mátyást és feleségét, a pestieket befogadták Csákberényiek.)

A teleházaknak azóta szövetsége is van, nagyban pályáznak a pénzekre és gondosan őrködnek afelett, hogy a támo­gatást csak civil szervezetek kaphassák meg. És meg is kapják. így azután ma már van olyan cigánytelep, ahol 250-en élnek elhagyott rozzant garázsokban, ahol nyolcfős családoknak legfeljebb 18 négyzetméter jut, de ahonnan a gyere­kek a teleházba járnak játszani.

Van falu, ahol a mongoloid idiótát reg­gelenként a teleházba kísérik, mert a gép az egyetlen helye, ami előtt békésen megmarad. Volt ahol a helyiek az inter­neten kértek segítséget egy agyérgörcs után lebénult magányos falubelijüknek. A teleházas falvakban gyűjtést rendeztek, aztán a beteg, aki idővel két mankóval már járt, de akinek, a kezei még nem mozogtak és beszélni sem tudott, elvánszorgott a teleházba, ahol egyetlen ujjal csak annyit pötyögött a képernyőre: kö­szönöm.

A belvárosi szociális otthonban erről mit sem tudnak. Ott racionális ren­dezőelvek szerint osztják az ágyakat. A földszinti ágyakra azokat az öregeket te­szik, akik tudnak járni. Így ki is sétálhat­nak, ha kedvük tartja. Mozgékony tolóko­csisoknak is van esélyük lenti elhelyezés­re. Ilyen agyérgörcsösöknek azonban nem sok. Lift nincs. A felső szintre csak egyszer cipelik fel az időseket Oda ke­rülnek az ágyhoz kötöttek. Onnan nem vezet út a levegőre. Illetve csak egyszer. De az nem retúr.

Ehhez képest felüdülés az öregotthon, ahol a szobákból Mozart szűrődik ki, a folyosón némiképp keveredik a szom­szédban vigadó Lajcsival, hogy azután a társalgóban mindkettőt elnyomja a déli krónika. Piroska néni komáromi lakhe­lyén a lakók önként adták le a lakásukat, kilenc négyzetméter plusz fürdőszobá­ért, továbbá az ehhez járó gondoskodá­sért és ellátásért. Piroska néni mégis más. Nem azért, mert kevéske zsebpén­zéből nem futotta kedvenc lapjai megvá­sárlására, hanem mert elkezdte rágni az igazgatónő fülét, hogy ha igaz, hogy a megyében minden nyugdíjas kap saját e-mail címet, akkor mit kezdjen vele, ha nincs számítógépe. És ideje sincs sok, hogy kivárja, míg lesz rá pénzt, tudniillik 77 éves. Addig ostromolta az intézmény vezetőjét, amíg kapott egy leselejtezett iskolai komputert. Mindez idén Január­ban történt. Piroska néni először csak a 168 órát olvasta. Most egy hónap eltelté­vel – ahogy mondja, szívesen szörföl az origón. Olvassa a pártok honlapjait, a mi­niszterelnök jelöltek jellemzéseit. Azt mondja csak az a baj, hogy pénzének fe­le elmegy az internetre és a telefonra, pe­dig csak este megy fel a hálóra, mégis. Meg az is bántja, hogy a házban kineve­tik. Azt mondják, olyanon jártatja az eszét, ami csak a fiatalok dolga. Szeret­ne olyanokkal beszélgetni, akik megér­tik. Várja jelentkezésüket a [email protected] címen.

Címkék:2002-03

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Leépítés/Leépülés

Leépítés/Leépülés A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriuma Sebes Gábor irodavezető után megvált Peresztegi Ágnes nemzetközi jogásztól is. Velük együtt további...

Új zsidó tehetségek-Lea, az írónő

Esztertáska A Szombat 2001. szeptemberi számában az Esztertáska könyvismertetést közölt Polgár Lea, Álmatlanság című regényéről. Az elsőkönyves szerzővel ké­szített interjút...

Close