Szombat előfizetés 2017

Jóvátétel: a hosszú célegyenes

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Ez év november 15-án ismét összeültek a jóvátétel ügyében a szokásjog által szavazati joggal felruházott zsidó szervezetek képviselői. (A szervezetek neve alábbi listánkon olvasható.) napirendjükön a korábbi alkalmaktól eltérően döntéshozatal is szerepelt: a jóvátételként juttatandó javakkal gazdálkodó Ma­gyar Zsidó Örökség Közalapítvány működési szabályzatát vitat­ták meg. A szabályzatra az állami tárgyaló fél tett javaslatot.

A résztvevők megismerkedhettek dr. Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök írásbeli beszámolójával is: a néhány nappal koráb­ban a kormánnyal folytatott tárgyalásokról adott számot.

Ezek szerint a kormány javasolta, hogy veszítse érvényét az 1946. évi XXV. törvénycikk, mely a Zsidó Helyreállítási Alapról rendelkezik, ez jogutód nélkül szűnjön meg, mivel a nemrég fölállított közalapítvány e kérdést végre megnyugtatóan rendezi. A zsidó szervezetek a javaslatot egyértelműen elvetették – törté­neti és gyakorlati okokból egyaránt: az 1946-os törvény egyértel­műen kimondja, hogy a zsidóság elrabolt javai nem kerülhetnek a magyar állam tulajdonába. Az ennek megfelelő teljes kárpót­lás elvére a zsidó tárgyaló fél ma is gyakran hivatkozik, noha a kormánnyal kötött júniusi megállapodás keretében erről lemon­dott. (A megállapodást a WJRO nevében kézjegyével látta el Israel Singer, a World Jewish Congress főtitkára is.) E hivatkozás­nak a konkrét pragmatikus célokon túl általános üzenete is van: a jóvátétel, ennek minden előzményével együtt nem tekinthető lezártnak. A beszámoló szerint a Pénzügyminisztérium nem volt hajlandó vállalni, hogy az alapítvány technikai működési költsé­geit tíz évre előre biztosítja (amint erői a korábbi tárgyalásokon szó esett), csupán az 1997-es évre esedékes 30 millió forintot szavatolta. Az utána következő időszakban ezt a mindenkori ál­lami költségvetésen belül kell évente újratárgyalni.

A zsidó szervezetek elfogadhatónak tartanák azt a verziót, hogy az idén fölállított közalapítvány az 1946-ban létrehozott alapnak minden tekintetben jogutódja. E tekintetben még nem született megállapodás.

Megegyeztek abban, hogy az alapítványnak juttatandó vagyon 50 százaléka használható fel juttatásként, 50 százaléka pedig tőkeként működtetendő. Egyetértés született abban is, hogy a kuratórium tagjai nem hívhatók vissza még akkor sem, ha ezt a delegáló szervezet kezdeményezné. Erre csak hosszadalmas bírósági eljárás útján van lehetőség. Ezáltal a kuratórium tagjai „bebetonozták magukat” döntéshozói pozíciójukba.

A zsidó tárgyaló fél megismerkedett a kormány ingatlanjutta­tásról szóló előterjesztésével, amely a jóvátétel legjelentősebb része, s amelynek keretében hat ingatlan átadására tettek javas latot. Ezek mind vidéki ingatlanok, többségük egykor szovjet kézben lévő, leromlott állapotban lévő épület, melyeket a kor­mány még nem tudott hasznosítani. Értékét tekintve komolyabb tétel a badacsonytomaji Klub Motel (a Munkásőrség egykori tu­lajdona), de a zsidó tárgyaló fél nem volt hajlandó komolyan mérlegelni a javaslatot. Nemcsak a juttatás értékét tekintette el­fogadhatatlanul csekélynek, de azt is kifogásolta, hogy nem egy­kor zsidók tulajdonában lévő épületekről van szó, amit pedig fontos szempontnak tart, ha nem is minden juttatandó ingatlan­ra, de legalább azok többségére.

A kormány a zsidó tárgyaló fél ellenjavaslataként egy körülbe­lül 25 tételt tartalmazó listát kapott kézhez, amely a zsidó közös­ség tagjaitól egykor elrabolt komolyabb ingatlanokat tartalmaz. Mivel e legsúlyosabb kérdésben az álláspontok igen távol állnak egymástól, Szentiványi István, a Külügyminisztérium politikai államtitkára utalt rá: noha mindenképpen a megegyezésre törek­szenek, ennek hiányában a kormány maga fogja a parlament elé terjeszteni a törvényjavaslatot. Ha a parlament ezt elfogadja, a zsidó fél számára csak az alkotmánybírósági fellebbezés marad.

A „műkincsek” kategóriájában, ahol oly sokan kárhoztatták joggal a teljes információhiányt, Szentiványi István úgy tájékoz­tatott, hogy a zsidó szervezetek nevében a Mazsihisz tett javas­ latot. Eszerint a múzeumok raktáron őrzött, kiállításra nem szánt, nem „első osztályú” műkincsei közül válogatnának a kár­pótlási csomagba főleg olyan darabokat, melyekről bizonyítha­tó, hogy azokat egykor zsidó tulajdonostól vették el. Mivel zsidó oldalról a műtárgyak átvizsgálására nem tudnak külön appará­tust fölállítani, a múzeumi szakembereket kérték föl e munka el­végzésére. Ez utóbbiak máris élénken tiltakoznak – tájékozód­tunk hitelt érdemlő forrásból. A múzeumi szakemberek ugyanis elvből ellenzik bármiféle műkincs elvitelét bármelyik múzeum­ból, márpedig az ő feladatuk lenne a műtárgyak átvizsgálása. Mivel nem biztos, hogy együttműködésükre e kérdésben számí­tani lehet, elképzelhető, hogy helyettük jogászokat kémek majd fel a műkincsek eredetének kikutatására. (Állítólag egyebek közt a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum raktáraiban találhatók nagy bőségben egykor zsidó tulajdonosoktól elrabolt tárgyak.) Ami a visszaadandó műtárgyak értékét illeti, a kormány egymilliárd, a Mazsihisz tízmilliárd forint körüli összegben gondolkodik. Mivel a magyar múzeumok „elfekvő” műkincsei is tízmilliárd dolláros nagyságrendű értéket képviselnek, a zsidó kárpótlás százalékban is alig mérhető változásokat okoz majd a honi műkincsállományban – tájékoztatott Szabó Zoltán, a Művelődési Minisztérium államtitkára.

Az erősen eltérő pozíciókat látva nem valószínű, hogy ez év decemberéig a mindent átfogóan tárgyaló törvényjavaslat a par­lament elé kerül – amint arra a kormány (eredetileg novemberi határidővel) kötelezettséget vállalt. Azzal azonban mindkét tár­gyaló fél egyetért, hogy legalább a holocaust-túlélők kárpótlásá­ra szánt 4 milliárd forint névértékű kárpótlási jegy kérdését ren­dezzék. Hitelét vesztené a jóvátétel ügye, ha a felek a túlélők feje fölött tovább vitatkoznának és a cinizmus vádját vonhatnák magukra, mondván: nem bánják, hogy minél többen halnak meg a túlélők közül, legalább kevesebb pénzt kell kifizetni. A 4 milliárd kamataiból fizetendő járadékot valószínűleg egyenlő mértékben osztják majd ki a túlélők között: különböző szem­pontok szerinti súlyozás (rászorultság, a vészkorszakban elszen­vedett megpróbáltatások, elvesztett hozzátartozók száma stb.) lehetősége nem merült föl, ezek technikailag rendkívül megne­hezítenék az amúgy is sok tekintetben tisztázatlan végrehajtást nem jött létre hivatalos megállapodás a kuratórium dolgában, noha Szeszlér Tibor, a B’nai B’rith és Korányi László, a Gazsi­ké elnöke egyaránt úgy vélik: lényeges változások nem várha­tók. mert a kormány a Mazsihisz javaslataira nem tett ellenve­tést. A kuratórium jelenlegi összetétele a Mazsihisz túlsúlyát tük­rözi. Amúgy is meglévő 7 szavazatát a 21-ből minden bizonnyal tovább gyarapítja a cionisták voksa, hiszen elnökük, dr. Engländer Tibor a hitközség „listáján” került be a kuratóriumba. A „független közéleti személyiségek” (Feldmájer Péter, a Ma­zsihisz elnöke jobban kedveli a „tekintélyes közéleti személyi­ség” megfogalmazást) között szerepel a valóban tekintélyes dr. Schweitzer József főrabbi, aki azonban a hitközség alkalmazá­sában áll, és Bakos Lajos, az egykori, rossz hírű MIOK alelnöke, akinek jelölése Korányi László szerint „a függetlenség meg­csúfolását jelenti”. (Mint telefonbeszélgetésünkkor kiderült. Szabó Zoltán államtitkár nem ismerte Bakos Lajos MIOK-beli tevékenységét. A szerk.)

Tudomásul kell venni, hogy a kuratóriumban a hitközség do­minanciája fog érvényesülni, amely mellett az egyéb szervezetek legföljebb kontrollszerepet tölthetnek be” – kommentálta az ese­ményeket Korányi László. E dominancia a tárgyalások folyamán is megmutatkozott: érdemi döntések esetén a szükséges infor­mációkat több ízben is egy nappal az összejövetel előtt kapta meg a többi szervezet a Mazsihisztől. így történt ez a „négy füg­getlen kuratóriumi tag” jelölésekor is. Ilyenkor csak a bólintás vagy az aláírás megtagadása kínálkozik lehetőségként, ám ha va­laki az utóbbit válaszba, az obstrukció vádját vonhatja magára.

November 13-án megválasztották a kuratórium elnökeit is Ba­kos Lajos és Zoltai Gusztáv személyében. Az alelnöki pozíciók­ba Feldmájer Péter és Fixler Herman került.

A Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumi tagjainak listája*

DÍSZELNÖK 1 szavazat

Ronald S. Lauder amerikai zsidó üzletember, filantróp, a Lauder Javne

Zsidó Közösségi Iskola fő támogatója

MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ SZERVEZETEK összesen 12 szavazat

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) 7 szavazat

Dr. Engländer Tibor, a Mazsihisz elöljárósági tagja, a Magyar Cionista Szövetség elnöke; Dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke; Dr. Korn József, a Buda­pesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke; Dr. Pollák Je­nő, a Nagyfuvaros utcai templomkörzet elöljárósági tagja; Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz és a BZSH ügyve­zető igazgatója; Fixler Herman, az Autonóm Orto­dox Hitközség elnöke; Herczog László, az Auto­nóm Ortodox Hitközség főtitkára

B’nai B’rith 1 szavazat

Dr. Szeszlér Tibor elnök

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 1 szavazat

Korányi László elnök

Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága 1 szavazat

Dr. Szenes Iván elnök

Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete 1 szavazat

Dr. Örley Pál elnök

Magyarországi Cionisták Szövetsége 1 szavazat

Farkas Éva elnökségi tag

ZSIDÓ JÓVÁTÉTELI VILÁGSZERVEZET 2 szavazat

Keller László, a World Jewish Congress kelet-euró­pai tagozatának elnöke; Slomó Lőrinc, az Izraeli Központi Bank nyugalmazott elnöke

MAGYAR KORMÁNY 2 szavazat

Szabó Zoltán, a Művelődési Minisztérium politikai államtitkára; Donáth László evangélikus lelkész, az MSZP országgyűlési képviselője

„ZSIDÓ KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉGEK”

Bakos Lajos, a World Jewish Congress magyarországi

tagozatának elnöke, 1988-89 között a MIOK alelnöke 1 szavazat

Hutás Imre, a Magyarországi Zsidó Szociális Segély

Alapítvány kuratóriumi tagja, 1989 előtt

egészségügyi miniszterhelyettes 1 szavazat

David Krausz, Izrael Állam volt magyarországi

nagykövete, korábban Jeruzsálem rendőrfőnöke 1 szavazat

Dr. Schweitzer József, az Országos Rabbiképző

Intézet főigazgatója 1 szavazat

A közalapítvány két társelnöke: Bakos Lajos és Zoltai Gusztáv

A két alelnök: Feldmájer Péter és Fixler Herman

FELÜGYELŐBIZOTTSÁG

Suchmann Tamás volt privatizációs miniszter, a keszthelyi hit­község alelnöke

Dr. Ungár Lajos ügyvéd, a Muszoe vezetőségi tagja

Albert Reichmann kanadai üzletember, filantróp, a Wesselényi utcai ortodox iskola támogatója

Somos András ügyvéd

Bakos Lajos tájékoztatása szerint a kuratórium évente négyszer fog ülésezni, a közbeeső időben a gyakorlati teendőket a titkár­ság látja majd el. A titkár személyére pályázatot hirdetnek, ame­lyet kívánatos lenne mind a zsidó lapokban, mind az országos napilapokban közzétenni.

* A kuratórium összetételéről hivatalosan még nem egyezett meg a kormány és a zsidó szervezetek nevében tárgyaló Mazsihisz, így összeállításunk nem hivatalos információk alapján készült.

A Magyar Zsidó Örökség Közalapít­vány kuratóriumában a hitközségé lesz a legnagyobb befolyás, ezen be­lül is az apparátus koncepciótlanabb, csak pragmatikus célokat is­merő részéé. Ennek legfőbb oka: mindenféle ellenerő hiánya. A hitköz­ségen kívül nincs „hivatásos zsidó­ság”. A hitközség apparátusa, admi­nisztratív ügyekben való jártassága, kapcsolatai behozhatatlan előnyt biztosítanak e szervezet vezetőinek, ezen belül is azoknak, akik az appa­rátust napi rutinnal működtetik. Utóbbiak (vagy inkább: utóbbi) kezé­ben fut össze minden információ, számottevő döntési jogkör és az ez­zel járó befolyásolási lehetőség. Er­ről tanúskodik a kuratórium társel­nökének megválasztása (a külföldi zsidóság képviseletében Bakos La­jos, a Zsidó Világkongresszus ma­gyarországi rezidense „biztos befu­tó” volt a másik elnöki posztra): az apparátust működtető ügyvezető igazgató nyert a „másodállású” Mazsihisz-elnökkel szemben.

A kuratóriumba bekerült másik öt szervezet mindeddig leginkább csak adminisztrálni tudta a hitközségi ve­zetők lépéseit. E társadalmi szerve­zetek egy részében (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, B’nai B’rith) a vezetőség elfoglalt üzletemberekből, ügyvédekből, „másodállású zsidók­ból” áll. akiknek nincs sem idejük.

Sem apparátusuk ellentervek kidol­gozására. Ezen egyesületekben (me­lyek leginkább lennének hivatottak arra. hogy a magasan kvalifikált, szekuláris zsidó középnemzedéket kép­viseljék) a tagság passzív, nem jelen­tette be komolyan igényét, hogy sza­vát hallassa a jóvátétel kérdéseiben, így az ügyek vitele a vezetőkre ma­rad. Most mutatkozik meg igazán an­nak következménye, hogy nincsen zsidó civil társadalom, legfeljebb fo­gyasztói társadalom. A Mazsike, a B’nai B’rith tagságának volt annyi be­folyása, hogy meghatározza vezetőik korszerűbb szellemiségét, de „lo­gisztikai támogatásra” már nem fu­totta az erejükből.

A szervezet másik része, a holoca­ust-túlélők érdekképviseleti szervei (NÜB, Muszoe) idős embereket tömö­rítenék, kuratóriumba delegált kép­viselőik is nyolcvanhoz közelítenek, akik minden bizonnyal a túlélők kár­pótlására fognak összpontosítani. Egyéb téren nem várható el tőlük sok kezdeményezés. Ugyanez mondható el az ortodoxiáról.

A Cionista Szövetség, melynek ép­púgy nincs civil társadalma, mint a többi zsidó szervezetnek, a hitközsé­get támogatja.

Civil társadalom híján (e tekintet­ben a magyar zsidóság valóban ma­gyar zsidóság) minden a szervezetek vezetésén, apparátusán múlik. Ha a vezetők mögött nincs orientáló nyo­más, kemény számonkérés, tág tere nyílik a személyes elképzeléseknek, könnyen támadnak sértődések, gyakran kerül sor torzsalkodásokra. A tömeg nélküli vezetők nyugodtan megengedhetnek maguknak olyan érzékenységeket, amiket egy céltu­datos tagság nem tolerálna.

Az így kitermelődött zsidó érdekképviseletnek kell az elpusztított hatszázezer nevében helytállnia, a holtakat méltósággal, az élőket oko­san, felkészülten képviselnie. Neki kell a kormánnyal, e minden tekin­tetben profi apparátussal harcolnia, amely természetesen az egész kár­pótlást minél olcsóbban akarja meg­úszni. Neki kell olyan stratégiai dön­téseket hoznia a juttatandó vagyon­ról, ami évtizedekre befolyással le­het a magyar zsidóság sorsára.

A fent vázolt problémák súlyát csak egy dolog csökkentheti: a kor­mány szándékait látva ennek a veze­tésnek nem lesz túl nagy mozgási le­hetősége, hiszen a remélt tízmilliárdok helyett jó, ha egyszer tízmilliárdot hajlandó adni a kormány. Az egy­házi kárpótlás keretében visszaadan­dó ingatlanok értéke ezt alighanem meghaladja majd. Mivel ez utóbbiak kizárólag a hitközség vagyonát gya­rapítják, e szervezet befolyása a ma­gyar zsidóságon belül várhatóan még tovább növekszik majd.

Címkék:1996-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Zsákutcák

Novák Attila itt következő írásának előzményei szeptem­beri számunkig nyúlnak vissza. Kartal Zsuzsa ott megje­lent kisebbségvédő írását (Vizsga) bírálta szerzőnk a...

Megjegyzések egy pótvizsgához – Novák Attila írásához

Végre egy őszinte hang, amely szo­katlanul markáns, és ebből fakadóan talán egyeseknek elfogadhatatlan. Nyilvánvalóan kivívja hivatásos ki­sebbségvédőink azon agresszív cso­portjának...

Close