Szombat előfizetés 2017

Igazgatók a Szombat iskolakutatásáról

Írta: Gadó János - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Igazgatók a Szombat iskolakutatásáról

Szerkesztőségünk eljuttatta a há­rom zsidó iskola igazgatójához az e számunk mellékletében olvasható tanulmányt, amely végzettjeikről ad részletes körképet. Réz Gáborné, a Scheiber Sándor Tanintézet, Róna Artúrné, az Amerikai Alapítványi Is­kola és Szeszler Anna, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola igaz­gatói az alábbi írásbeli válaszokat adták kérdéseinkre.

– Milyen volt az indulás pillanata: milyen tanári gárdával, növendé­kekkel, anyagi lehetőségekkel in­dultak?

Réz Gáborné: Iskolánkat 1952-ben államosították, és Anna Frank Gimná­zium néven a Rabbiképző épületében kapott helyet egészen 1998-ig. Ekkor épült fel az a BZSH Scheiber Sándor Gimnáziuma és Általános Iskolája. Az előző időszakhoz képest teljesen új a 12 évfolyamos iskola, amely mind épületében, mind létszámában lénye­gesen nagyobb elődjénél, az Anna Frank Gimnáziumnál.

Róna Artúrné: Az iskolát az orto­dox hitközség elvi támogatásával hoz­ták létre, az észak-amerikai székhelyű Kelet-európai Demokráciákért Alapít­vány és a kanadai Reichmann család anyagi támogatásával. 1997-ig ők vol­tak a fenntartók, a szülők csak hozzá­járulást fizettek. A tanárokat az előké­szítő bizottság válogatta a jelentkezők közül. Elhivatottságukat a zsidó származás, motiváltságukat a színvonalas anyagi-tárgyi eszközök iránti várako­zás is növelte. A diákok és a szülők választását két ok motiválta: a család kötődése a zsidó valláshoz; a tanulási­-magatartási zavarokkal más iskolában sikertelenül küzdő gyerekek számára kerestek iskolát. Az 1990/91-es tanév­ben 520 diák kezdte meg a tanulást az érvényes magyar tantervek alapján a 8+0. évfolyamon. Érettségit először az 1995/96-os tanévben szerveztünk.

Szeszler Anna: A társadalom válto­zásával egy időben igen izgalmas fo­lyamat volt az iskolacsinálás. Tehetsé­ges, lelkes tanárok gyűltek össze, akik­ben közös volt az új utak keresése, a zsidóság felvállalása. Így voltak ezzel azok a családok is, akik hozzánk írat­ták gyerekeiket, miközben világos volt, hogy a tantestület értékrendszeré­nek, módszertani kultúrájának összecsiszolódásához, egy iskola „bejáratá­sához” még jó időnek kell eltelnie.

– Hogyan látják: mekkora utat tettek meg, és hová érkeztek meg tizenöt év alatt?

R. G.: A Scheiber iskola unikális jellege megszűnt, hiszen a rendszerváltás előtt egyedüli zsidó iskolaként működött, egyikeként az ország tíz egyházi fenntartású iskolájának.

R. A.: 1993-ban alkották meg az új oktatási törvényt. Hatására az iskola új pedagógiai programba kezdett. 1996-ban engedélyt kért szakképzés indításá­ra és kísérletet tett a Radnóti Gimnázi­um 6+6-os oktatási szerkezetének átvé­telére. A következő négy év alatt kide­rült, hogy a 8+4-es szerkezet jobban megfelel az ide jelentkező diákok ké­pességeinek és motiváltságának. A vallás- és héber nyelv oktatását Izraelből érkezett, de tanári képesítéssel nem mindig rendelkező fiatalokra bízták. A személyi változások, az utóbbi öt év ki­vételével, nem biztosították a stabilitást.

Sz. A.: Célunk, filozófiánk, hitval­lásunk nem változott, a gondolkodás- módunk annál többet: a „mit miért nem lehet megoldani” helyett ma már a „mit hogyan lehet megoldani” elvre helyezzük a hangsúlyt. Nem az szá­mít, hogy mit gondolunk és mit mon­dunk magunkról, hanem hogy mit csi­nálunk. Ezért is örülünk minden mé­résnek, ezért igyekszünk az elemzések mögött az okokat feltárni.

– Mivel magyarázzák, hogy a zsi­dó iskolák illetve növendékeik túl­nyomórészt igen kedvező szellemi hátterük ellenére nincsenek a kö­zépiskolák élmezőnyében a felvé­teli statisztikák szerint?

R. G.: Iskolánkban sok olyan diák van, aki fejlesztést igényel (dyslexia, dyscalculia, és más részképesség-za­varos gyerekek). Mióta alsó tagozat is működik nálunk, időben elkezdjük a fejlesztő munkát. Ebben kiváló fej­lesztő pedagógusokra, pszichológusra támaszkodhatunk. Arra törekszünk, hogy minden gyermekben megtaláljuk a kiváló adottságokat. Iskolai versenyeket szervezünk minden tantárgy­ból, szereplési lehetőségeket adunk a jól szavaló, éneklő, zenélő diákoknak. A 2005. évi kétszintű érettségin meg is mutatkoztak az első eredmények. Több száz hellyel léphettünk előre az érettségi eredmények listáján, így a középmezőnybe jutottunk. Ezzel nem elégszünk meg, de természetesen nemcsak az ilyen helyezések jelentik az iskola minőségét. A diákjaink szel­lemi fejlődéséhez nyújtott pedagógiai segítség példaértékű, amint a nálunk végzett vizsgálatok is megállapították.

R. A.: A mai elitiskolák hosszú évti­zedek alatt érték el a rangsorban az előkelő helyet – a kiváló, a felsőokta­tás igényeit jól felmérő vezetőknek kö­szönhetően. A mi iskolánk az első egyharmadban van, és egy továbbtanulási tájékoztató Budapest legjobb harminc iskolája közé sorolta 2003-ban. Sok középiskolában kedvezőbb a szellemi háttér, és a rangsorban mégis mögöt­tünk állnak. Természetesen a folyama­tos fejlesztés követelményét szem előtt kell tartani az óvodától a 13. évfolya­mig. Nehézséget okoz számunkra a csekély merítési lehetőség is: kevés a tanulónk, és ez a finanszírozásban gondot okoz. A tanulmányi eredmény szerint kevés differenciálási lehetősé­günk van. A nyelvi előkészítő osztály indításától további fejlődést remélünk. Logopédus, fejlesztő pedagógusok és pszichológus is segíti a munkánkat.

Sz. A.: Az egyik ok a mérés tartal­ma. Úgy véljük, ezek még mindig ke­véssé értékelik a tudás alkalmazását és a képességeket, sokkal inkább az em­lékezetet igénybe vevő tanulási telje­sítményt. Gondoljunk csak például a magyar oktatás helyzetére a nemzet­közi rangsorban, s nézzük meg ugyan­akkor a lauderes diákok szerepléseit, elért helyezéseit az alkalmazást igénylő egyéni és teammunkára építő versenyekben, feladatokban. Így pél­dául diákjaink szinte minden életkori csoportban a legjobb sakkozók között vannak. Egy másik ok, hogy iskolánk felvételkor nem szelektál tanulmányi eredmény alapján, sőt szívesen vállal­juk a nyitott, csak egy irányban tehet­séges tanulókat is. Úgy véljük, az idő nekünk kedvez, az iskola fejlődése és a mérések átalakulása belátható időn belül találkozni fog egymással.

– Milyen nehézségeket illetve eredményeket mondhatnak magu­kénak a növendékek zsidó nevelé­se terén?

R. A.: Eredményeinket két tény mu­tatja: érettségizőink motiváltak a to­vábbtanulásra (az Izraelben, az Egye­sült Államokban, valamint az ORZSE-n továbbtanulók nem jelennek meg a felvételi statisztikában); a zsidó vallást ortodox vagy neológ módon gyakorló, önbizalommal és zsidó identitástudat­tal rendelkező ifjakat bocsátunk ki.

R. G.: A zsidó nevelés nagy hang­súlyt kap intézményünkben. Főként fia­talokból álló lelkes judaisztika és héber munkaközösségünk van. Tagjai igye­keznek új módszereket bevezetni a taní­tásban, arra törekednek, hogy a gyere­keknek számára vonzóvá tegyék a ha­gyományokat. Szakkörök egészítik ki az órai foglalkozásokat: zsidó mesék, tórái történetek, hóra táncház, flódni szakkör – utóbbin iskolánk tankonyhá­jában a jellegzetes zsidó ételeket készí­tik a gyerekek, valamint az ünnepi terí­tést gyakorolják. Egy másik szakkörön kipák horgolásával, terítők hímzésével is foglalkoznak. A tantárgyak anyagába is beépülnek a zsidó vonatkozások. Ta­náraink több zsidó tematikájú tanköny­vet is írtak: zsidó történelmi szöveggyűjtemény, magyar nyelvi feladatgyűjtemény kizárólag zsidó irodalmi példákkal, jelenleg pedig egy zsidó ének-zene tankönyv van lektorálás alatt. A hagyomány iránt érdeklődő szülők számára kitűnő rabbik tartanak előadásokat. A különböző zsidó szerve­zetek és személyek által szervezett ver­senyeken sikeresen és nagy létszámban szerepelnek diákjaink. A 7. osztályban indított nyelvi előkészítő évfolyamon magas óraszámban tanítjuk a héber nyelvet. Minél több gyereket szeret­nénk eljuttatni a nyelvvizsgára.

Sz. A.: Tanítványaink a legkülön­bözőbb családi háttérből érkeznek, a modern ortodoxtól egészen a nem zsi­dóig (akik közül sokak családjában megtalálhatók a hajdani zsidómentők). Iskolánk létezése óta a judaisztikával kapcsolatos országos versenyeket rendre legjobb diákjaink nyerik. Ered­ménynek tartjuk a gyerekeink által ké­szített zsidó témájú filmeket, könyve­ket, kutatásokat, amelyek nemcsak dí­jakat nyertek, hanem magyarul és an­golul járják útjukat a világban. Ered­ménynek tartjuk a szaporodó bár- és bát micva ünnepségeket, esküvőket, amelyeket gyakran az iskola épületé­ben tartanak. Diákjaink tanulmányaik ideje alatt megismerik Budapest zsina­gógáit, megtanulnak idegen nyelven is városnézést vezetni zsidó szemmel, minden nyáron rendbe hoznak egy-egy zsidó temetőt, és sorolhatnám tovább.

– Mi az, amit a zsidó iskolák vég­zettjeiről készült tanulmányban megszívlelendőnek tartanak?

R. A.: A tanulmány eredményeit tárgyaljuk majd a nevelőtestületi érte­kezleten. Hasznosnak tartjuk, eredmé­nyei felhasználhatók például a hozzá­adott értékek növelése terén.

R. G.: Amit megszívlelendőnek tar­tok: sokkal jobb pr-tevékenységet kell folytatnunk, hogy ne a beidegződések érvényesüljenek, ha az emberek meg­hallják iskolánk nevét.

Sz. A.: Egyrészt megerősítést kaptunk arra vonatkozóan, hogy kitűzött céljaink felé haladunk. Másrészt foglalkozunk a számok mögött rejlő okok keresésével, ami segít a tudatosabb munkában.

  • Melyek azok a pontok, ahol vi­tatják a tanulmány megállapításait?

R. A.: Vitatjuk, hogy iskolánk „ke­mény ortodox” felfogása riasztó volna. Nálunk ugyanis nem követelmény az ilyen módon történő vallásgyakorlás. Az iskola kedvezőtlen elhelyezkedése a VII. kerületben, a viszonylag magas kö­vetelmények inkább szerepet játszottak abban, hogy a növendékek egy része át­ment a Scheiber és a Lauder iskolákba – de sokan vannak a visszatérők is. Nem értünk egyet azzal a következtetéssel, hogy a markáns továbbtanulási irány hi­ánya az iskolák kiforratlanságára utalna. Az ún. elit iskolák azokra a területekre készítenek fel, ahová nagy a felvehetők száma (pl. műszaki területek), mert tud­ják, hogy a továbbtanulási eredménynek a reálisnál nagyobb közvélemény-for­máló szerepe van. Válogatni csak a je­lentkezők közül lehet, nálunk viszont a származási megfelelés elsődleges.

Sz. A.: Nem a tényekkel és a szá­mokkal, hanem az abból levont követ­keztetésekkel vitatkoznék – így példá­ul az a tény, hogy végzettjeink sokfé­le intézményben tanulnak tovább, ép­pen iskolánk profilját erősíti. Fontos­nak tartom, hogy a célok és a mérés tartalma koherens legyen. A vizsgálat­ban szereplő intézményeknek még deklaráltan sem azonos a céljuk, még kevésbé a múltjuk és a helyzetük.

  • Mit szeretnének még hozzáfűz­ni a kutatási eredményekhez?

R. A.: Köszönjük a tanulmányt, le­hetne folytatni, például a bemenet-ki­menet probléma vizsgálatával.

R. G.: Köszönjük, hogy foglalkoztak iskolánkkal, és köszönöm azt is, hogy bár igen rövid idő alatt, de reagálhat­tam a tanulmányban olvasottakra.

Sz. A.: Érdeklődéssel várunk egy újabb felmérést – mondjuk öt év múl­va -, amely a végzettek érvényesülé­sét, munkahelyi beilleszkedését mutat­ja meg nemzetközi viszonylatban. És érdeklődéssel várunk egy újabb, ha­sonló felmérést, szintén öt év múlva, most végző diákjainkról, akik már egy kiforrottabb Lauder Iskolába járnak.

Gadó János

Címkék:2005-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

„A sakk nekem Magyarországhoz kötődik”

„A sakk nekem Magyarországhoz kötődik” Az Izraelben élő Polgár Zsófiával beszélget Shiri Zsuzsa* A sakkvilág különösen macsó? Abszolút. Eleve külön...

Antiszemitizmus.hu

antiszemitizmus.hu Magyar Nemzet, 2005. november 11. Jack Corn a lapszemlében a szovjet csapatok által a Baltikumban elköve­tett bűnök számonkéréséről ír,...

Close