Réz Anna, Gadó János / 2007. június Ki hitte volna, hogy megfelelő vonalrendszerrel az isteni és az emberi világ összes struktúrája szemléltethető, a politikai berendezkedéstől az egyedfejlődésig? Én még mindig nem hiszem, de el kell ismernem: a Kabbala – vagy legalábbis, amit Warren Kenton iskolája annak nevez – képes arra, amire a nyugati filozófia lassan kétszáz éve nem: mindenre van egy válasza.

Magyar Zsidó Kulturális Egyesület vendégeként, telt ház előtt tartott három napos Kabbala-szemináriumot április közepén Z’ev ben Simon Halevi (Warren Kenton) Budapesten, a Bálint Házban.

Rendrakás

	A Kabbala életfája

A válasz hozzávalói: reinkarnáció és karma, asztrológia és evolúcióelmélet, Ó- és Újtestamentum, Jézus, Buddha és Allah egyaránt. Ez azonban legfeljebb a Bálint ház falai között meglepő: ha az ember ellátogat misztikus világörökségünk részébe, Dobogókőre, tucatnyi hasonló New Age-tan közül válogathat, amelyek mind ugyanarra törekszenek: rendet rakni ebben a lehetetlenül összekuszálódott világban. Warren Kenton elméletét kár lenne akár a vallás, akár a filozófia szigorával méricskélni. Más a cél: megmutatni egy olyan rendszert, amely magyaráz minden anomáliát és minden igazságtalanságot; amelybe beilleszthetőek nehezen kezelhető mindennapi tapasztalataink.

A Kenton-féle Kabbala szándékoltan követi korunk ideáltípusait: fókuszában a sikeres, független, magát ismerni és felépíteni tudó individuum áll. Rendszere – már amennyire ezt hiányos vallási ismereteimmel meg tudtam állapítani – semmivel nem kötődik jobban a zsidósághoz, mint a kanonizált vallások bármelyikéhez. Ám ezekkel ellentétben politikailag maximálisan korrekt: bátran beszél női egyenjogúságról, homoszexualitásról és abortuszról egyaránt. (Egyéb marginalizált rétegek – drogfüggők, bűnözők – nem kerültek szóba.) Ez a rendszer hasznos segítőtárssá válhat egy olyan világban, amely a siker és az individualizmus értékeinek konzerválására törekszik. Egy olyan világban, amelyben Warren Kenton tanai segítenek helyre rakni a helyrerakhatatlant.

Réz Anna

Hamupipőke, a gonosz mostoha és a herceg…

 

…története valójában az ember benső világában dúló harcokat jeleníti meg. A gonosz mostoha (az önző Ego) a konyhasutba száműzi Hamupipőkét (azaz megpróbálja kiszorítani tudatából a lélek, a lelkiismeret szavát). Ám Hamupipőke csodás díszben jelenik meg a pompás bálon (azaz az elfojtott visszatér). Végül a diadalmas herceg megtalálja Hamupipőkét a konyhában, kivezeti onnan – egyenesen az oltár elé. Azaz: a szellem, a spiritualitás felszámolja az elfojtást, s a lelkiismeret szava immár akadály nélkül csendülhet fel.

	Z’ev Ben Shimon Halevi (Warren Kenton)

Ha Warren Kenton előadásából csak ennyit hallottam volna, már az is megéri. A vallásokat, kultúrákat és tudományos iskolákat csodásan keverő Kentont csak saját mértékével lehet mérni: rendszere teljesen öntörvényű. Csontváza: a kabbala alapfogalmai, amelyet gazdag fantáziával öltöztet fel más vallásokból és hitvilágokból kölcsönzött képzetekkel. Egy Kabbalában járatos rabbi csak legyintene arra, ahogy ő a hagyományos életfa ábrába behelyettesíti más vallások és hitrendszerek fogalmait, és kimutatja a struktúrák hasonlóságát: mindegyikben fellelhető a fizikait, a lelkieket és a spirituálist megkülönböztető világkép. Így kerülnek közös nevezőre – a Kabbala rendszerébe ágyazva – az afrikai bozótlakók mítoszai, a keresztény misztikusok, a kínai bölcselet, valamint az Artúr mondakör a Szent Grállal a középpontban. Az amerikai indiánok totemoszlopa a kabbalista életfára hasonlít. Kínai és japán misztikus fa-ábrázolásokon feltűnik a hét sz’firá, a Kabbala másik kulcsfogalma. A meditációs iskolák között egyenrangúként említi a Zen buddhistákét és az ausztrál bennszülöttekét. Azonos súlyú iskola-alapítóként jelenik meg Assisi Szent Ferenc és Baál Sém Tov – szekuláris vallástörténeti szempontból egyébként teljes joggal. A modern társadalomtudomány, a misztika, a különböző vallások fogalmai kavarognak nagy töménységben. Másfél órából (ennyit ültem végig) lehetetlen megállapítani, hogy a különböző diszciplínákból – melyekben jártasnak tűnt – alkotott öntörvényű rendszere mennyire eredeti vagy mennyire epigon.

Ám van rendszerében valami radikálisan zsidó: az univerzalizmus. A nemzetek, népek, kisebbségek egyenrangúságát és testvériségét hirdető univerzalizmusok helyett ő a vallások és misztériumok univerzalizmusát hirdeti. A magyar és a koreai nép, a homo- és heteroszexuálisok, a fogyatékkal és nem fogyatékkal élők helyett őnála Buddha, Mózes, Jézus és Mohamed jelennek meg kézen fogva, szeretetben. Warren Kenton a New Age, a vallási szinkretizmus világában hirdeti meg azt a testvériséget, amit oly sok zsidó elődje és kortársa hirdetett politikában, társadalomban. A nagy vallásalapítók testvérisége hordozza azt az univerzalista illúziót, melynek korábbi formáiban a zsidóknak rendre csalódniuk kellett.

*

Warren Kenton (nagyon barátságosan beszélgetett velem a szünetben) elmondása szerint hagyományos mestereknél tanulta a kabbalát, élesen ellenezte azonban, hogy ez a misztikus tan csak a csekély számú kiválasztott részére legyen hozzáférhető. A Kabbala elzárása az egyszerűbb emberektől – magyarázta – csak Sabbatai Cvi álmessiási mozgalma után lett általános. A XII-XIII. századi Spanyolországban mindez még az egyszerű zsidók számára is hozzáférhető volt, s ő ezt a hagyományt tekinti autentikusnak.

Gadó János