Szombat előfizetés 2017

Egy emelettel lejjebb – költözik a Rabbiképző könyvtára (G.J.)

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Egy emelettel lejjebb

Költözik a Rabbiképző Intézet könyvtára

Egy-két aggódó munkatárs és törzsolvasó tájékoztatott bennünket. Izgatottan vagy méltatlankodó hangon közölték: a Rabbiképző Intézet könyvtárát elköltöztetik egy – szerintük a jelenleginél rosszabb – helyre.

A költözködés oka az, hogy ez év szeptemberétől a tervek szerint új épületében kezd működni az Anna Frank Gimnázium (új nevén Scheiber Sándor Tanintézet), eképp a patinás József körúti épület számos helyisége felszabadul. Mivel a Rabbiképző Intézet Pedagógiumát a második emeleten bővítik tovább, elköltöztetik a könyvtárat, amely múlt századi alapítása óta ezen a helyen működik.

Érdeklődésünkre a könyvtár egy magát megnevezni nem kívánó munkatársa összegezte a történteket. Elmondása szerint a könyvtárat a hitközség műszaki osztályának képviselője értesítette az elmúlt év novemberében az épület átépítési terveiről. A műszaki osztály munkatársa kész tényként közölte a nem mindannapi hírt a könyvtár igencsak meghökkent dolgozóival. Az illető egyben vázolta az új elhelyezést is: a bibliotéka az első emelet és a földszint egyes helyiségeibe költözik majd. Az olvasóterem új helye a gimnázium jelenlegi, szintén a földszinten lévő tornaterme lesz. Különösen ez utóbbi háborította fel a könyvtár “ifjútörök” munkatársait: a földszinti helyiségek ugyanis vizesek. Ösztönzésükre írt levelet Remete László, a könyvtár vezetője a műszaki osztálynak, melyben vázolta aggályait. (A levélből alább részleteket közlünk.) Választ nem kapott – felsőbb utasításról lévén szó, az érintettek véleménye nyilván nem oszt és nem szoroz. Három hónap elteltével a könyvtár vezetője ismét vette a bátorságot, és ezúttal magához Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóhoz fordult panaszával. Levelében megismételte a műszaki osztálynak már elmondottakat: nem tartjuk elfogadhatónak a könyvtár földszinti, illetve első emeleti elhelyezését: a könyvállománynak vizes helyiségekben való elhelyezése a könyvek gyors gombásodásához és pusztuláshoz vezet. Választ erre a levélre sem kapott. A könyvtár fent említett munkatársa ez év áprilisában azt mondta, hogy a költözködésről még mindig semmit nem tudnak, tájékoztatást senkitől nem kapnak; már attól tartanak, hogy valamelyik reggel a rakodómunkások fogadják őket: hol kezdhetik a pakolást? Erre a helyzetre természetesen tökéletesen fölkészületlenek.

Fontos tudni az ügyről, hogy a németországi Niermann-alapítvány egymillió márkás támogatást helyezett kilátásba a könyvtár számára. Erre a német kulturális attasé látogatása után került sor, aki – látván a könyvtár mostoha állapotát – megkereste a fentemlített alapítványt. A könyvtár név nélkül nyilatkozó munkatársa úgy vélekedett, hogy a hitközségi vezetés az egymillió márkát a Rabbiképző Intézet – könyvtárat is magában foglaló – épületének rekonstrukciójára kívánja fordítani, ami nyilván ellentétes az adakozó szándékaival. Ezért az elégedetlenekben fölmerült az a gondolat is, hogy a visszás helyzetről tájékoztatják a Niermann alapítványt, amely igen szigorúan ellenőrzi a pénz felhasználását. Korábban könyvrestaurálás céljaira már átutaltak százezer márkát, amelynek felhasználását tételesen ellenőrizték. (A könyvtár vezetőjének tájékoztatása szerint ebből 74 könyvet tudtak restauráltatni.) Mások éppen ezért ellenezték a megkeresést, mivel véleményük szerint a pénz esetleges visszatartása senkinek nem használna.

Remete László, a könyvtár nyugdíjba készülő, már felmondás alatt álló vezetője nem tudott hivatalos tájékoztatást adni, mivel ilyet ő maga sem kapott. A műszaki osztály felmérés céljából a könyvtárban tartózkodó munkatársai megnyugtatták, hogy legfőbb aggálya, a vizesedés kiküszöbölhető. A német alapítvány által ígért egymillió márkáról sem tudott semmit, noha úgy látta, hogy a műszaki osztály emberei biztosan számítanak rá. Telefonon történt érdeklődésére az ügyvezető igazgató az országos főrabbihoz, illetve a Rabbiképző rektorához irányította.

Dr. Schweitzer József országos főrabbi, aki sok éven át a Rabbiképző Intézet főigazgatója volt, úgy nyilatkozott, hogy ő csupán olvasó a könyvtárban, ezért az üggyel nem foglalkozik, mivel az nem rá tartozik. Ő a maga részéről dr. Schőner Alfrédhoz, a Rabbiképző (új nevén: Zsidó Egyetem) jelenlegi főigazgatójához küldött tovább bennünket. Az új főigazgató megnyugtatott, hogy a költözködéssel a könyvtár állománya nem sérül, mivel a vizesedéssel kapcsolatos veszélyek a mai korszerű technika mellett teljes mértékben kiküszöbölhetők. Vajon nem lett volna észszerűbb a Pedagógiumot beköltöztetni a felszabaduló új helyiségekbe, ahelyett, hogy a könyvtár 130 ezer kötetét mozgatják meg – e kérdésünkre a rektor válaszában a Rabbiképző felügyelőbizottságának döntésére hivatkozott, amely a könyvtár költöztetését látta helyénvaló megoldásnak.

Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató úgy tájékoztatott, hogy az intézmény átalakítása csak az Anna Frank gimnázium kiköltözése illetve a Niermann alapítvány adományának megérkezése után kezdődhet el. Ez utóbbi egyelőre még várat magára, de csupán néhány pótlólagos dokumentáció elküldése miatt. Mind az átalakítás megtervezésére, mind annak kivitelezésére pályázatot hirdettek, melynek három-három résztvevője közül a német alapítvány tudtával választották ki a nyertest. (A tervből alább részleteket közlünk.) Arra a kérdésre, hogy minderről tájékoztatták-e a könyvtár dolgozóit, az ügyvezető igazgató azt válaszolta, hogy minden illetékest tájékoztattak. A régi könyvtárvezető azonban már nem illetékes az új vezetőt pedig még nem jelölték ki három pályázó közül. Eképp tehát közvetve megerősítette, hogy a könyvtár munkatársait valóban nem tájékoztatták. Az ügyvezető igazgató ugyanakkor határozottan leszögezte, hogy a Niermann-alapítvány egymillió márkáját kizárólag a könyvtár céljaira fogják felhasználni.

*

Nem sikerült egyértelmű választ kapnunk arra, hogy vajon miért a könyvtár 130 ezer kötetét kell megmozgatni, mikor a Pedagógium beköltöztetése az új helyiségekbe jóval könnyebb feladatnak tűnik. A válasz részben nyilván abban keresendő, hogy az erős pozícióban lévő emberek számára a könyvtár sorsa másodlagosnak számít. A bibliotéka idős, nyugdíjba készülő vezetője, többségükben állományba sem vett dolgozói és néhány elkötelezett olvasó nem jelentenek komoly “ellensúlyt”. Amúgy műszakilag meglehet, hogy az aggályok valóban alaptalanok. Meglehet, a könyvtár céljaira szánt helyiségeket a leggondosabban felújítják, szigetelik és a könyvtár sorsa megnyugtatóan rendeződik. Még ez esetben is illett volna folyamatosan tájékoztatni a könyvtár munkatársait, folyamodványaikra nem megvető hallgatással válaszolni. Így elkerülhető lett volna több hónapnyi teljes bizonytalanság, kiszolgáltatottság és gyanú: a könyvtár sorsa iránti közöny gyanúja.

G.J.


Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

szombat_20c.indd

Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

 

Banki adatok:
Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
külföldről történő utalás esetén:
IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



Címkék:1998-06

1998. májusi szám

Ungváry Rudolf: A tekintély fogságában - megjegyzések egy enciklikáról Pelle János: Történelmi mea culpa Hankiss Ágnes: Kiengesztelődés és megbocsájtás Az...

Alan Dowty: Izrael első ötven éve

Alan Dowty: Izrael első ötven éve Demokrácia és zsidóság Lehet-e egy állam egyszerre zsidó és demokratikus? Ha a zsidóságot vallási...

Close