Szombat előfizetés 2017

Az új legitimáció Izraelben

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Izrael

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Baloldali cionizmus le, vallás fel

A júniusi választásokon leglát­ványosabb parlamenti előre­törést produkáló Sasz (mandátumainak száma 6-ról 10-re emelkedett a 120 tagú Kneszetben) nem csupán politikai párt, hanem a tár­sadalomba mély gyökereket eresztő mozgalom is: óvodákat, iskolákat, szo­ciális otthonokat, klubokat, nyári tá­borokat tart fönn, vallásos kurzusokat szervez fiataloknak és családoknak. Óvodáiba és elemi iskoláiba mintegy 20 ezer gyerek jár, pajeszos, kaftános fiúk éppúgy, mint farmernadrágosak, akiknek vallásosságát csupán egy kipa jelzi. Sok, vallás iránt nem különöseb­ben fogékony szülő is szívesen küldi ide gyerekét, mert alternatívát lát a szekuláris világ veszélyeivel szemben: a Sasz köreiben ismeretlen a szülők, ta­nárok iránti tiszteletlenség; a fogyasztói társadalom értékeinek bálványozása, a kábítószer és a mai ifjúság más szoká­sos magatartásformái. A tandíj alacso­nyabb, mint az állami iskolákban, sok iskola ingyen ebédet ad és a gyereket is ingyen buszoztatja.

A Sasz az arab országokból beván­dorolt szefárd zsidóság köreiben leli támogatóinak döntő többségét. A XX. század közepéig hagyományos világuk­ban élő szefárdokat sokkal kevésbé érintették a modem világ mindent ki­hívó, minden értéket megkérdőjelező ideológiai hullámai és mindent felfor­gató társadalmi változásai. A liberaliz­mus, a nacionalizmus, a szocializmus roppant mozgósító erejű eszméi, me­lyek az európai askenáz zsidóságot oly mélyen áthatották és legjobbjai közül oly sokat táborukba vontak, a diadal­masan előretörő kapitalizmus, melynek oly sok zsidó haszonélvezője volt – mindezek az európai zsidóság jórészé­nek hagyományos életmódját és érték­rendjét teljesen felforgatták. Olyannyi­ra, hogy századunk Európájának ordas eszméi nemegyszer éppen a zsidóságot tették meg a modem világ egyedüli bűnbakjának.

A szefárd zsidóságot az ideológiai fel­fordulások jórészt elkerülték. Amikor az újonnan függetlenné vált arab orszá­gokban fölcsapó zsidógyűlölet hatására az ötvenes években tömegesen vándo­roltak be Izraelbe, hagyományos élet­módjukat megtartották. Lassan szekularizálódtak ugyan, de nem valamely ideológiai meggyőződés hatására, ha­nem csupán a környezethez való prag­matikus alkalmazkodás végett. Izrael­ben pedig nemcsak alacsonyabb kép­zettségük következtében lettek „má­sodhegedűsök” az askenáz zsidóság mögött, hanem azért is, mert Izrael as­kenáz „találmány” volt: azok a szellemi áramlatok (cionizmus, szocializmus), melynek hullámain Erec Jiszrael meg­született, Európában eredtek és ennek megfelelően európaiak voltak az or­szágépítés pionírjai, az ország vezetői is, közülük került ki az elit. A szefárd zsidóság többsége a munkásosztály so­rait gyarapította, és e helyzetük mindig is elégedetlenséggel töltötte el őket. Ahogy 1989 után a baloldaliság ethosza világszerte megrendült és a vallási eszmék új erőre kaptak, a szefárd zsi­dók elégedetlensége végre találkozott egy dinamikus ideológiával és a mozga­lom ma úgy nyomul előre, mint vajban a kés. Becslések szerint a Sasz szava­zóinak mintegy fele nem különösebben vallásos, csupán a párt szefárd jellege miatt adta rá voksát.

A modern kultúrában sokkal mélyeb­ben gyökerező askenáz zsidók, a XX. század ideológiai szélsőségeinek örö­kösei jóval radikálisabb reakciókat ta­núsítanak a vallási reneszánsz kap­csán. Döntően az ő szavazataik révén kapott 9 szavazatot (a korábbinál há­rommal kevesebbet) a radikális Merec párt, a baloldali pionír eszmék hajtha­tatlan örököse, az Amosz Oz-féle idealista értelmiségiek bástyája, az arabok­kal való békekötés, a szekuláris és szo­ciális állam szószólója, melynek hívei akár a fizikai konfrontációt is hajlan­dók vállalni az offenzív ortodoxia hívei­vel. De ugyancsak kilenc szavazattal tá­mogatták a Nemzeti Vallásos Pártot és néggyel az Egyesült Tóra Zsidóságot is. A politikai mozgalmak konfrontáció felé sodródó szélsőségei már megtalál­ták az ijesztgetésre szolgáló rémképe­ket: a vallásosak mumusa a Coca-Cola, a McDonald’s, a minden szellemiséget nélkülöző, üres fogyasztói kultúra, a szekulárisoké pedig a szavazatokért amuletteket osztogató rabbik, a bornírt, babonás vallásosság megtestesí­tői. (Legutóbbi összecsapásuk színtere a Bar Ilan utca Jeruzsálemben – lásd rövid híreinket.)

Az erősen megosztott askenáz zsidó­ság köreiben a radikális tsuvá” (meg­térés) szó használatos, míg a hagyo­mánytól kevésbé elszakadt szefárdok a hit’hazkut” (megerősödés) terminust részesítik előnyben. Előbbieknél ritka a mélyen vallásosak és szekulárisok együttélése is, ami a szefárdok köré­ben jóval megszokottabb.

De az askenáz zsidóság köreiben sem csak a konfrontáció lelhető fel. A felső középosztályt, a Munkapárt min­denkori biztos támogatóját, a szekuláris országalapítók örökösét sem hagyta érintetlenül a vallási reneszánsz. Soku­kat aggasztja a gazdasági prosperitás következtében fellépő amerikanizálódás, a zsidó gyökerektől való eltávolo­dás. A múltban a szekuláris baloldali cionizmus a zsidó tudat biztos talpköve volt, de csillaga ma letűnni látszik, és így sokaknak a vallás jelenti az egyet­len hiteles zsidó alternatívát. Simon Peresz nagy víziója, mely szerint Izrael lenne a békében és prosperitásban élő új közel-keleti régió gazdasági központ­ja, sok szkepszist váltott ki. Ehhez még a politikai feltételek sincsenek meg, de a „Közel-Kelet Hongkongja” kép nélkü­lözi a zsidó imázst is. „Az emberek nem vállalják a veszélyt, hogy felrob­bantják őket a buszon csak azért, hogy Hong Hongban élhessenek” – magya­rázza egy politológus a Jerusalem Report hasábjain. A mélyen megélt zsidó­ság tudata viszont adhat ilyen motivá­ciót. Ez hajtja az izraeli felső középosz­tály azon tagjait is, akik vallásos kurzu­sokra, Tóra- és Talmud-előadásokra jár­nak – ha már az állami iskolában nem tanultak erről szinte semmit. Céljuk a tanulás, hagyományaik megismerése, nem a megtérés – az utóbbit jelképező ba’ál tsuvá kifejezés köreikben némi pejoratív felhanggal párosul: művelt szekulárisok lenézése a vallásos rajon­gás iránt.

A hagyományos zsidó tudás azonban a köztudatban mára etalonná vált. A bal­oldaliak sem vetik el könnyedén, mint ásatag régi holmit: a vallás minden for­máját megtagadó baloldali radikaliz­mus visszavonulóban van, a zsidó ha­gyomány értékét, jelentőségét egyre ke­vésbé vonják kétségbe. Ezelőtt két év­vel Sulamit Aloni miniszter asszony, a Merec szekuláris „héjája” még lebeszél­te a néhai Jichak Rabin miniszterelnö­köt arról, hogy a zsidóság legfőbb imá­ját, a Smá Jiszraél-t recitálja Auschwitz­ban a mártírok emlékére, mert ilyesmi – úgymond – nem illik egy baloldali po­litikushoz. Ezt a radikalizmust ma már a Merec sem vállalja. Az alapító atyák nemzedékét a XX. század viharai tették forradalmárokká, fiaik most „finomítanak” apáik nézetein és a baloldali cio­nisták írásai közé beillesztik a Misnát és a Talmudot is – ha nem is azért, hogy higgyenek benne -, de legalább azért, hogy ismerjék őket.

Címkék:1996-09

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Várják még a Messiást?

Londoni reformzsidók A londoni Leo Baeck College, a reformzsidóság európai fellegvára minden nyáron megrendezi hagyományos tanulmányi hetét, melyre e sorok...

Nájntég Bécsben

Hogy pontosítsak, csak hat napunk van a városban, de az a Tisöbov előtti tejesböjt kilenc napjára esik. Legalább nem frusztrál...

Close