Szombat előfizetés 2017

Az első hanuka-gyertya meggyújtása Bergen-Belsenben

Írta: Yaffa Eliach - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Hanuka első estéjének napján szelekció volt a bergen-belseni táborban. Hajnalban három német parancsnok jelent meg a férfibarakkban. Ráparancsoltak a férfiakra, hogy ágyaik előtt sorakozzanak fel.

Megkezdődött a szelekció. Nem kellett ehhez sem útlevél, sem másfajta irat, létszámellenőrzést sem tartottak. Az egyik parancsnok csak mutatóujjával rábökött egy sápadt arcra, míg szája egyetlen szóval mondta ki a halálos ítéletet: „Gyere!”

Géppisztolyropogáshoz hasonlóan pattogott a német parancsszó: „Komm, komm, komm, komm!” A kiválasztott férfiakat kivezényelték. Gumibottal és vasrudakkal felszerelkezett SS legények várták őket. Ütötték, verték, rúgták szerencsétlen áldozataikat. Amikor az áldozat teste már semmire sem mozdult, elővették a pisztolyt…

A véletlenszerű szelekció folytatódott a barakkokban és a vérszomjas gyilkolás nem szűnt napnyugtáig. Amikor a halál náci angyalai eltávoztak, mögöttük több száz megkínzott test maradt hátra.

Így érkezett meg Hanuka Bergen-Belsenbe. Eljött az első gyertya meggyújtásának ideje. Nem volt sem olaj, sem gyertya, s az ünnepi gyertyatartó is csak emlék volt már. Egy fapa­pucs, az egyik táborlakó cipője lett a gyertyatartó, néhány cérnaszál a gyertyakanóc s a fekete tábori cipőpaszta az olaj.

Nem messze az élettelen testektől az élőholtak összegyűltek, hogy meggyújtsák az első Hanuka-gyertyát.

A bluzsovi rabbi meggyújtotta az első gyertyát s zengő hangján elkántálta az első két imát; az ünnepélyes dallam fájdalommal és bánattal telítődött. Mielőtt azonban a harmadik imába belefogott volna, habozott egy pillanatra, s elfordította fejét, mintha keresne valamit.

Ám szinte rögvest ismét a gyengén pislákoló fény felé fordult és erős, nyugodt, vigaszt adó hangján elmondta a harmadik imát is: „Áldott vagy te Örökkévaló Istenünk, a világnak királya, ki éltettél és fentartottál minket és megéretted velünk ezt az időt.

Az ünnepi gyertya meggyújtására összesereglett férfiak között volt egy bizonyos Zamietchkowski úr, a varsói Bund egyik vezetője.* Okos, őszinte ember volt, ki nagy szenvedéllyel vitatkozott a vallás, a hit és az igazság kérdéseiről. Még a bergen-belseni táborban sem lankadt vitatkozókedve, s egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy efféle beszélgetéseket kezdeményezzen.

Amint a bluzsovi rabbi befejezte a gyertyagyújtást, Zamietchkowski odalépett a rabbihoz és így szólt: „Spira, te okos és becsületes ember vagy. Megértem, hogy még ezekben a nyomorúságos időkben is szükséged van a Hanuka-gyertyák meggyújtására. Még a második áldás elmondását is megértem, hiszen történeti háttere van: „Ki csodákat műveltél atyáinkkal a régmúlt időkben.” Ám azt már semmiképp sem értem, hogy mondhattad el a harmadik imát. Hogyan köszönhetted meg Istennek és hogyan mondhattad azt: „Áldott vagy te Örökkévaló Istenünk, a világnak királya, ki éltettél és fenntartottál minket és megéretted velünk ezt az időt”? Hogyan mondhattad, mikor több száz zsidó élőhalott tengődik a táborban és milliónyi zsidót mészárolnak le szerte a világon? Ezt te megköszönöd az Istennek? És még dicsőíted is?! Ez szerinted az éltetés?”

Zamietchkowski, tökéletesen igazad van – válaszolta a rabbi. – Amikor a harmadik imához értem, én is elbizonytalanodtam, s magamban arra gondoltam, mi is legyen evvel az imával? Elfordítottam fejem, hogy megkérdezzem a zaneri rabbit és más, mellettem álló tekintélyes rabbikat, hogy elmondhatom-e az imát. De miközben feléjük fordultam, észrevettem, hogy sokaság áll mögöttem, élő’ zsidók sokasága, arcukon hit, odaadás és elmélyedés tükröződött, mialatt a hanukai gyertyagyújtást figyelték. S arra gondoltam, ha az Örökkévalónak, áldott legyen ő, olyan népe van, amely még ezekben az időkben is, mikor szeretett apáik, fivéreik és fiaik teste élettelen halmokban tornyosul, s a halál leselkedik mindenünnen, de ennek ellenére idegyűlnek és áhítattal hallgatják a hanukai áldást: „Ki csodákat műveltél atyáinkkal a régmúlt időkben”, akkor bizony külön kötelességem elmondani a harmadik imát is.”

Megjelentek Yaffa Eliach: Hasidic Tales of the Holocaust (New York, 1982) című könyvében.

*Zise Zamietchkowski (1921-1974) Lódzban született. A második világháború után az alsó-sziléziai Brichbachban telepedett le, majd 1961-ben kivándorolt Izraelbe.

 

Címkék:1992-12

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

A fény ünnepe a Talmudban

Bölcseink tanították: Kötelesség hanuka-láng gyújtása az embernek és házának.1 Az elővigyázatosak - láng minden egyesnek.2 A buzgóbbak - Sámmáj iskolája...

„Izrael nem egy a sok közül”

Múlt tavasszal, amikor Bush elnök keményen visszautasította a Kongresszus kérését, hogy adjon hitelgaranciát Izraelnek, saját magát úgy jellemezte, mint egy...

Close