Szombat előfizetés 2017

A tóraadás az Aggadában

Írta: Komoróczy Szonja Ráhel - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A tóraadás az Aggadában

A zsidó hagyomány szerint a Szinai-hegyen Mózes és a zsidó nép nem csak az írott Tant (a Bibliát) kapta meg, hanem azzal együtt a Szóbeli Tant is, amelynek két fő eleme a vallási élet parancsolataival és törvényeivel foglalkozó halakha és az aggada. Az általánosan elfogadott definíció szerint aggadának számít minden olyan hagyomány és tanítás, amely nem szigorú értelemben vett halakha. Ezek a változatos irodalmi formákban (pl. bibliai exegézis, legenda, anekdota, hiperbola, drámai párbeszéd, stb.) és jellegzetesen töredezett stílusban íródott, gyakran a hagyományos idő- és térfelfogás kereteit szétfeszítő, mesebeli, humoros vagy éppen érzelmes történetek nem külön gyűjtemé­nyekben, hanem a rabbinikus irodalomban szétszórtan maradtak fenn. Az aggadák tematikailag az élet szinte minden területével és aspektusával fog­lalkoznak, a bibliai és történelmi eseményekről és szereplőkről szóló történetektől kezdve a rabbikról szóló legendákon át az őket foglalkoztató teológiai és mindennapos kérdésekig. Az alábbiakban a szinai-hegyi Tóra­adással kapcsolatos aggadákból olvasható egy válogatás.

Rabbi Jichak tanítása szerint rögtön az egyiptomi kivonulás után megkap­hatta volna Izrael a Tórát, de a Jóte­remtő azt mondta: „Még gyengék ahhoz a fiaim. Téglák és agyag mellől, rabszol­gaságból jöttek, nem kaphatják még meg a Tórát.” Mihez hasonlít ez az eset? A királyéhoz, akinek fia hosszú betegségből gyógyult fel, és tanára azt mondta: „Menjen a fiú iskolába!” A ki­rály pedig azt felelte: „Még gyenge a fi­am, és te azt mondod, hogy így menjen iskolába? Pihenjen és erősödjön még két-három hónapon át jó ételen és ita­lon, gyógyuljon meg teljesen, és utána menjen majd iskolába.” Ezt mondta a Jóteremtő is: „még gyengék a fiaim. Téglák és agyag rabszolgaságából jöt­tek, így adjam nekik a Tórát? Pihenje­nek és erősödjenek két-három hóna­pon át mannán, kútvízen, fürjön, utána adom majd nekik oda a Tórát.”

(Kohelet rabba 3,

Sir ha-sirim rabba 2)

Rabbi Josua ben Levi szerint amikor Izrael kivonult Egyiptomból, voltak kö­zöttük olyanok, akiket a kemény mun­ka megnyomorított. Ahogy dolgoztak a téglával és az agyaggal, előfordult, hogy leesett egy kő az épületről, és letörte a kezűket, vagy leszakította a lábukat. Azt mondta a Jóteremtő: „Nem adha­tom a Tórámat nyomorékoknak.” Mit tett? Szólt az angyaloknak, azok lemen­tek, és meggyógyították őket.

(Tanhuma: Jitro)

Azt mondta: Az Örökkévaló a Szinai- hegyről jött (Deut 33,2) – amikor meg­jelent a Jóteremtő, hogy Tórát adjon Iz­raelnek, nem csak Izrael előtt jelent meg, hanem minden nép előtt. Először elment Ézsau fiaihoz, és megkérdezte őket: „Elfogadjátok a Tórát?” Megkér­dezték, mi van benne. Ne ölj! (Ex 20,13), felelte. Azt mondták neki: „Vi­lág ura, atyáink történetének lényege nem más, mint az ölés: a kezek Ézsau kezei (Gen 27,22), és nem másra es­küdtek ők, mint a kardra: fegyvered ál­tal élsz (Gen 27,40). Nem fogadhatjuk el a Tórát.” Elment Ammon és Moáb fi­aihoz, és megkérdezte őket: „Elfogadjá­tok a Tórát?” Megkérdezték, mi van benne. Ne paráználkodj! (Ex 20,14), fe­lelte. Azt mondták neki: „Világ ura, atyáink történetének lényege nem más, mint a paráználkodás: és teherbe estek Lót lányai atyjuktól (Gen 19,36). Nem fogadhatjuk el a Tórát!” Elment Ismael fiaihoz, és megkérdezte őket: „Elfogad­játok a Tórát?” Megkérdezték, mi van benne. Ne lopj! (Ex 20,15), felelte. Azt mondták neki: „Világ ura, atyáink törté­netének lényege nem más, nem más­ból éltek, mint lopásból és rablásból: vad természetű ember, az ő keze min­denek ellen, és mindenek keze ő elle­ne (Gen 16,12). Nem fogadhatjuk el a Tórát!” Nem volt olyan nép a népek kö­zött, amelyhez nem ment el a Jóteremtő, amellyel nem beszélt, amelynek nem kopogott az ajtaján, hogy akarja-e, elfogadja-e a Tórát. Mindezek után el­ment Izraelhez, akik azt mondták neki: „megtesszük és meghallgatjuk! (Ex 24,7)” Ezért áll a Szentírásban, hogy Az Örökkévaló a Szinai-hegyről jött, Szeirből világított számukra, megjelent Pá­rán hegyén, szentek tízezre közül érke­zett, jobb oldalán tüzes törvény a szá­mukra (Ex 33,2).

(Szifrei Deut.: Beracha)

Miért kevélykedtek, ti nagy hegyek? (Ps 68,17) – rabbi Joszi ha-Glili tanítása szerint amikor a Jóteremtő jött, hogy Tórát adjon Izraelnek, összefutottak a hegyek és a dombok, és vitatkozni kezdtek egymással. Azt mondta az egyik: „rajtam lesz a Tóraadás”, és azt felelte a másik: „rajtam lesz a Tóraa­dás”. Jött a Tábor-hegy Bet-Elimből és a Karmel-hegy a Földközi-tenger mellől. Azt mondta az egyik: „engem hívattak”, és azt felelte a másik: „engem hívat­tak”. Így szólt a Jóteremtő: „Miért ke­vélykedtek, ti nagy hegyek? Mindannyi­an magas hegyek vagytok, ezért mind­annyitokon volt bálványimádás, de a Szinai-hegyen nem volt soha bálványi­mádás” – ezért áll a Szentírásban, hogy ezt a hegyet választotta az Örökkévaló lakóhelyéül (Ps 68,17).

(Beresit rabba 99)

A Szinai-hegy honnan származik? Rabbi Joszi szerint mint halla a tésztá­ból, le lett választva egy darab a Moria-hegyből, onnan, ahol Izsák ősatyánk meg lett kötözve. Azt mondta a Jóteremtő: „mivel Izsák ott lett megkötöz­ve, ez a megfelelő hely arra, hogy fiai ott kapják meg a Tórát.”

(Midras Tehillim 68)

A nép pedig összegyűlt a hegy alatt (Ex 19,17) – Rabbi Avdimi bar Hamma szerint ez azt jelenti, hogy a Jóteremtő Izrael feje fölé emelte a hegyet, mint egy tetőt, és azt mondta nekik: „ha el­fogadjátok a Tórát, az helyes. Azonban ha nem, itt lesz sírhelyetek.”

(bT Sabbat 88a, bT Avoda Zara 2b)

Azt tanította rabbi Abahu rabbi Johanan nevében, hogy amikor a Jóteremtő a Tórát adta Izraelnek, nem csiripeltek a madarak, nem kotkodácsoltak a csir­kék, nem bőgtek az ökrök, nem forog­tak a kerekek, nem szóltak a szeráfok, nem mozdult a tenger, nem zajongtak a teremtmények, az egész világ hallga­tott, néma csend volt. És akkor meg­szólalt a hang: „Én vagyok az Örökké­való, a te Istened (Ex 20,2).”

(Smot rabba 29)

Én vagyok az Örökkévaló, a te Iste­ned (Ex 20,2) – mivel a Jóteremtő a tengeren úgy mutatkozott meg Izrael előtt, mint háborús hős, a Szinai-hegyen mint írnok, aki Tórát tanít, Sala­mon idejében mint fiatal legény, Dániel idejében pedig úgy mutatkozott meg előttük, mint kegyelmes öregember, azt mondta a Jóteremtő: „azért, mert különböző alakokban láttok engem, nehogy azt higgyétek, hogy több isten­ség van, mert én vagyok a tengeren, a Szinai-hegyen, én vagyok ott minden­hol – én vagyok az Örökkévaló, a te Is­tened. (Ex 20,2)”

(Mekhilta: Besallah-sira 4)

Az ő ínye csupa édes (Én 5,16) – a ki­rályra hasonlít ez az eset, aki felemelte szavát a fia ellen, és az annyira megi­jedt, hogy elhagyta a lelke. Amikor lát­ta a király, hogy mi történt, elkezdte ölelgetni, csókolgatni, kényeztetni, és azt mondta neki: „Mi lelt téged? Hát nem te vagy az egyetlen fiam? Nem én vagyok az apád?” Akkor is, amikor a Jó­teremtő azt mondta Izraelnek: Én va­gyok az Örökkévaló, a te Istened (Ex 20,2), a lelkűk elhagyta őket. Ahogy meghaltak, az angyalok elkezdték ölel­getni és csókolgatni őket, és azt mond­ták nekik: „Mi lelt titeket? ne féljetek, fiai vagytok ti az Örökkévalónak, a ti Is­teneteknek (Deut 14,1).” A Jóteremtő ínyén pedig édes lett minden szó, ami­kor azt mondta: „Hát nem a fiaim vagy­tok? A népem vagytok, kedvesek vagy­tok a számomra”, és addig kényeztette őket, amíg vissza nem tért testükbe a lélek.

(Sir ha-sirim rabba 6, Smot rabba 5)

Hananja, rabbi Josua unokaöccse szerint ahogy a tengerben van két nagy hullám között sok-sok kicsi hullám, úgy van a Tórában az egyes parancsolatok, mondatok és betűk között is…

(jT Sekalim 6)

Rabbi Johanan azt tanította, hogy minden parancsolat, amely elhagyta a Jóteremtő ajkát, hetven nyelven hang­zott el. Rabbi Josua ben Levi szerint úgy kell ezt elképzelnünk, ahogy a kiha­sított pehelypaplanból szétrepülnek a tollak. Rabbi Joszi bar Hanina szerint pedig úgy, ahogy a kalapács alól szét­pattannak a sziklaszilánkok. Ezért áll a Szentírásban, hogy nagy csapatban hir­dették (Ps 68,12).

(Jalkut Simoni)

És mondta az Örökkévaló mindezen dolgokat, mondván (Ex 20,1) – Rabbi Jichak szerint a későbbi generációk prófétái is mindent, amit próféciáikban valaha mondani fognak, a Szinai-he­gyen kaptak. Mózes ugyanis azt mond­ta Izraelnek: „nem csak veletek kötöm ezt a szövetséget és esküt, hanem min­denkivel, aki itt áll velünk ma…, és aki nincs itt velünk ma. (Deut 29,13-14)” – Aki itt áll velünk ma, és aki nincs ve­lünk – azokra a lelkekre vonatkozik ez, akik csak később lesznek megteremt­ve, ők ugyanis mivel akkor még nem él­tek, nem állhatták ott. Annak ellenére azonban, hogy a valóságban nem álltak ott abban az órában, ők is mindannyi­an megkapták saját részüket. És nem csak a próféták kapták meg próféciái­kat a Szinai-hegyen, hanem a későbbi generációk összes bölcse is megkapta saját részét.

(Smot rabba 28)

Rabbi Josua ben Levi tanítása sze­rint amikor Mózes felment az Egekbe, megkérdezték a szolgáló angyalok a Jóteremtőt: „Világ ura, mit keres kö­zöttünk egy asszony fia?” Azt felelte nekik: „azért jött, hogy megkapja a Tó­rát.” Azt kérdezték erre az angyalok: „azt a kincset, amelyet már kilencszáz hetvennégy generációval a teremtés előtt elrejtettél a világ elől, egy hús­vér ember kapja meg? – Mi Örökkéva­ló Istenünk, kinek oly felséges a neve az egész földön, aki az egekbe helyez­ted dicsőségedet (Ps 8,2)… ki az em­ber, hogy megemlékezzél róla, az em­berfia, hogy gondod legyen rá? (Ps 8,5)” Így szólt a Jóteremtő Mózeshez: „Felelj meg nekik te!” Mózes azt vála­szolta: „Világ ura, félek én, nehogy megégessenek a semmirekellőségekkel, amelyeket a szájukra vesznek.” Azt mondta a Jóteremtő: „Kapaszkodj meg a trónomban, és felelj nekik!” Mózes így szólt: „Világ ura, mi áll a Tó­rában, amelyet adsz nekem? Én va­gyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom országából. (Ex 20,2)” Az angyalokhoz pedig így szólt: „Hát voltatok ti a fáraónak szolgái?! Miért kapnátok akkor ti meg a Tórát? És mi áll még benne? Ne legyenek ne­ked más Isteneid! (Ex 20,3) – Olyan népek között laktok talán, akik bálvá­nyokat imádnak?! És mi áll még ben­ne? Ne vedd hiába a szádra az Örök­kévaló, Istened nevét! (Ex 20,7) – Ti talán üzleteltek és tárgyaltok, hogy előfordulhatna ez közöttetek?! És mi áll még benne? Emlékezz meg a szom­batról, hogy megszenteld azt. (Ex 20, 5) – Semmiféle munkát nem végez­tek, miért kellene akkor nektek pihen­netek?! És mi áll még benne? Tiszteld atyádat és anyádat! (Ex 20,12) – Van egyáltalán nektek atyátok és anyátok?! És mi áll még benne? Ne ölj! Ne paráz­nálkodj! Ne lopj! (Ex 20,13-15) – Tud­játok ti egyáltalán, hogy mi az irigység vagy a rossz ösztön?” Az angyalok ezt hallván azonnal a Jóteremtő dicsére­tébe fogtak: „Örökkévaló, Istenünk, mily felséges a te neved az egész föl­dön! (Ps 8,10)

(bT Sabbat 89)

A világban az a szokás, hogy ha egy hús-vér király rendeletet bocsát ki, ak­kor nem biztos, hogy teljesítik azt. És ha teljesítik is, csak az életében teljesí­tik, a halála után már nem. Ezzel szem­ben Mózes rendeleteit és döntéseit mindörökké megtartják.

(bT Sabbat 30)

H. M. Bialik és Y. H. Ravnitzky: Szefer ha-Aggada alapján héberből fordította:

Komoróczy Szonja Ráhel

Címkék:2001-06

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ajvé

Lugosi Viktória Ajvé* Csikorgott a függöny, nyílt a kopott fehér ajtó és megszólalt az orgona. Ott zúgott a gyomromban legbelül....

„Egymás elfogadásának stratégiájára kell helyezkedni, másként nem lehet”

„Egymás elfogadásának stratégiájára kell helyezkedni, másként nem lehet” Prieger Zsolttal, az Anima Sound System vezetőjével beszélget Dési János A Prieger...

Close