Szombat előfizetés 2017

A költség

Írta: Gáspár Ferenc - Rovat: Archívum, Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

A számlák nem tartoznak a levéltárak információt hordozó iratai közé. Rendszerint nem is őrződnek meg, hiszen a szabályzatok szerint 3-5 év után kiselejtezhetők. Jogérvényüket ennyi idő alatt elveszítik. Ezért különleges a Magyar Országos Levéltárban őrzött belügyminisztériumi Levéltár Elnöki iratai – K 148. – 1200. csomójában talált, dossziéban tárolt irathalmaz, amely a győri és zalaegerszegi zsidóság 1944.évi gettóba zárásának és elhurcolásának költségeiről készült eredeti számlákat, utalványokat tartalmazza, valamint két, sokszorosított bizalmas rendeletet.

Mindkét rendelet 1944. május 13-i keltezésű és Jaross Andor belügyminiszter írta alá. Az első, a 38222/1944. BM III. res. számot viselő, a zsidók táborba való elkülönítésének költségeiről intézkedik. A bevezetőjében kimondja, hogy: „Az ország egyes területei­nek közbiztonsági szempontokból a zsidók elkülönítése és táborokba való elhelyezése vált szükségessé….” A táborba való elhelyezés költségeit a rendelet három tételbe sorolta: a) a zsidók táborba szállítása; b) élelmezésük a „magukkal hozottak elfogyasztása után”; c) a tábor létesítésével kapcso­latos költségek.

40 dkg útravaló”

A belügyminisztérium a legszigorúbb takarékosságra in­tette az illetékeseket, a zsidók élelmezésével kapcsolatban leszögezte: ”… egységes, természetben nyújtandó élelmezést kell bevezetni, hogy az életfenntartáshoz szükséges mennyiség kiszolgáltatása mellett a lehető legkisebb költséggel megoldható legyen.”

A második, a 38223/1944. BM III. res. számot viselő ren­delet a zsidók lakhelyének kijelölése tárgyában már előzőén kibocsátott miniszterelnöki rendelet végrehajtásával függött össze. Az előírta a városok és a tízezernél nagyobb lakosság számú községek számára a zsidók összeköltöztetését egyes városrészekbe vagy átköltöztetésüket más településre. A belügyminiszteri rendelet előírta, hogy az elkülönítés költ­ségeit a zsidóknak kell viselni, a nem zsidók esetleg szük­ségessé váló átköltöztetésének problémáját honvédelmi munkát teljesítők igénybevételével kívánta megoldatni.

A két belügyminiszteri rendelet kiadásának időpontjában Kárpátalján már folyt a zsidók „nemzetbiztonsági okból” történő koncentrálása és megtették az előkészületeket az észak-erdélyi zsidók összeköltöztetésére. 1944. május 12-én Munkácson tartott értekezleten megszületett a zsidók el­szállításával kapcsolatban az érintett városok polgármesterei számára egy utasítás, amely azután iránymutatóul szolgált az egész ország számára. (A munkácsi értekezleten Ferenczy László csendőrezredesen kívül részt vett dr. Uray László csendőr százados, német részről dr. Zöldi Márton Gestapo százados, az 1941-es újvidéki tömeggyilkosságok egyik kezdeményezője.)

A polgármestereknek megküldött utasítás főbb pontjai a következők voltak:

A szállítandókat 2 napi élelemmel kell ellátni, személyenként 40 dkg az útravaló. Ezt meghaladó mennyiségű élelem kivitele tilos. A berakás napján tábori konyhából kávé osztandó az útra, ennek híján friss vízzel kell ellátni a szállít­mányt. A kenyeret a polgármester szerzi be és osztja szét.

A polgármester arról is gondoskodik, hogy minden kocsiban álljon rendelkezésre vödör fedővel (WC céljára). És minden kocsiban legyen ivóvíz tárolására kanna is.

Polgármester kötelessége minden szállítmányhoz 90 lakatot beszerezni kulccsal együtt, esetleg a tanács (értsd: Zsidó Tanács) közreműködésével.

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a német vagonok lakattal nem zárhatók, csak egy 30 cm-es tánc segítségével.

A vasúti kocsi feliratozásához szükséges krétáról is polgármester gondoskodik. További kötelessége a kocsikhoz címkét beszerezni, hogy arra a kocsi számát fel lehessen írni

Polgármesteri teendő: elszállítás után a táborhelyet a közig . hatóság útján fertőtleníteni kell (tisztiorvossal).”

Győr: Fejenként 10 pengő

Ha a győri zsidóság deportálásának előkészítéséről szóló számlák tételeit összevetjük a hivatkozott utasítás pontjaival, semmi kétségünk nem maradhat a korabeli magyar közi­gazgatás pontos végrehajtó munkájáról. A megrendelt és elvégzett munkák, az eszközölt szállítások kifogástalan minőségéről a számlákon található igazolások tanúskodnak.

A számlák összegének volumenét érzékelteti, hogy a három győri gettóba mintegy 5600 főt költöztettek. Gettó lett a város környékéről oda szállítottakkal is – legalábbis a számlákból kitűnően – : a Simor téri zsidó iskola, a Malom­sor, az első világháború hadifoglyai számára felállított és később szükséglakásként használt Budai úti barakkok.

A hivatkozott csomóban, illetve dossziéban talált számlák négy csoportba sorolhatók. Az elsőt az élelmezési költségek alkotják.

A legnagyobb összegű számlát a Győri Napközi Otthonok vezetője nyújtotta be.

Zsidóknak a szállítás tartama alatti élelmezésére kiadott:

Kenyérliszt 500 kg 290,- P

Kenyér 80 kg 46,40 P

Bab 2850 kg 3135 P

Borsó 450 kg 612 P

Burgonya 200 kg 60 P

Só 60 kg 28,80 P

4180,20 P

E számlán szerepel még a gettóra felügyelő, a bevagonírozást irányító néhány tucat csendőr 10 napos élelmezésének költsége.

Számukra a város 10 439,91 pengő értékű élelmiszert szállított, a Napközi Otthonok készletéből pedig 4361 pengő értékben kaptak szalámit, marhahúst, cukrot, kenyeret, bur­gonyát, babot, teát, szenet (?), stb. Még a polgármester is kiutalt számukra a város készletéből 146 kg marhahús konzervet 1898 pengő értékben.

A számlákból úgy tűnik, hogy a belügyminiszteri ren­deletben szorgalmazott takarékosság a csendőrségre nem vonatkozott.

A győri polgármester nagy pontossággal gondoskodott a munkácsi értekezlet alapján kiadott utasításban foglaltakról. A számlák szerint megrendelték és leszállították a követ­kezőket: 40 db vödör, 17 db vizes kanna, 180 fedő, 4 bődön, 3 kanna, 26 méter folyó lánc, 80 db függő lakat, 18 vessző­kosár, 24 db seprő, 70 db pecsétviasz, 1300 db lógó címke, tintairón, ragasztószalag, különféle nyomtatványok (plakát, röpcédula, kartonok) stb. Leszámláztak lakás- és üzlet-, valamint redőny- és ajtózár felnyitást, van egy több apró tételből álló gyógyszerszámla is. Gondoskodott a polgármes­ter a gettózás ideje alatti WC („pöce gödör”) tisztításokról, az utólagos fertőtlenítéshez szükséges klórmészről is. Min­dezen tételek teljes összege több mint 8000 pengőre rúgott.

A zsidó lakosságnak a gettókból az állomásra történő szállításáról két számla készült: az egyik a június 12-17. közötti napokban teljesítettekről, napi 4 kocsi és személy; a második a június 19-24. közötti napokról napi 2-3 kocsival és 2 fedővel. Külön számlázták a gettókban maradt vagyon­tárgyaknak raktárba szállítását és más kisebb költöztetéseket, összesen mintegy 8000 pengő értékben. A számlák teljes összege ötvenezer pengő körüli.

Ami azt árulja el, hogy Győrben mintegy tíz pengőt fordítottak egy áldozat elhurcolására.

Minden tételnél megtalálható a munkát végző vagy a szállítást teljesítő kisiparos, esetleg vállalat eredeti számlája és mellette az utalványozás: „A m. kir. Belügyminiszter alá rendelt városi számvevőség, „Győr” megjelöléssel.

A kifizetés minden alkalommal „Zsidók elkülönítése szla.” terhére történt.

Zalaegerszeg: Vagonablak beszögezés 83 pengő

Az említett csomóban a fentieken kívül két számla talál­ható a zalaegerszegi zsidóság gettósításának és el­szállításának egyes költségeiről. Az első a gettó felállításának költségeit tartalmazza:

Zalaegerszeg polgármestere által elrendelt zsidó gettó tüskésdróttal való bekerítéséről:

Futura magszárító (állomásnál) körülkerítése

(drótkerítés húzás és lebontás) 860,- P

Ugyanezen munka a Grünbaum téglagyárnál 434,- P

Ugyanezen munka a Brüll téglagyárnál 781,- P

Állomásnál végzett munkák

(drótlebontás, elszállítás) 386,- P

26 db vagonablak beszögezése tüskésdróttal 83,20 P

ehhez 12 kg szeg 48,- P

5 kg drót 10,- P

A számla teljes összege (adóval, okmánybélyeggel együtt) 2887,20 P

A második számla a szállítási költségeket tartalmazza. Ennél a számlánál a vállalat a tételeket pontosabban meg­jelölte:

56 tárkocsi a zsidó házakban maradt bútorok, stb. elszállítására – 1944. június 5-én 1610,- P

Június 26., 27., és 28.,:

Tapolcai zsidók beszállítása csomagokkal a téglagyári és Futura gettóba – 83 fordulóval 2490.- P

Július l.,2.,3.,4., és 5.:

Zsidók elszállítása, öregek és betegek a gettóból a táborba és a Grünbaum-féle táborból

a vasútra – 159 fordulóval – 4770.- P

Július 6.,7., és 8.:

a táborban maradt holmik és értékek beszállítása a Pénzügyigazgatóság raktárába 2820,- P

Összesen 11.770,- P

A zalaegerszegi 3200 zsidó után 15000 pengőt kitevő számlák maradtak fenn.

A számlákon, az utalványokon mindenütt nevek is szere­pelnek, az „ítéletvégrehajtásban” résztvevők nevei. Az „ítéletvégrehajtó” kifejezés erősnek tűnhet, de a számlák kiállítóinak tudniuk lehetett, tudniuk kellett, hogy mihez járulnak hozzá szállításukkal, munkájukkal. Hatósági kiren­delés mindössze néhány környékbeli fuvaros esetében történt. Az 5600 Győrből elhurcoltból alig egy ezren marad­tak életben, hozzájuk hasonlóan a zalaegerszegieknek ötödé élte túl a megpróbáltatásokat.

A Belügyminisztériumban fellelt iratcsomóban van a mo­hácsi polgármester 1944. szeptember 11-i levele, amelyben elpanaszolja, hogy városa a deportálásra 60-80 ezer pengőt fordított, amely összeget a levél elküldésének időpontjáig az államkincstár nem térített meg,, pedig „…a zsidóktól lefog­lalt készpénz- és pénzintézeti állomány óriási értéket képvisel”.

Illyés Gyula írta híressé vált versében: mindenki szem a láncban. E tragikus végű, szörnyű kegyetlenséggel végrehaj­tott népirtásban mindenki – lett légyen vödörszállító vagy vagonablak beszögező – szem volt egy olyan láncban, amely Győrből, Zalaegerszegről, Mohácsról és az ország szinte valamennyi településéről halálos folyamatba zárt több mint félmillió lelket.

Címkék:1994-04

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

1994. márciusi szám

Karsai László: Zsidók és kommunisták* Pelle János: Szlovákia, zsidók nélkül Valuch Tibor: A korszerűtlenség dicsérete Robotos Imre: Román munkaszolgálatban Surányi...

1994. márciusi szám

Ács Gábor: Talmudi arcképcsarnok Rögeszmerend Bokor Judit: Gyermekrajzok a Garayban Calev Ben-David - Sheli Teitelbaum: Spielberg „találkozása” Michael Blumenthal: Cseresznye...

Close