Szombat előfizetés 2017

A gazdaság, tudomány, technika ötven éve Izraelben

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Gazdaság, tudomány, technika

Az izraeli gazdaság teljesítménye az ország fennállásának első ötven éve alatt semmivel sem kevésbé izgalmas, mint az izraeli történelem más területe. Az országnak létének első percétől kezdve hatalmas feladatokkal kellett megküzdenie. Az állam élethalál harcot vívott puszta fennmaradásáért, s ugyanakkor százezrével érkeztek az európai holocaust túlélői, valamint az arab országok üldözött zsidósága – akiknek gyakran még sátor sem jutott a fejük fölé, és elegendő élelem sem volt mindig. Ezek a kihívások egy Izraelnél nagyobb és erősebb gazdaságnak is komoly megpróbáltatást jelentettek volna, hiszen az ország lakossága akkor alig haladta meg a 650 ezer főt, s ez a lakosság mintegy 21 ezer négyzetkilométer nagyságú, jobbára sivatagos és sziklás területen élt. Visszatekintve az elmúlt időszakra úgy tűnik, mintha az ország történelméhez hasonlóan, az izraeli gazdaság története is az ország elpusztításával fenyegető sorozatos veszélyek és válságok láncolata lett volna. A gazdaság sikeresen szembeszállt ezekkel a válsághelyzetekkel, sőt, mindegyikből erősebben került ki.

Honvédelem

Az ország védelme hatalmas terhet rótt a gazdaságra: ezt leginkább az izraeli GDP-nek a védelmi kiadásokra fordított százaléka tükrözi. Míg a legtöbb nyugat-európai országban és Amerikában ez általában 1-3 százalék között mozog – amikor a vietnámi háború idején ez a mutató 9 százalékra emelkedett, az amerikai gazdaságot “hadi gazdaságnak” tekintették -, Izraelben a védelmi kiadások az ország fennállásának első tizenkilenc évében a GDP 10 százalékát emésztették fel, 1967 után 25 százalékot, míg az 1973-as Jom kippúri háború idején 45 százalékot. Ez az arány csak az Egyiptommal 1978-ban, illetve Jordániával 1994-ben megkötött béke-megállapodást követően kezdett el csökkeni. Jelenleg a védelmi kiadások a GDP egyre csekélyebb részét emésztik fel: 1996-ban az 1990-es 13,1 százalékról 9,5 százalékra csökkent. E csökkenés ugyanakkor elsősorban nem a biztonsági helyzet javulásának, hanem a nemzeti jövedelem növekedésének köszönhető.

Bevándorlás

Számtalan olyan ország található világszerte, melynek lakosságát nagyszámú bevándorló gyarapította, de aligha van egyetlen más ország, amely a bevándorlók révén fennállásának első három éve alatt – azaz 1951-re – megkétszerezte lakosainak számát. Az Izraelbe érkező bevándorlók nem voltak fiatalok, jól képzettek vagy vagyonosak olyanok tehát, amelyeket a legtöbb ország szívesen fogad. Épp ellenkezőleg: a bevándorlók első hulláma a náci haláltáborok testileg-lelkileg meggyötört túlélői közül került ki; a következő hullám pedig elmaradott afrikai és ázsiai országokból érkezett. 1997-ig több mint 2,6 millió bevándorló érkezett Izraelbe: ezek túlnyomó többsége az ország fennállásának első két évtizede alatt telepedett le az országban. Ez a szám négyszerese annak, amely az állam kikiáltásának évében élt Izraelben. A bevándorlók beolvasztása hatalmas forrásokat emésztett fel: a legelső években sátrakban, később hevenyészett házakban, lakókocsikban laktak, még később pedig eleinte kisebb, majd egyre nagyobb lakásokba költöztették őket, mindig az ország gazdasági lehetőségei szerint. Sokba került az oktatás, az egészségügy és a szociális juttatások rendszere. A költségvetés tekintélyes hányadát e célokra fordították.

Infrastruktúra

A legtöbb országban a gazdasági infrastruktúra – az út- és vasúthálózat, a kikötők, a repülőterek, a víz- és csatornahálózat, az elektromos erőművek rendszere és a távközlési rendszer folyamatosan épült ki az ország történelme során, a gazdaság fejlődésének ütemében. Izrael azonban a négyszáz éves oszmán-török uralom következtében meglehetősen elmaradott ország volt. A brit mandátum harminc éve alatt ugyan történt némi előrelépés, de az Izrael Állam által örökölt infrastruktúra még így is minimális volt. A bevándorlók milliós tömegeit foglalkoztató modern gazdaság – s főleg egy korszerű ipar megteremtésének alapfeltétele a megfelelő infrastruktúra kiépítése volt. A tőkehiány beleértve a korábbi nemzedékek által felhalmozott vagyon, illetve a kívülről beáramló tőke hiányát pedig azzal járt, hogy a gazdasági vállalkozásokat az állami költségvetésből kellett finanszírozni. Hiszen még az állam megalapítása előtti időkben az országban élő lakosság nagy része is első- vagy másodgenerációs bevándorlókból állt. Az infrastruktúra megteremtése így hatalmas összegeket emésztett fel.

Szociális ellátás

A szociális juttatások minden országban komoly kiadást jelentenek. Izrael esetében azonban ez az átlagosnál többet emésztett fel, s nem csupán azért, mert a bevándorlók szükségletei az átlagosnál nagyobbak voltak, hanem azért is, mert az 1960-as évek végére világossá vált, hogy az állam megalakulása utáni első években érkezett bevándorlóknak egy része nagy szegénységben él – többek között azért, mert az akkor rendelkezésre álló szűkös források következtében gazdasági és szociális integrációjuk nem volt mindig sikeres. Ezért lakásépítésre, oktatásra, egészségügyre és szociális rehabilitációra az ország különleges helyzete miatt a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát kellett fordítani, mint az államépítés évszázadain átment országokban.

A GDP növekedése

Izrael gazdasági teljesítménye látszólag ellentmondott “az erőforrások szűkössége elvét hirdető gazdaságelméletnek, mely szerint a fogyasztást a megtermelt javak mennyisége határozza meg, hiszen a GDP gyors ütemű növekedése ellenére is a megtermeltnél jóval több forrást használt fel. Jól mutatja ezt az a tény, hogy történelme során az ország importja mindig meghaladta az exportot. Az éves kereskedelmi mérleghiány az 1949-es 220 millió dollárról 1996-ra 12.9 milliárdra emelkedett. Miként volt képes az izraeli gazdaság finanszírozni ezt a deficitet? Mindenekelőtt a külföldön sikeresen megszerzett pénzügyi segítséggel. Ezek kisebb része a külföldi befektetők tőkéjéből származott, még kisebb százaléka pedig azokból a bevételekből, amit egyes izraeli állampolgárok kaptak külföldről, nyugdíj vagy más jövedelem formájában. Nagyobb részüket képezték a különböző zsidó szervezetek által gyűjtött összegek, illetve az Izrael Kötvények formájában a magánszemélyektől kapott hitelek. A szóban forgó összegnek több mint fele a baráti kormányok főleg az Egyesült Államok által nyújtott segélyekből származott. Az importált tőke összege az évek során mintegy 120 milliárd dollárt tett ki.

A GDP növekedése 1948-1973 között elérte a 10 százalékot. Egyetlen más gazdaság sem volt képes hasonlóan magas növekedési arányt fenntartani ily hosszú időn keresztül. Ennek fényében jobban érthető a “gazdasági csoda”, melynek alapját a tömeges bevándorlás eredményeképp megnövekedett a munkaerő és az országba beáramló külföldi tőke jelentette. Eleinte minden egyes bevándorlási hullám komoly terhet rótt az izraeli gazdaságra, de némi idő elteltével az új bevándorlók eltartottakból jövedelemtermelőkké váltak.

A tömeges bevándorlás idején tapasztalt viszonylagosan gyors gazdasági növekedés arra utal, hogy a legtöbb bevándorló csak rövid ideig maradt munka nélkül. A legmagasabb munkanélküliséget az 1990-es évek elején regisztrálták, olyan időszakban, amikor az 1950-es évek óta nem tapasztalt bevándorlási hullám érte el az országot. Az ekkor érkezetteknek gyakran egy évükbe tellett, míg megfelelő munkát találtak, dacára annak, hogy az izraeli bevándorlás történetében kétségkívül a legjobban képzettek voltak.

Fogyasztás és megtakarítás

Joggal gondolhatnánk, hogy egy olyan nemzetgazdaságban, mint az izraeli, mely komoly kihívások közepette évtizedeken át fenntartotta a világ egyik leggyorsabb növekedési ütemét, aligha jut a lakosság fogyasztásának növelésére. Mint fentebb említettük azonban, a beáramló külföldi tőke mennyisége jótékony hatást gyakorolt a gazdaságra, s ez lehetővé tette, hogy a polgárok is emeljék életszínvonalukat. Ugyancsak fontos körülmény, hogy az izraeli polgárok ebben az időben “visszafogták” fogyasztásukat, s nem költötték el minden jövedelmüket. A magán-megtakarítások aránya egyike a legmagasabbaknak a világon.

Izraelnek sikerült leküzdenie az arab országok gazdasági bojkottjából származó hátrányokat. A bojkott nem csupán az arab-izraeli kereskedelemre terjedt ki, hanem azokat a nem arab cégeket is sújtotta, amelyek fenntartották kereskedelmi kapcsolataikat Izraellel. Ez számokban ki nem fejezhető károkat okozott az izraeli gazdaságnak, amit csak némileg ellensúlyozták a legtöbb nyugati országb

an elfogadott bojkott-ellenes törvények.

Tudomány és technológia

Az oktatási és tudományos infrastruktúra kiépítése és kiaknázása, valamint az ország legégetőbb gondjainak megoldására sarkalló kényszer váratlan, a további fejlődést elősegítő szintézishez vezetett. E szintézis két jó példája az ország fennmaradásának szempontjából nélkülözhetetlen hadiipar és mezőgazdaság. A jól felszerelt arab hadseregek fenyegető gyűrűjében élő ország csak nagy nehézségek árán tudott külföldről fegyvereket szerezni, ezért az izraeli vezetés úgy döntött, hogy megteremti saját hadiiparát. 1951-ben a kormány létrehozta az Izraeli Repülőgépipari Gyárat, a haifai Technion egyetem keretében pedig megszervezték az repülőmérnöki részleget; mindkettő “bölcs beruházásnak” bizonyult. A növekvő lakosság ellátásának kényszerét hordozó mezőgazdaságban bevezették a csöpögtető öntözést, korszerűsítették a mezőgazdasági gépgyártást, az utóbbi időkben pedig egyre nagyobb mértékben hasznosítják a növénygenetika eredményeit a nagyobb hozamú és ellenállóbb fajták elterjesztésében. Az izraeli high-tech vállalatok ma a világ élvonalába tartoznak. A high-tech iparba történő külföldi beruházás összege az 1995-ös 240 millió dollárról 850 millió dollárra szökött fel 1996-ban. A mintegy 1800 high-tech cég 1997-ben 9 milliárd dollár export-bevételt ért el, s ez majdnem kétszerese az 1990-es hasonló bevételeknek.

Kutatás és fejlesztés

Izraelben – lakosságához mérten – jóval magasabb a természettudományok, a gépgyártás, a mezőgazdaság és az orvostudomány különböző szakterületein dolgozó tudósok aránya, mint bármely más országban. A statisztikák szerint első helyen állnak a honi és külföldi kutatók által közösen megjelentetett publikációk számát tekintve, ami a széleskörű nemzetközi tudományos együttműködést tükrözi.

Izraelben ma mintegy 1800 kutató-fejlesztő cég működik, melyek között számtalan új vállalkozás található, s ezek termékei adják az ország 20 milliárd dolláros exportjának felét. Az elmúlt néhány évben az elektronika az ország vezető ipari szektorává vált: 1995-ben mintegy 4.3 milliárd dollár értékben exportálták termékeiket, ami 15,5 százalékos növekedést jelent a megelőző évekhez képest. 1995-ben ez már 5.89 milliárd dollárt jelentett, míg 1996-ban meghaladta a 6 milliárd dollárt. Az elektronika mintegy 40 ezer ember foglalkoztat: ezek egyharmada tudományos fokozattal rendelkezik, 60 százalékuk pedig magasan képzett mérnök és technikus. Az egy alkalmazottra eső termelés az 1984-es 46 ezer dollárról 150 ezer dollárra nőtt a 1990-es évek közepé

re. Izrael kétoldalú kutatási-fejlesztési megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal, Kanadával, az EU országaival, Indiával és Szingapúrral – elsősorban vegyesvállalatok létrehozására. Ezek az új cégek általában az izraeli partner innovációs készségének kiaknázására épültek, míg a külföldi partner a gyártásban és a piaci tevékenységben működik közre.

*

Az állam megalapítása óta eltelt ötven év alatt Izrael felépített egy dinamikusan fejlődő gazdaságot és bekerült a technológiai kutatás élvonalába. Az egy főre eső GDP-t tekintve világviszonylatban a 21. helyen áll, s egy nemrég nyilvánosságra hozott ENSz-jelentés szerint az egy főre eső jövedelem, a várható élettartam és az iskolázottság alapján számított életszínvonal-mutató szerint Izrael a világ orszá

gai között a 23. helyet foglalja el.

Izrael számokban is mérhető gazdasági teljesítményét az alábbi néhány tény illusztrálja:

  • Az ország világviszonylatban is kimagasló gazdasági növekedést mutat, amely az 1990-es években átlagosan 6 százalék volt;
  • Világviszonylatban Izraelben a legmagasabb az egy főre eső export;
  • Az elmúlt évtizedek során az országot az alacsony munkanélküliség jellemezte – ugyanakkor az államalapítás időpontjának lakossága megnégyszereződött a 2,6 millió bevándorló letelepedésével;
  • Az ipar, s főképp a high-tech szektor, elsődleges szerepet játszik az izraeli gazdaságban, s ennek növekedési üteme meghaladja az GDP növekedési rátáját;
  • Az ország mezőgazdasága egyike a legfejlettebbeknek (ha például a hektáronkénti átlagtermést tekintjük), meghonosítottak egy korszerű öntözési rendszert, és a legújabb kutatási eredményeket hasznosító technológiát alkalmazzák a mezőgazdaságban.
  • Dan Izenberg – Moshe Felber


    Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

    Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

    Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

    szombat_20c.indd

    Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

     

    Banki adatok:
    Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
    belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
    külföldről történő utalás esetén:
    IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



    Címkék:1998-06

    1998. májusi szám

    Ungváry Rudolf: A tekintély fogságában - megjegyzések egy enciklikáról Pelle János: Történelmi mea culpa Hankiss Ágnes: Kiengesztelődés és megbocsájtás Az...

    Alan Dowty: Izrael első ötven éve

    Alan Dowty: Izrael első ötven éve Demokrácia és zsidóság Lehet-e egy állam egyszerre zsidó és demokratikus? Ha a zsidóságot vallási...

    Close