Új izraeli választások: jobboldal a jobboldal ellen

Akár Bibi lesz a győztes, akár nem, az biztosra vehető, hogy a törvényhozói testület és ezzel az állam vezetése minden eddiginél jobboldalibb lesz.

Ezt állítja kommentárjában David Horowitz, a Times of Israel főszerkesztője.

Horowitz szerint a baloldal megszűnt tényező lenni, s ezzel Izraelben – Amerikától eltérően – a politikai ingamozgás megszűnt.

Izrael történetében, érvel a szerző, a következő választásokon a csatát túlnyomó részben a jobboldalon belül fogják megvívni. Ennek azonban semmi köze sem lesz az ideológiához. Inkább ismét csak egy emberről fog szólni. És mégis, bárki is nyerjen, a választás gyökeresen meg fogja változtatni Izraelt.

A balközép Munkapárt, amely évtizedeken keresztül vezette a modern Izraelt, minden valószínűség szerint eltűnik a politikai palettáról. A Kék-fehér szövetség, amelyhez Benny Gantz sikeresen csábította át a balközép szavazók százezreit azzal az ígérettel, hogy semmi szín alatt sem fog karöltve kormányozni a korrupciós vádakkal terhelt Benjámin Netanjahuval, ugyancsak bukásra van ítélve. A Gantz-ra szavazók közül lesznek, akik a balközépen maradnak, és a Jair Lapid vezette Jes Atid pártot támogatják majd. Ám, amint azt a közvélemény-kutatások mutatják, a legtöbben – közöttük azok, akik hónapokon keresztül tüntettek Netanjahu ellen – a „bárki, csak ne Bibi” felfogás szellemben Naftali Bennett feltámadóban lévő ortodox-nacionalista Jamina pártja vagy a harcias és népszerű Likud lázadó Gideon Saar vezette Új Remény (Tikva Hadasha) szavazói lesznek.

Az utolsó három gyorstüzelésű választás arról szólt, akarjuk-e továbbra is Netanjahut miniszterelnökünknek – érvel Horowitz. Minden egyéb súlyos kérdés – a palesztin konfliktus, a legfelsőbb bíróság hatásköre, az ultraortodoxok katonai szolgálata – a háttérbe szorult. A 2021. márciusi választás tétje viszont már kizárólag Netanjahu további sorsa lesz. Bennett és Saar nem politikai ideológiájuknak köszönhetően szárnyalnak, hanem azért, mert – ugyanúgy, amint azt a Kék-fehér szövetség hirdette – Netanjahu hatalomból történő kiszorítását tették meg fő jelszavuknak.

Érveik Netanjahu lecserélése mellett egyáltalán nem ideológiaiak. Nem is különösebben erkölcsiek. A két legfontosabb kihívó nem támogatta a miniszterelnök szüntelen támadásait az ellene vizsgálatot folytató rendőrség és ügyészség ellen, de nem is nagyon bírálta. Két rendkívül ambiciózus személyről van szó, akik azt csinálják, amire a politikusok általában hivatottak: megszerezni a hatalmat.

Saar a múlt évben kihívta és megkísérelte legyőzni Netanjahut a Likud elnökválasztásán, de nem járt sikerrel. Most kívülről akarja megbuktatni. Arra hivatkozik, hogy a miniszterelnök „személyi kultuszt” hozott létre a Likudon belül, nem képes stabilitást biztosítani, és meggyöngítette az izraeliek hitét a politikai rendszerben. Saar, aki látszólag ezt igyekszik kijavítani, eközben saját pártot szervezett és a színfalak mögött annak a kormánynak a bukásán munkálkodott, amelyik alig néhány hónapja még az ő segítségével alakult meg.

(Saar egyik híve Michal Shir, a Kneszet-beli szavazáson az ellen foglalt állást, hogy a koalíció haladékot kapjon az állami költségvetés elkészítésére. Sharren Haskel ugyanekkor hiányzást jelentett. Órákkal később a két képviselőasszony bejelentette kilépését a Likudból, és csatlakozását Saar pártjához. Ha a szavazás előtt léptek volna ki, a törvény átmegy, és a koalíció időt nyert volna.)

Ami Bennettet illeti, a rövid életű Netanjahu-Gantz koalíció idején azért volt ellenzékben, mert Netanjahu egyszerűen kihagyta a koalícióból. Mire ő – Bibi stílusában – „baloldalinak” nevezte a kormányt.

Meglehet, hogy Netanjahunak hiányozni fog Gantz, akinek – épp a megfelelő időben és a megfelelő helyen – sikerült létrehoznia a Kék-fehér tömörülést, de végül a nagypolitikában teljesen alkalmatlannak bizonyult. Saar és Bennett viszont minden hájjal megkent veterán politikusok, keményebb ellenfelek, több évtizedes politikusi múlttal a hátuk mögött. Egyikük sem engedné meg, hogy Netanyahu első legyen egy rotációs miniszterelnöki rendszerben.

Izraelben csak a bolondok jósolnak biztos győztest a választáson. Bibi ügyesen megszabadult a kellemetlen Gantz-tól, aláírta a normalizálásról szóló szerződéseket az arab országokkal, időnként nyíltan személyesen felügyelte a Moszad bravúros, Irán ellenes akcióit, továbbá szerepet vállalt abban, hogy az ország mielőbb több millió adag koronavírus elleni vakcinához jusson. Ám most lélegzetvételnyi szünetre volna szüksége, hogy véglegesen levezényelje a járvány elleni küzdelmet és egy kis időhöz jusson, amíg a Saar iránti lelkesedés kissé alábbhagy, mielőtt ő maga újra a nyilvánosság elé lép.

A nemzetközi porondon Netanjahu két kihívójával szembeni fölénye nyilvánvaló; ő az, aki egyensúlyt képes tartani a normalizáció és az annexió között, kezelni a Moszadot, és közben tárgyalni a világ gyógyszeripari óriáscégeivel. Ám, amennyire a felméréseknek hinni lehet, a menesztésére szövetkező pártokat a választók csaknem kétharmada támogatja jelenleg, ezért a mostani ütközet minden eddiginél keményebb lesz.

Egy biztos, szögezi le Horowitz. A választásokat követően ideológiai változások is várhatók. Izrael törvényhozói minden megtesznek majd az igazságszolgáltatás hatalmának korlátozására. Az új képviselők a zsidó jelenlétet kívánják majd erősíteni a Nyugati-parton mindenütt, a biztonsági határ mögött és a nagy települési blokkokon túl. Ezzel megakadályozzák azt, hogy a zsidó állam valamiképpen leváljon a több milliónyi ellenséges palesztin lakosságról. Amivel aláásnák Izrael alapjait, hogy egyszerre legyen zsidó és demokratikus állam.

Akár Bibi lesz a győztes, akár nem, az biztosra vehető, hogy az állam vezetése és a törvényhozói testület minden eddiginél jobboldalibb lesz.

Times of Israel – Bassa László