„Rasszista askenázi elit” vagy az ország támasza?

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Csaknem egy nemzedéken át az izraeli jobboldal egyik állandó üzenete az volt, hogy az elitista, rasszista baloldali askenázi felsőosztály rendszerszerűen elnyomja és kiszorítja a mizrahi (keleti) alsóbb osztályokat, hogy megőrizze előjogait és hatalmát. Most ez az elit föllázadt.

Tartalékosok gyakorlaton 2017-ben (Forrás: srael Defense Forces)

Az izraeli hadsereg, a Cahal vezetői attól tartanak, hogy az igazságszolgáltatás rendszerének átalakítását célzó lépések nyomán a szolgálat-megtagadás terjedésére lehet számítani. A jelenség korábban is fölbukkant, most azonban komolyabb a helyzet. A Times of Israel hasábjain Haviv Rettig Gur publicista próbál a jelenség mélyére ásni.

Benjamin Netanjáhu miniszterelnök csütörtökön nem a modern 777-es Boeingen repült Olaszországba, hanem az elöregedő 737-esen. Az előbbieket vezető leszerelt vadászpilóták ugyanis csatlakoztak a tartalékosok két hete tartó és egyre több csapattestet érintő tiltakozásához. Visszautasítják a behívót, vagy nem hajlandók önkéntesként szolgálatot teljesíteni többlet időben.

Számos ilyen tartalmú levél érkezett elit alakulatok tartalékosaitól. Közülük a 69. légiszázad F-15-ös vadászpilótái hajtották végre a szíriai atomreaktor elleni támadást 2007-ben. Kezdeménezésükhöz a Golani brigád gyalogosai és a páncélos hadtest harckocsizói is csatlakoztak.

Herzi Halevi, a Cahal vezérkari főnöke találkozott a tartalékosok vezetőivel, hogy megakadályozza a felhívás továbbterjedését, és biztosítsa a hadsereg ütőképességét.

Joav Gallant védelmi miniszter kijelentette: „Súlyos fenyegetés ez az ország biztonságára”, és ígéretet tett a jelenség visszaszorítására.

Izraeli felderítók a Golánon gyakorlatoznak (Forrás: IDF)

Megvető hangok a jobboldalon

A kormányzó Likud politikusaitól számos üzenet érkezett, amiben megkérdőjelezik a tiltakozók lojalitását, elszántságát és erejét.

Galit Distel Atbaryan miniszter élesen fogalmazott: „A pilóták, akik feltételhez kötik a szolgálatot, egyáltalán nem hazafiak. Nem ők a Föld sója. Nem cionisták. Nem kedves fiaink. Nem csodálatos emberek. Nem Izrael népe.” Ez áll a miniszter 330.000 alkalommal letöltött Twitter üzenetében. „Ők a gyöngék, akik kiestek a kanyarban… Mindegyiküket mélyen megvetem.”

Vita bontakozott ki arról, hogy a mostani mennyiben tekinthető a legnagyobb ilyen megmozdulásnak. Sokan emlegették a 2005-ös gázai kivonulást. Akkor éppen a mai politika főszereplők, Ben Gvir és Bezalel Szmotrics bíztatták az embereket, hogy álljanak ellent a sorozásnak.

A tiltakozás mindig egy bizonyos politikai lépés ellen irányult. A hadsereg vezetői mindig megtalálták a kiutat a tömeges szolgálat megtagadásból, ám most többről van szó.

A 69. repülőszázadban szolgáló 40 pilóta közül 37-en írták alá a tiltakozást. Ők szolgálnak a legjobb nehézbombázókon. A másik levél a Golani elit felderítő alakulatától érkezett. Ebben már megbélyegzik azokat, akiket ”testvéreinknek kellene éreznünk” , de valójában „ingyenélő, lusta, nem adózó népség, akik minket küldenek harcolni, megsebesülni és végül meghalni.”

Vajon meddig kell még arra várni, hogy a válság tovább mélyüljön? – kérdi Rettig Gur. Amikor majd a baloldaliak nem lesznek hajlandók a Nyugati-parton szolgálni, a jobboldaliak pedig ugyanott az illegális települések lebontását tagadják meg, és nem vesznek részt mentőakciókban az arab városokban?

Miközben a szolgálat megtagadók száma egyelőre nem túl magas, legföljebb néhány ezerre tehető, mennyien lehetnek azok, akik egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek?

Joáv Gallant hadügyminiszter tartalékosokkal beszél (Forrás: IDF)

Vajon miért fontos?

Nehéz megérteni a kívülállóknak, mit is jelent tartalékosnak lenni a Cahalban. A tartalékos minden évben búcsút vesz otthonától, és egy poros támaszpontra megy, ahol nyáron fullasztó a hőség, télen pedig kegyetlen hideg van. A családot hátra hagyja, akik a családfő nélkül nehezen boldogulnak. Mindez azonban nem töri meg a tartalékos lelkesedését, mert találkozhat a régi bajtársakkal, kiszakadva a mindennapokból. olyan föladatokat kell megoldani, amelyek a nagyobb közösség és kultúra szempontjából. is fontosak.

Akik önkéntesen vállalják a tartalékos szolgálatot, azok nem fogják ezt megtagadni – csak ha komoly sérelem és méltánytalanság éri őket. Minél hangosabbak a szidalmak, annál nagyobbnak tűnik a zavarodottság.

Február 26-án Miki Zohar, likudos idegenforgalmi miniszter még azzal utasította vissza a tiltakozást, hogy azt „egy kicsiny, gyűlöletkeltő és hangoskodó csoport gerjesztette, amelyik meg akarja akadályozni, hogy beváltsuk a választóknak tett ígéretünket.”

Ám a március 7-én kelt a tartalékosoknak szóló válaszlevelében Zohar hangvétele megváltozott. A Twitteren írta: „Testvérek vagyunk… Bárki nem ért egyet a reformokkal, és tiltakozik ellenük, nem ellenség,   [I-ten] őrizz. Joguk van hozzá, hogy máshogyan gondolkozzanak… Testvérek vagyunk. Oltsuk a tüzet.”

Szavai még az addig hallgató likudosokból is váltottak ki reakciót.

„Testvérek vagyunk” – ismételte meg Joáv Kisch oktatási miniszter, korábban vadászgép pilóta.

„A tartalékosok igenis a Föld sója, legjobb fiaink, erőfeszítésüknek is köszönhető Izrael fönnmaradása” – írta Twitter üzenetében Nir Barkat gazdasági miniszter, szinte Distel Atbaryannak válaszolva. „Nincs helye a támadásoknak azok ellen, akik annyiszor kockáztatták az életüket és hoztak áldozatot Izrael biztonságáért… Ne flejtsük el, hogy nincsen második hadseregünk.”

Ez nem jelenti azt, hogy változott a Likud álláspontja – a reform elfogadtatása gőzerővel folyik a Kneszetben. Csupán a félelem érződik, hogy valami sokkal többről van itt szó, mint merő tiltakozásról.

Törzsi érzés

Csaknem egy nemzedéken át az izraeli jobboldal fő csapásiránya az volt az ország társadalmát illetően: egy elitista és rasszista askenázi felsőosztály rendszerszerűen elnyomja és peremre szorítja a mizrahi (keleti) alsóbb osztályokat, hogy megőrizze előjogait és hatalmát.

Ez volt a jobboldal alapvető eszméje, vádja az ország másik fele ellen, amely meghatározó lett a jobboldal nyelvezetében és gondolkozásában. Olyan bestsellerek, mint Gadi Taubé az elitek harcáról (“Mobiles and Immobiles”: “The elites’ struggle against Israeli democracy”) vagy Avishai Ben Haimé a második Izraelről (“Second Israel” — “Sweet tidings, bitter oppression”) egy olyan elnyomó askenázi elitet mutatnak be, amely folyamatos harcot vív a valódi gyökerekkel rendelkező, autentikus mizrahi (és merő véletlenségből Likudra szavazó) lakossággal.

A szekuláris izraeli balközép nem tekintette saját magát  migzar-nak, azaz törzsnek, szektornak, vagy különálló közösségnek.

Ám amikor két évtizeden keresztül nem hallanak mást, mint hogy „elnyomó” „előjogokat élvező” és „hegemón”, akkor az megteszi a hatását. A vádakat kezdték magukévá tenni, abban a formában, hogy  migzar -rá – törzzsé – váltak önmaguk számára.

A változás messzemenő következményekkel járt. Amennyiben magadat egy kicsiny különálló közösségnek tartod egy nagyobb államon belül, a szélesebb társadalom irányában vállalt kötelességeidet is máshogyan értelmezed.

Az ultraortodox közösség például, soha nem tartja magát felelősnek az ország, mint egész sorsáért, így fordulhat elő, hogy elkerülhetik a katonai szolgálatot, nagy számban olyan munkát vállalnak, ami nem adóköteles, arra számítva, hogy mások fogják anyagilag fönntartani a kórházakat, építeni az utakat, gondoskodni közösségük jólétéről – helyettük.

Ezek nyilván általános megállapítások, mert a harediek közül is sokan a high-tech szektorban dolgoznak. A részletek még bonyolultabbak: a jobboldal támadása a szekuláris askenázi legitimáció ellen, párosulva az izraeli balközép politikai marginalizációjával, a balközép kérdést kulcsfontosságú problémává tette.

Márpedig ez komoly probléma. Túlnyomó részt ez a különleges „törzs” adja az izraeli munkaerő azon 11%-át, amelyek az informatikai szektorban dolgozik, és ez a törzs változatlanul túlreprezentált a katonai szféra olyan fontos pontjain, mint a légierő pilótái, elit kommandósok, a kiberbiztonsági és felderítő tisztek. Ők jelentik a társasági és jövedelmi adók forrását, amelyen a többieket is szolgáló egészségügyi és jóléti rendszer nyugszik. A valóságnak ez a szelete nem mosható el politikai vitriollal. Azok, akik tiltakoznak az igazságszolgáltatás reformja ellen, ennek a szerepnek és áldozatnak fölülvizsgálatát is akarják.

Ez nem áll meg a katonaságnál. Ezen a héten minden a tartalékosokról szólt, az üzleti lapok viszont arról írtak, hogy a high-tech ügyvezetők között is folyik az aláírások gyűjtése, hogy bíztassák dolgozóikat a jövedelmi adó fizetésének megtagadására.

Sokasodnak az elképzelések az ország felosztásáról két részre („két ország egy népnek”) – a jobboldali – vallásos “Judeára” és a liberális “Izraelre”.

A tiltakozás nem csupán a katonai szolgálatról szól, és nem is csak az igazságszolgáltatás átalakításáról, – hanem a hovatartozásról. Az askenázi elitek – jobboldal által agresszíven támadott – tulajdonosi tudata volt az alapja annak, hogy ez az elit hajlandó volt többet szolgálni, többet áldozni és többet fizetni az egész ország fönntartásáért.

Hétfőn Slomo Karhi, kommunikációs miniszter megvetően elutasította az askenáziak áldozati önképét, amit a tartalékosok fent említett levele tartalmaz. Mint az egykori hegemónokra hivatkozik rájuk, de hozzáteszi: idejük lejárt. „Izrael népének nincs szüksége rátok, és elmentek ti a pokolba” – írta Karhi. Twitter üzenetét egymillióan olvasták el másfél nap alatt.

Karhi dühe nem meglepő: veszni érzi az identitását. A jobboldal az utóbbi években az áldozatiságot használta föl hívei mozgósítására, az „elnyomó elit” ellenében. Most a balközép érvel hasonlóképpen és próbálja elrabolni az erkölcsi fölényről szóló narratívát.

Még nem világos, milyen messzire jut a tartalékosok mozgalma, de Karhi valami fontosat értett meg. A jobboldal egy évtizede arról beszél, hogy az állítólagosan uralkodó „Első Izraelhez” képest ők vannak erkölcsi fölényben. A dühödten támadott „Első Izrael” most elfogadta ezt a felosztást. Ők is egy törzs, akik saját ezentúl majd nem az országért, hanem saját érdekeikért harcolnak. Vajon az őket támadók jól meglesznek nélkülük?

Times of Israel – Bassa László

 

Címkék:askenázi elit, hadsereg, Izrael, szolgálatmegtagdás, tartalékosok

[popup][/popup]