Rabbi működött közre a náci kollaboráns ukrán szervezet emlékművének felállításánál

Írta: Szombat - Rovat: Politika, Történelem

Az egyik oldal szerint megfelelő kompromisszum. A másik oldal szerint az ukránok Holokausztban játszott szerepének fehérre mosdatása.

Roman Waschuk (b) kanadai nagykövet, Epifan, az Ukrán ortodox Egyház vezetője (jobbról a második), Yaakov Dov Bleich Ukrajna főrabbija (j) a Pamiatai (Emlékezz) felavatásánál, augusztus 21-én (Ukrinform)

Jákov Dov Bleich, Ukrajna főrabbija is részt vett azon az augusztus 21-i ünnepségen, amelyen az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN), valamint annak katonai szárnyának, az Ukrán Felkelő Hadseregnek (UPA) emeltek emlékművet – méghozzá Szambir város zsidó temetője tőszomszédságában. Holokauszt kutatók szerint a két nacionalista csoport többezer zsidó és mintegy százezer lengyel legyilkolásában vett részt a 2. világháború során. A nyugat-ukrajnai városban 1941-ben lezajlott pogrom volt a kezdete a zsidó lakosság elpusztításának, amiben számos történész szerint az OUN is szerepet játszott.

Bleich szerint az ünnepség a zsidó aktivisták és a helyi lakosság közötti kompromisszum eredménye. A felek megegyeztek abban, hogy a zsidó temetőben 2000-ben emelt három keresztet eltávolítják, ha a temető melletti területen emlékművet állíthatnak az OUN-nak.

„Az a kérdés: mi a célunk? Nyilván nem az ukránokról szóló megemlékezés, hanem a három kereszt eltávolítása, és az áldozatul esett zsidók emlékének méltó megőrzése. Az olyan családok érzelmeire apellálunk, akik nem akarnak kereszteket rokonaik sírján, mert azok addig nem találnak nyugalmat, amíg a keresztek ott vannak.”

Chief Rabbi Bleich on Twitter

It was indeed a very special and moving ceremony. I must mention that in my personal opinion this historic day was only possible in a Democratic #Ukraine “Democracy forces society to respect other opinions and trains people in tolerance and respect of differences” https://t.co/fInJqD5geu

Bleich twitter üzenete: „Különleges és megindító ünnepség volt. Ilyen csak egy demokratikus Ukrajnában volt lehetséges. A demokrácia hatására a társadalomban tisztelik egymás véleményét, a demokrácia tanítja türelemre az embereket mások irányában.”

Bleich véleményét sokan élesen kritizálták. A nácivadász Efraim Zuroff  így reagált: „Nem találok szavakat. Elképzelhetetlen, hogyan vehet részt rabbi egy ilyen eseményen. Világos, hogy a szambiri zsidók ellen elkövetett szörnyű bűnök tisztára mosásáról van szó, ismét csak az ukránoknak a Holokausztban játszott szerepét igyekeznek elkendőzni.” A Jad Vasem szerint az OUN a német hadsereggel vállvetve harcolt a szovjet hadsereg ellen. A náci megszállás idején feloszlatták, de tagjai továbbra is együttműködtek a németekkel.

1941-ben, közvetlenül a német csapatok bevonulását követően mintegy 50–100 zsidót öltek meg egy pogrom során Szambirban. A város több mint 6000 zsidó lakosát végül a nácik pusztították el; az utolsó 1200-at 1943-ban. Utóbbi áldozatokat tömegsírba temették a zsidó temetőben.

A háborút követő kommunista rendszer idején Szambirban már nem éltek zsidók. 2000-ben viszont egy kanadai zsidó filantróp emlékművet emeltetett a zsidó áldozatoknak. A helyiek ezt ledöntötték, és a helyén három, tíz méter magas fakeresztet állítottak föl. Szerintük emléket állítottak az OUN 17 tizenéves tagjának, akiket a németek 1944-ben kivégeztek, és a zsidó temetőben hantoltak el. És miközben Bleich a történetet hol „szóbeszédnek” minősíti, hol „részben igazoltnak”, állítja, hogy a megállapodás, melynek értelmében az OUN-nak emlékművet állítottak, végül is megérte.

Per Rudling svéd történész, OUN specialista az ukrán narratívát „kétségesnek” találta, mert az OUN és a nácik egymás ellen fordultak, de 1944 augusztusára helyreállt az együttműködés. “A szokásos történet. A zsidó tömegsírok fölött kereszteket állítanak és emlékműveket emelnek nyugat-ukrajani településeken. Babij Jarban is ez történt, ahol a németek 33.000 zsidót pusztítottak el 1941 szeptemberében. Így lesz ez a hely az ukrán nacionalisták szenvedésének szimbóluma.”

Bleich azt hangsúlyozza, hogy a kivégzett tizenévesek nem öltek zsidókat, mire Rudling arra hivatkozik, hogy az OUN mint szervezet bőséges részt vállalt a zsidóüldözésben.

Grzegorz Rossolinski-Liebe, egy másik OUN szakértő azt nyilatkozta, hogy „az általánosan elfogadott álláspont szerint az OUN és az UPA része az ukrán nemzet történelmének, és ezt az ukrajnai zsidóságnak is el kell fogadnia. Ám ez csak akkor működik, ha zsidók és ukránok egyaránt elfelejtik az OUN és az UPA részvételét a Holokausztban, és az ukrán nacionalistákra úgy emlékeznek, mint a nácik áldozataira.”

Bleich viszont az OUN-t illegitimnek tartja, azonban „amikor az ott eltemetett zsidók rokonainak az érzelmeit tekintjük, muszáj volt valamilyen működő kompromisszumot találni. Senki sem különösképpen boldog, de a legfőbb célt elértük: azt, hogy az áldozatok békében nyugodjanak.”

Időközben viszont – a megállapodással ellentétben – csak egy keresztet távolítottak el. Bleich biztos benne, hogy a helyi ukránok eleget tesznek a megállapodásnak, és az precedens értékű lesz abban a tekintetben, hogy „más zsidó temetőkből is eltávolítják a kereszteket.”

A JTA cikkét Bassa László fordította

Kapcsolódó cikk:

“Izrael szégyenteljes politikája” és a kelet-európai holokauszt emlékezete

támogatás

Címkék:főrabbi, holokauszt, megemlékezés, Ukrajna, Ukrán Felkelő Hadsereg