Puzsér Róbert: Európa gazdátlan

A posztmodern szellemi közegében, ahol egyedül a pillanat számít, minden álláspont szükségszerűen radikalizálódik. Abban a médiatérben, ahol nap, mint nap álhírek, konteók, reklámok és semmitmondó bulvárpletykák züllesztik el a közbeszédet, a pillanat csak nagyon egyszerű, jól átélhető válaszokkal uralható. Ferenc pápának és Tamás Gáspár Miklósnak igaza van, hisz egyetlen élet elvesztése is elfogadhatatlan, de Matteo Salvininek és Orbán Viktornak is igaza van, hiszen ha Európa határait megnyitjuk, néhány évtized alatt százmilliók érkeznek majd, akiknek az integrálására az itt élőknek esélyük sem lesz: nem Európa fogja felemelni magához Afrikát, hanem Afrika rántja majd le magához Európát. S még ennél is nagyobb veszély, hogy a milliószámra érkező tömegek tovább és tovább radikalizálják majd Európa népeit, melynek eredménye gyors fasizálódás, kontinentális méretű apartheid lesz.

Európa csak akkor tud szembenézni ezzel a kihívással, ha újra a centrum diktálja majd a politikát. Európának morális felelősségérzetet és túlélési ösztönt egyaránt fel kell mutatnia. Meg kell érteni Ferenc pápa és Tamás Gáspár Miklós, valamint Matteo Salvini és Orbán Viktor igazságait – fel kell ismerni ugyanakkor a túlzásaikat is. A legfőbb probléma az, hogy az európai baloldal nem hajlandó szembenézni azzal, hogy az iszlám nem oldódik a Coca-Colában. Marx megtanította nekik, hogy a vallás a népek ópiuma, amiről le kell szoktatni az emberiséget. Az európai baloldal a beözönlő migránsokban nem fiatal férfiakat lát, akik nem értik és nem tisztelik a nyugati kultúrát, akik a humánumot gyengeségnek, az európai életmódot pedig istentelenségnek nézik, hanem a globális proletariátus tömegeit, akikkel együtt majd képesek lesznek megreformálni a nyugati társadalmakat, eltörölni a patriarchátust, a nemi erőszak kultúráját, és emberarcúvá tenni a kapitalizmust – s ebbe a véleménybuborékba szinte lehetetlen behatolni. Aggasztó tény, hogy miközben az európai baloldal elveszíti a munkásosztályhoz tartozó hagyományos szavazótáborát, annak zömét bevándorlókkal pótolja.

Orbán és a hozzá hasonló populisták felismerték, hogy a kultúrbal már nem a valóságra reagál, hanem saját idealizmusának rabságában gondolkodik és cselekszik. Az új jobboldal politikus-trolljai tisztában vannak a tömeg jóléti sovinizmusával, látják, hogy a hagyományos pártok képtelenek megnyugtató válaszokat adni, ezért egyszerre korbácsolják a félelmet, s adnak rá nagyon egyszerű és praktikus válaszokat. S ha ezek a válaszok még embertelenek is, annál jobbak – annál könnyebb velük a címlapokra kerülni. Két licit zajlik: egyik kurzus bagatellizálni igyekszik a problémát, a másik abszolutizálni – semelyik sem kezeli a helyén.

Egy ilyen összetett problémára, mint a modern népvándorlás nagyon nehéz pár mondatban frappáns választ adni. Ha azonban mégis megpróbálnám, úgy az alábbi szempontokat emelném ki:

• Európa munkaerő-szükségletét olyan munkavállalók bevonásával kell fedezni, akik vízummal tartózkodnak az Unió területén, és idővel visszatérnek hazájukba. A globális kizsákmányolás jól bevált módja, hogy nyugati vállalatok jól képzett fiatalokat csábítanak el a szülőföldjükről, aztán a nyugati közvélemény nem érti, hogy ezek a harmadik világbeli országok, amelyek szakembereit elcsábítjuk, ásványkincseit kisajátítjuk, és éghajlatát tönkretesszük, hogyhogy nem képesek a felzárkózásra.

• Amikor – akár klímakatasztrófa, akár háború nyomán – felmerül a tömeges betelepítés szükségessége, igenis fontos megvizsgálni, hogy a betelepítésre szánt népek kultúrája mennyire alkalmazkodó, mennyire képes a nyugati társadalmak normái szerint működni. Létfontosságú felismerni, hogy egy iszlamizálódó Európában mindannyiunk életmódja veszélybe kerül, de a nők, a melegek és a zsidók már ma is sokszor fenyegetve érzik magukat. Ennek a térhódításnak a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni az utánpótlását – a humanitárius problémákat a világ leggazdagabb régiójára, a Perzsa-öböl térségének országaira érdemes bízni.

• A menekült legyen menekült! Ha Európa minden gazdasági bevándorlót menekültté nyilvánít, azzal kiüresít egy fontos jogintézményt, és így alkalmatlanná válik bármiféle segítségre. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy az üldözött keresztényeknek és zsidóknak, továbbá a jogfosztó vallási törvények elől menekülő muzulmán származású nőknek és melegeknek való segítségnyújtás a nyugati társadalmak erkölcsi kötelessége.

• Az Európai Uniónak közös külpolitikára, közös hadseregre és közös segélyezési politikára van szüksége. Nem pusztán az integráció gesztusáról van szó, hanem olyan anyagi vállalásokról, melyek képessé teszik Európát, hogy aktív alakítója legyen a klímakatasztrófa, a globális kizsákmányolás, a törzsi-vallási viszályok, a gazdasági és társadalmi elmaradottság sújtotta országok sorsának.

Jelenleg Európának nem a demográfia, nem a klímaváltozás és nem a migráció a legnagyobb problémája, hanem hogy nem vezeti senki, hogy nem akar egyebet, mint megúszni a történelmet, és áthárítani a felelősséget, nem akar egyebet, mint jól élni, aztán a holnap majd csak alakul valahogy. Európa nem akar, nem tud, és nem mer válaszokat adni. Csakhogy ha Európa nem hajlandó a válságkezelésre, úgy a válság kezeli majd Európát – ezt pedig egyetlen itt élő sem akarhatja.