Petíció a békéért – Konzervatív Zsinagógák Uniójának rabbijaitól

A Masorti Olami, azaz a Konzervatív Zsinagógák Uniójának rabbijai kezdeményezték azt a petíciót, amelyet mindössze egy nap alatt már csaknem hatszáz rabbi és kántor írt alá a világ minden tájáról, különböző zsidó irányzatok képviseletében.

A levél elismeri Izrael történelmi eredményeit és azokat a mindennapos biztonsági fenyegetéseket, amelyekkel az ország szembenéz, ugyanakkor súlyos erkölcsi válságra figyelmeztet, amely szerintük a judaizmus egészét érinti. A szerzők elítélik a Hamász és a Hezbollah terrortámadásait, sürgetik a túszok azonnali szabadon bocsátását, de elutasítják a civilek tömeges lemészárlását és az éheztetés háborús fegyverként való alkalmazását is.

A levél kritikus hangon szól az izraeli kormány és egyes telepes csoportok magatartásáról, amely hozzájárult a válság elmélyüléséhez. Bűnöző telepesek erőszakos támadásairól és a hadsereg, illetve rendőrség hallgatólagos támogatásáról is beszámol, amelyek a Ciszjordániában / nyugati parton élő palesztin lakosságot érintik. A szerzők szerint ezek a tettek nemcsak a békét veszélyeztetik, hanem ellentmondanak a zsidó vallás alapvető értékeinek is.

A rabbik felszólítják Izrael vezetését, hogy vessen véget az éheztetést fegyverként alkalmazó háborús taktikának, engedje be a humanitárius segélyeket, és állítsa le a telepes erőszakot. Sürgetik, hogy új párbeszéd kezdődjön nemzetközi partnerek bevonásával, amely egyaránt biztosítja Izrael biztonságát és a palesztinok méltóságát. A levél arra emlékeztet, hogy a zsidó hagyomány mindig is erkölcsi iránytűként szolgált, és most is erre a felelősségre hívja fel a figyelmet.

A levelet három meghatározó rabbi jegyzi: Jonathan Wittenberg, az európai konzervatív rabbi testület elnöke; Pollák Ariel, a Tel-Avivban szolgáló, magyar származású rabbi; valamint Arthur Green, a neo-haszidizmus egyik kiemelkedő alakja. Az aláírók között olyan nevek is szerepelnek, mint David Rosen, Írország egykori ortodox főrabbija, vagy Shai Held, a New York-i Hadar Intézet dékánja. Csatlakozott a petícióhoz David Lazar is, aki korábban a budapesti Masorti irányzatú Dor Hádás közösség rabbija volt – ugyanott, ahol Pollák Ariel is aktív volt. Magyarországról eddig Kántor Anita, magyar származású rabbi, valamint Radvánszki Péter, a Páva utcai zsinagóga rabbija írta alá a dokumentumot. Az aláírók között van továbbá Michael Paley is, a New York-i rabbi, aki évek óta Magyarországon él, és különböző oktatási programokat vezet.

*

A felhívás szövege:

Kedves Kolléga!

Mélyen megrendítettek minket az Izraelből, Gázából és a nyugati partról érkező hírek, ezért ezt a levelet világszerte rabbiknak küldjük tovább. Kérünk, hogy írd alá, és juttasd el kollégáidhoz és azokhoz a rabbinikus csoportokhoz, amelyeknek tagja vagy.

Áldással és a jobb hírek reményében:

Rabbi Jonathan Wittenberg, London
Rabbi Arthur Green, Boston
Rabbi Ariel Pollak, Tel-Aviv

A zsidó nép súlyos erkölcsi válsággal néz szembe, amely fenyegeti magának a judaizmusnak az alapját, mint annak az etikai hangnak, amely Izrael prófétáinak kora óta jelen van. Nem hallgathatunk, amikor ezzel kell szembenéznünk.

Rabbinikus és zsidó vezetőkként a világ minden tájáról, beleértve Izrael Államát is, mélyen elkötelezettek vagyunk Izrael és a zsidó nép jóléte iránt.

Csodáljuk Izrael sok és figyelemreméltó eredményét. Elismerjük – és sokunk saját bőrén tapasztalja – azokat a hatalmas kihívásokat, amelyekkel Izrael Állama szüntelenül szembenéz, régóta ellenségekkel körülvéve, és számos oldalról egzisztenciális fenyegetéseknek kitéve. Elítéljük az olyan nihilista terrorszervezetek erőszakát, mint a Hezbollah és a Hamász. Felszólítjuk őket, hogy azonnal engedjék szabadon az összes túszt, akiket hosszú ideje alagutakban tartanak szörnyű körülmények között, orvosi ellátás nélkül. Egyértelműen támogatjuk Izrael harcának jogosságát ezekkel a pusztító erőkkel szemben. Megértjük, hogy az izraeli hadsereg prioritása a katonák életének védelme ebben a folyamatban lévő harcban, és gyászoljuk minden egyes katona elvesztését.

De nem helyeselhetjük civilek tömeges lemészárlását – köztük rengeteg nőét, gyermekét és idős emberét –, sem az éheztetés háborús fegyverként való alkalmazását. Az izraeli kormány egyes minisztereinek, az izraeli hadsereg bizonyos tisztjeinek kijelentései és tettei, valamint erőszakos, bűnöző telepes csoportok a nyugati parton elkövetett viselkedése – gyakran rendőri és katonai támogatással – jelentős tényezők voltak, amelyek ebbe a válságba sodortak minket. A Gázában élő palesztinok tömeges megölése, köztük azoké is, akik kétségbeesetten próbálnak élelmet szerezni, széles körben megjelent a megbízható médiában, és ésszerűen nem tagadható. A humanitárius segélyek súlyos korlátozása Gázában, valamint az élelmiszer, víz és orvosi ellátás visszatartása a rászoruló civil lakosságtól ellentmond a judaizmus alapvető értékeinek, ahogy mi azt értjük. A nyugati parton élő arab lakosság elleni folyamatos, indokolatlan támadásokat – beleértve a gyilkosságokat és a fosztogatást – újra és újra dokumentálták.

Nem hallgathatunk tovább.

Az élet szentségének nevében, a Tóra azon alapvető értékei nevében, hogy minden ember Isten képmására teremtetett; hogy kötelességünk minden embert igazságosan kezelni; és hogy ahol csak lehet, könyörületet és irgalmat kell gyakorolnunk;

Annak nevében, amit a zsidó nép keservesen megtanult a történelemből, amikor újra és újra üldöztetés, kirekesztés és megsemmisítési kísérlet áldozata lett;

Izrael, és nem csupán Izrael, hanem magának a judaizmusnak az erkölcsi hírnevének nevében – annak a judaizmusnak a nevében, amelynek életünket szenteltük –,

Felszólítjuk Izrael miniszterelnökét és kormányát:

• Tiszteljenek minden ártatlan életet;
• Azonnal hagyják abba az éheztetés fegyverként való alkalmazását és annak fenyegetését;
• Engedjenek be kiterjedt humanitárius segélyeket nemzetközi felügyelet mellett, ugyanakkor akadályozzák meg, hogy azt a Hamász ellenőrizze vagy ellopja;
• Dolgozzanak sürgősen minden lehetséges úton, hogy a túszok hazatérhessenek, és a harcok véget érjenek;
• A jog és rend eszközeivel vessenek véget a telepes erőszaknak a nyugati parton, és vizsgálják ki, majd vonják felelősségre azokat a telepeseket, akik palesztinokat zaklatnak vagy támadnak meg;
• Nyissanak párbeszédcsatornákat nemzetközi partnerekkel, hogy igazságos rendezés felé vezessenek, amely biztosítja Izrael biztonságát, a palesztinok méltóságát és reményét, valamint a békés jövőt az egész régió számára.

„Zsidó vagyok, mert őseink voltak az elsők, akik meglátták, hogy a világot erkölcsi cél mozgatja; hogy a valóság nem az elemek szüntelen háborúja, amelyet istenként kell imádni, sem pedig a történelem olyan harca, ahol az erő az igazság, és a hatalmat ki kell engesztelni. A zsidó hagyomány formálta a nyugati erkölcsi civilizációt, először tanítva, hogy az emberi élet szent, hogy az egyént nem lehet feláldozni a tömegért, és hogy gazdag és szegény, nagy és kicsi egyaránt egyenlő Isten előtt.” – Rabbi Jonathan Sacks, Radical Then, Radical Now (London, 2000).

A levél eredetije itt olvasható, az aláírók listája pedig itt.