Minden negyedik izraeli fontolgatja, hogy elhagyja az országot
Az Israel Democracy Institute adatai szerint az arabok 30%-a, a zsidók 26%-a gondolkodik kivándorláson; a szekuláris zsidók hajlamosabbak erre, mint a vallásosok; a legfőbb aggodalmak a biztonság, a politika, a foglalkoztatás és a megélhetési költségek.
Egy vasárnap közzétett új tanulmány szerint az izraeliek 27%-a fontolgatja, hogy elköltözik az országból, jóllehet többségük úgy véli, hogy a tömeges kivándorlás veszélyt jelentene az állam jövőjére.
A kutatást az Izraeli Demokrácia Intézet végezte áprilisban 720 zsidó és 187 arab válaszadó bevonásával. Megállapították, hogy az arab izraeliek nagyobb arányban (30%) fontolgatják a távozást, mint a zsidó izraeliek (26%). A zsidók körében minél kevésbé vallásosnak vallotta magát valaki, annál valószínűbb volt, hogy a kivándorlást fontolgatta; a baloldaliként azonosulók pedig nagyobb arányban említették ezt, mint a jobboldaliak.
Azok közül, akik fontolgatják a távozást, a zsidók 69%-a és az arabok 62,5%-a azt mondta, hogy nincs konkrét célországuk – egyszerűen csak távozni szeretnének az országból.
A felmérést több mint 18 hónapnyi, több fronton zajló háborús időszak után végezték el – még Izrael júniusi, Iránnal vívott 12 napos háborúja előtt, valamint az előtt, hogy múlt hónapban törékeny tűzszünetet értek el a Gázában zajló Izrael–Hamasz háborúban, ami lehetővé tette, hogy a túszok közül – három kivételével – mindenki visszatérjen. Nem világos, hogy ez a két esemény hogyan befolyásolta volna az eredményeket.
A kivándorlást fontolgatók közül a magukat nem vallásosnak vallók tették ki a legnagyobb arányt (39%), őket követték a hagyományőrzők, de nem vallásosak (24%), a hagyományos vallásosak (19%), az ortodoxok (14%), végül pedig az ultraortodoxok (4%).
A fiatalabb szekuláris zsidó izraeliek körében 60% mondta azt, hogy fontolóra venné a távozást, és azok között, akik magas jövedelemmel és külföldi útlevéllel rendelkeznek, ez az arány 80%-ra ugrott.
Mind az arabok, mind a zsidók esetében a magasabb iskolázottság nagyobb valószínűséget jelentett a kivándorlás fontolgatására, és a magas vagy közepesen magas jövedelműek körében szintén nagyobb volt a hajlandóság. Ugyanígy azok, akik olyan munkát végeznek, amely nagyobb globális mobilitást tesz lehetővé – például a high-tech, az orvostudomány vagy a pénzügy területén –, voltak a leginkább hajlamosak a kivándorlás megfontolására.
Nem meglepő módon azok az izraeliek, akik második állampolgársággal is rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel fontolgatják a távozást, mint azok, akiknek nincs, ám a tanulmány azt találta, hogy a Izraelben született állampolgárok (33%) nagyobb arányban gondolkodnak a kivándorláson, mint azok, akik bevándorlóként érkeztek az országba (22%). A kutatás ezt azzal magyarázta, hogy a bevándorlás tudatos döntés, így akik megteszik ezt az erőfeszítést, kisebb valószínűséggel gondolnak a távozásra.
Az Izraelben született, kettős állampolgárságú zsidók nagyobb valószínűséggel fontolgatták a kivándorlást, ha valamilyen ideig külföldön éltek. Minél hosszabb időt töltöttek külföldön, annál inkább hajlottak arra, hogy Izraelt elhagyják.
A zsidók 42%-a és az arabok 33%-a gondolta úgy, hogy az ország jelenlegi állapota „rossz,” míg 8% és 15% tartotta „jónak.”
A válaszadók fő indokként a megélhetési költségeket, a biztonsági és politikai aggodalmakat, valamint azt említették, hogy „nincs jó jövő a gyermekeim számára.”
A kivándorlást fontolgatók körében a legnépszerűbb célpont az Európai Unió volt (43%), ami magasabb arány, mint Észak-Amerika vagy Kanada esetében (27%).
Egyéb félelmek között szerepeltek a közszolgáltatások állapota, Izrael nemzetközi megítélése, az ország demokráciájának helyzete, a szólásszabadság, valamint Izrael mint zsidó állam identitása.
A legfontosabb szempont mind a zsidó, mind az arab izraeliek számára az volt, hogy a családjuk közelében maradjanak. Mindkét csoport válaszadói jóval nagyobb valószínűséggel mondták, hogy esetleg elhagynák az országot, ha a rokonaik az elmúlt években külföldre költöztek volna. (Times Of Israel)
