Mazsihisz közgyűlés – Elbukott Heislerék javaslata

Döntött a Mazsihisz vasárnapi közgyűlése: továbbra is a küldöttek választják az ügyvezető igazgatót. 

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vasárnapi küldöttgyűlése jóval gördülékenyebben, kevesebb konfliktussal zajlott le, mint a BZSH csütörtöki közgyűlése – Heisler András elnök végig uralta az ülést. Ezúttal a szándékok is világosabbak voltak, a szavazást is sikerült lebonyolítani – igaz, az eredmény nem az volt, amit a vezetőség szeretett volna.

Totha Péter Joel nyitóimája után – amelyben a brüsszeli merénylet áldozatairól is megemlékezett és az Ö-való támogatását kérte a Szabadság téren tiltakozó civilek ügyében – rendkívüli módon, napirend előtt felszólalt a tiltakozók két képviselője. Mécs Imre és Lovas Zoltán azt kérték, hogy a magyar zsidóság hivatalos képviselői is vegyenek részt a tüntetésen.

A zárszámadást ezután igencsak könnyedén elfogadták. A beszámoló szerint a Mazsihisz gazdálkodása stabil, a 2013-as évben az adó egy százalékát fölajánlók száma az előző évhez képest nőtt, s a Mazsihisz e téren megőrizte vezető helyét a zsidó felekezetek között. A küldöttek elfogadták Heisler András azon javaslatát is, hogy a reális időkeretek betartása érdekében a hozzászólók néhány perces időtartamra szorítkozzanak.

Zoltai Gusztáv korábbi ügyvezető igazgató – mint értesültünk – vírusos megbetegedése miatt nem lehetett jelen a küldöttgyűlésen.

 

Előjáték az ortodoxiáról

Az ülés témái közé – a kiküldött meghívóban nem szereplő napirendi pontként – bekerült a Mazsihisz és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) közötti viszony kérdése is. Deblinger Eduárd, a MAOIH elnöke az ortodoxia túlélése érdekében azt a kérést terjesztette elő, hogy a Mazsihisz több forrást utaljon át számukra az idei költségvetéséből. A közgyűlés tagjaihoz írott levelükben megfogalmazták: az örökjáradék megállapításában érintett ingatlanok közel 20%-a volt az övék, a támogatásoknak ugyanakkor mindeddig alig több mint 10%-át kapták.

Heisler szerint az esetlegesen átutalásra kerülő többletösszeget kizárólag a hatékonyabb működésre és a fejlesztésre fordíthatják. Ezen belül kiemelte a Wesselényi utcai iskola ügyét is, amely átszervezésre szorul, hiszen jelenleg aránytanul magas költségekkel üzemel, miközben a működési képesség határán mozog.

Több küldött azonban kifogásait hangoztatta – Róna László kaposvári elnök sokallta az összeget, a Bethlen téri Sárközi Gyula pedig arról tett említést, hogy az ortodoxia kizárólag finanszírozási segítségért fordul a Mazsihiszhez, s annak idején nem segített megakadályozni az EMIH létrejöttét és megerősödését. Aránytalannak tartotta azt is, hogy a Wesselényi utcai iskola a Scheiber Sándor Gimnáziummal megegyező támogatást kap, miközben az utóbbiba járó diákok száma a többszöröse az előbbiének.

Végül azért a küldöttek az empátia hangján szóló, de cserébe garanciákat ígérő Heisler javaslatát támogatták: felhatalmazást adtak a Mazsihisz vezetőségének, hogy amennyiben forrást talál rá, az idei évben az ortodoxia költségvetését legfeljebb további 65 millió forinttal kiegészítse, valamint tárgyalásokat kezdjen a jövőbeli forráselosztásról is. Deblinger a MAOIH-ot ért kritikákra válaszul jelezte, 2011-ben Székely Gábor átvilágította a szervezetüket, és semmiféle visszásságot nem talált.

 

Költségvetés, csekély érdeklődés mellett

Ezután kezdődött a 2014. évi költségvetés vitája – ami nem volt túl intenzív. A küldötteket inkább az átvilágítás érdekelte. Erről szólva Heisler elmondta, hogy a BZSH és a Mazsihisz 2012-es gazdálkodásának átvilágítása összesen 20,5 millió forintba került – a Mazsihiszre eső rész pedig ennek a harmada, hat-hétmillió.

Az átvilágítás titkosításának föloldása ekkor még nem került napirendre – a költségvetést viszont nagy többséggel elfogadták, azzal a kiegészítéssel, hogy a Magyarországi Cionista Szövetség Kardi Judit kérésére további ötmillió forintos támogatást kap, sokoldalú munkáját elősegítendő.

 

A súlyponti kérdés: az ügyvezető igazgató

Ezután az ügyvezető igazgató megválasztásának módja került napirendre. A csütörtöki BZSH-ülés tapasztalataiból okulva Heisler András ügyelt rá, hogy alaposan indokolt javaslatot terjesszen a küldöttek elé. Mint ismeretes, a két szervezetnél Zoltai lemondása óta megbízott ügyvezetőként ő és Tordai Péter töltötték be ezt a pozíciót – ez azonban szinte lehetetlen feladat elé állítja őket. Megoldási lehetőségként két alternatívát is fölvázolt. Az egyik szerint – amelyet a BZSH csütörtöki közgyűlésén nem sikerült keresztülvinni – a Mazsihisz vezetőségének és a BZSH elöljáróságának közös javaslatára a jelenlegi négyéves ciklusból hátralévő egy évre az ügyvezető igazgató kiválasztásának jogát a küldöttek a vezetőségre ruháznák. A csütörtöki közgyűlésen elmondott érveit ismételte itt is: elsősorban a hatékonyságra hivatkozott, illetve fontosnak tartotta, hogy a szorosan összefonódott két szervezetet a jelenlegi négyéves ciklusból hátralévő egy évben – a széthullást megakadályozandó – ugyanazon személy vezesse. Hozzátette, nemismerolyan szervezetet, ahol az apparátus irányítóját ilyen nagy grémium választja, amelyik – önhibáján kívül – nem is képes annak kontrolljára.

A vitához elsőként hozzászóló Sárközi Gyula azonban kijelentette: nem véletlen, hogy csütörtökön nem sikerült dűlőre jutni a kérdésben. Ő is elismételte korábbi érvét, miszerint a vezetőségnek nem volt fölhatalmazása, hogy a pályázatot a közgyűlés döntése előtt kiírja. Megjegyezte továbbá, hogy a két ügyvezető igazgatói posztot szerinte éppen hogy külön kellene választani – ezzel Heisler András is egyetértett; szerinte ugyanakkor ezt fokozatosan, az alapszabály módosításával kell majd megtenni, addig pedig gondoskodni kell róla, hogy a hátralevő időben ne lehetetlenüljön el az irányítás.

Mivel a vidéki küldöttek körében – talán a debreceni Horovitz Tamás csoportját leszámítva – Zoltainak nincsenek igazán erős emberei, Feldmájernek és Heislernek ugyanakkor többé-kevésbé kiterjedt hátországa van, azt várhattuk, hogy a vasárnapi közgyűlésen a többség inkább a vezetés javaslatát támogatja majd. Ám a további hozzászólók is a kifogásaikat sorolták: Villányi Benjamin, a Frankel Leó úti körzet küldöttje szerint az ügyvezető igazgatót a vezetőség akkor is fölfüggesztheti, ha a személyétaküldöttgyűlés választja. Schönberger András pécsi főrabbi pedig arra figyelmeztetett, diktatúrához vezet, ha átengedik a választás jogát a vezetőségnek. Erdélyi Miklós hódmezővásárhelyi hitközségi elnök is megerősítette azt a benyomásunkat, hogy a küldöttek a korábban hiányos tájékoztatás nyomán nem látják a javaslat értelmét. Erdélyi irracionálisnak nevezte az ötletet, hogy csak egy évre ruházzák át a kinevezés jogát a vezetőségnek. Heisler András válaszában egyértelműen kijelentette: azt szeretné, ha ez nem csak átmeneti jellegű lenne, hanem – a tervezett új alapszabálynak megfelelően – az ügyvezető igazgató kiválasztásának és munkáltatásának jogosultsága hosszabb távon is a vezetőséghez kerülne.

A vezetés meggyőződéses támogatójának a fölszólalók közül jóformán egyedül Lebovics Imre Páva utcai küldött bizonyult: fölszólította a küldötteket, hogy komolyabban gondolják át a javaslatot, tartsák szem előtt a hatékonyságot, ne engedjenek a jól hangzó demokratikus jelszavaknak, mindezen túl pedig fogadják el, hogy eljött a változás ideje. „Volt egy Stern Samu-modell, volt egy Zoltai-féle modell, most pedig új modell jön” – tette hozzá.

Feldmájer Péter jelezte, szeptemberre külön az alapszabály módosításaira koncentráló küldöttgyűlést összehívását tervezik.

Az ügyvezető igazgató kiválasztásáról szóló vitát Heisler András szigorúan kézben tartotta: a hozzászólni szándékozóknak a vita kezdetén kellett jelentkezniük. Így a szavazás előtt ismét majdnem kisebb vita indult, ám végül sikerült tartani a kereteket, és az utólag jelentkezők már nem kaphattak szót.

A döntést apróbb hiba előzte meg: Heisler először kis híján elfelejtette megszavaztatni, hogy titkosan vagy nyíltan döntsenek: végül 41–33 arányban a nyílt szavazás mellett döntöttek. Ezután szavaztak a konkrét kérdésről: a küldöttek 42–34-re úgy döntöttek, hogy az ügyvezető igazgatót továbbra is a közgyűlés válassza meg. Összesen ketten tartózkodtak – az egyikük Feldmájer Péter volt.

Az eredmények alakulásában döntő szerepet játszhatott több vidéki hitközség távolmaradása: a mosonmagyaróvári, kőszegi és nagykanizsai küldöttek a helyi mártír-megemlékezések, a szombathelyiek a körzeti tisztújítás, a szekszárdiak pedig egyéb elfoglaltságaik miatt maradtak távol – a nyugati országrész említett hitközségei tudvalevően közelebb állnak Heisler Andráshoz, a szekszárdiak és a szombathelyiek levelet is küldtek, amelyben egyértelműen Heislert támogatták. Nem tudtak részt venni a szavazáson Radnóti Zoltán és Verő Tamás rabbik sem. Végül – a BZSH csütörtöki közgyűlésén beállt határozatképtelenség nyomán – nem tudták delegálni a lágymányosi körzet két küldöttjét, akik közül az egyik Horváth József lett volna, az ügyvezető igazgatói poszt egyik aspiránsa. Horváth értesüléseink szerint az új feltételek között is ambicionálja a poszt megszerzését.

Keszler Gábortól, a Heisler javaslatát ellenzők egyik hangadójától szerettük volna megkérdezni, győzelemként értékeli-e az eseményeket és mi a célja a jövőben – ő azonban nem kívánt lapunknak nyilatkozni. Az ellenzők másik kitartó szószólója, Schwezoff Dávid kántor – aki egyébként január óta rabbi-diplomával is rendelkezik – egyedül írásban fogadta kérdéseinket, és hosszadalmas választ küldött, aminek közléséhez kizárólag teljes terjedelmében járult volna hozzá.

 

Egyebek

Utolsó napirend volt az átvilágítási jelentés titkosításának föloldása. Heislerék hangoztatták, hogy az érzékeny adatok nagyon könnyen kiszivároghatnak, ha a teljes testület számára hozzáférhetővé teszik. Ezért javaslatuk szerint csak a Mazsihiszben tisztséget betöltők kaphatnának betekintést. Az ellenérveket jobbára itt is a Keszler Gábor, Sárközi Gyula és Schwezoff Dávid körül csoportosulók sorakoztatták föl – most azonban ők maradtak alul: Heislerék nagy különbséggel, 41–13 arányban nyertek.

Kisebb bonyodalmat okozott, hogy úgy tűnt, a küldöttek több mint fele már nincs a teremben – az újraszámolás eredményét azután Sárköziék némileg hitetlenkedve fogadták.

A további napirendi pontokra azonban már valóban nem maradt határozatképes a testület. Az ülés Fröhlich Róbert igazán alkalomhoz illő imájával zárult: a bukások és a sikerek váltakoznak, a békességet azonban pótolni vagy visszaszerezni nem, kizárólag megőrizni lehet.

A közgyűlést követően Heisler András érdeklődésünkre elmondta: a csütörtöki ülés után különösen örül, hogy végig kézben tudta tartani a küldöttgyűlést, ahogyan annak is, hogy az végig demokratikus keretek között zajlott. Mint elmondta, tiszteletben tartja a többségi akaratot, noha továbbra is veszélyesnek, hogy a két szervezet ügyvezetőjének két különböző személyt választanak. Arra a kérdésünkre, lehetőségként számol-e azzal, hogy Zoltai vagy az ő bizalmát élvező személy jelölteti magát a posztra, kifejtette: Zoltai nincs abban a morális helyzetben, hogy induljon, ugyanakkor látható, hogy a küldöttek között vannak, akik erősen az ő korábbi irányvonalát képviselik.