Hind Rajab kettős tragédiája

A Velencei filmfesztivál közönsége húszperces ovációval fogadta a „Hind Rajab hangja” című doku-drámát egy ötéves palesztin kislány haláláról. De miről szól ez a film valójában és miről szól a fogadtatása? – teszi fel a kérdést Hadar Galron angol-izraeli drámaíró az ynetnews hírportálon.

Egy ötéves kislányt egy autóban rekedt, családtagjainak holttestei között, és kétségbeesetten könyörgött a soha el nem érkező mentőautóért. Hind Rajab utolsó órái a díjnyertes film témája, amelyet 23 perces álló ovációval jutalmaztak a Velencei Filmfesztiválon.

Története lesújtó. Minden gyermek halála tragédia. Én személy szerint ellenzek minden háborút – hiszem, hogy a gyilkosság soha nem hozhat tartós megoldást, és hogy a konfliktusokat párbeszéddel, tárgyalásokkal és nemzetközi nyomással kell megoldani, nem pedig erőszakkal.

De Izrael figyelmeztetést ad és elegendő időt hagy a civilek evakuálására a konfliktusövezetekből. A Hamász viszont megakadályozza, hogy a civileket biztonságba helyezzék. Éppen ellenkezőleg, saját népüket használják emberi pajzsként. A gázai lakosoktól származó hangfelvételek dokumentálják, hogy a Hamász elzárja az evakuációs útvonalakat, és arra utasítja az embereket, hogy “menjenek haza” ahelyett, hogy menedéket keresnének.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy a Hamász szándékosan halmozott fel fegyvereket, és operált kórházakból, iskolákból, óvodákból és magánházakból, katonai célpontokká téve ezeket a civil helyszíneket, és növelve ezzel a civil áldozatok számát. Az Egyesült Államok megerősítette, hogy “a Hamász többször is visszaélt civil infrastruktúrával, például iskolákkal és kórházakkal, hogy fegyvereket tároljon, harcosokat szállásoljon el és összehangolja az Izrael elleni támadásokat”. A Hamasz milliárdokat fektetett be a hadviseléshez szükséges földalatti alagúthálózatokba, miközben a civilek számára nem épít bombabiztos bunkereket.

Hind Rajab nem csak azért halt meg, mert tragikus módon kereszttűzbe került, hanem azért is, mert az a szervezet, amely állítólag képviseli őt, megakadályozta, hogy biztonságba kerüljön.

Még  nehezebb kérdés az, hogy mi lett volna, ha túléli? Milyen élet várt volna rá a Hamász uralma alatt?

A Hamász által ellenőrzött Gázában felnövő lányként Hind a családja döntése alapján már fiatalon kényszerházasságot kötött volna, erősen korlátozott oktatási és karrierlehetőségekkel, a férfi rokonok tulajdonaként, és halálos fenyegetésekkel arra az esetre, ha “meggyalázza” a családot azzal, hogy függetlenségre törekszik egy olyan igazságszolgáltatási rendszerben, amely törvényesnek tartja apja jogát a lány megölésére.

A Hamász nem csak Izrael ellensége, hanem a saját népe ellensége is. Olyan társadalmat hozott létre, ahol a palesztin gyerekek, különösen a lányok, nem tudnak szabadon álmodni vagy méltósággal élni.

Az irónia lélegzetelállító: hollywoodi hírességek könnyeket hullatnak Hind Rajabért a filmfesztiválokon, miközben figyelmen kívül hagyják a saját családjuk által meggyilkolt lányok ezreit. Ugyanazok az aktivisták, akik a palesztin “felszabadításért” menetelnek, inkább látnák a palesztin lányokat a Hamász fogságában, mint szabadon egy Hamász-mentes Gázában.

 

Amit a világ nem hajlandó tudomásul venni:

Ha ez a lány megmenekült volna azon a napon, ha felnőtt volna, és később tanulni szeretett volna, ha visszautasította volna az elrendezett házasságot, vagy egyszerűen csak úgy döntött volna, hogy leveszi a hidzsábját – és aztán a családja meggyilkolta volna ezekért a “vétkekért” -, a világ soha nem értesült volna a haláláról.

A hangja örökre elhallgatott volna, se filmek, se fesztiválok, se álló ováció, se a hollywoodi hírességek könnyei. Csak egy újabb lány, akinek az álmait túl veszélyesnek ítélte a társadalom, amely felnevelte.

Ahogyan a számtalan lányt, akit testvéreik és apáik öltek meg szerte a muszlim világban, az ő halálát is néma csend fogadta volna.

Ez nem spekuláció – ez a dokumentált valóság. Magában Gázában is zavaró rendszerességgel történnek becsületgyilkosságok. Törökországban minden negyedik ember támogatja a becsületgyilkosságokat. Jordániában 70% támogatja a házasságtörők megkövezését. Ezek a nyugati világtól elidegenedett értékek.

 

Számoljuk fel a kettős mércét

Amíg nem vetünk véget a kettős mércének, amely egyes gyermekek szenvedését láthatóbbá teszi, mint másokét, addig a Hind Rajabért érzett gyászunk csak színház marad – miközben a lányok következő generációja továbbra is olyan rendszerben él, amelynek célja, hogy elhallgattassa őket.

Ugyanaz a szélsőséges ideológia, amely a Hindhez hasonló palesztin lányokat fenyegeti, táplálja az Izrael elleni bojkottot, a zsidók elleni gyűlölet-bűncselekményeket az egyetemeken és az utcai erőszakot. Ugyanazzal az ellenséggel állunk szemben: azokkal, akik megölik a gyerekeket, mert szabadságot keresnek, legyenek azok palesztin lányok, akik “meggyalázzák” a családjukat, vagy izraeli csecsemők október 7-én.

Amíg a világ fel nem ismeri, hogy ugyanazokért az értékekért – szabadságért, méltóságért és az élethez való jogért – vívjuk ugyanazt a harcot, addig a Hindhez hasonló gyerekek továbbra is kétféleképpen halhatnak meg: úgy hogy lövés éri őket és akkor a címlapokra kerülnek, vagy becsületgyilkosság következtében, amelyekről a világ nem vesz tudomást.

A nyugati világ pedig továbbra is a szélsőséges ideológiájú iszlám hasznos idiótáinak szerepét fogja játszani, amely, meg kell hagyni, jól tudja, hogyan kell manipulálni az elméket a közösségi média útján.

Ford: Jég