Haszon/veszteség mérleg szélsőségesek kitüntetése esetén

Értem én, persze, hogy értem, hogy a kormánypárt le akarja győzni szélsőjobboldali riválisát. El akarja szipkázni szavazóit, ezért tesz olyan gesztusokat (Horthy-kultusz élesztgetése, nyíltan antiszemita újságíró s Magyar Gárda himnuszt író, soviniszta-revizionista zenész-szövegíró kitüntetése, stb.), melyre a Jobbik szimpatizánsok is csettintenek, és – kormánypárti remények szerint – a Fidesz mögé állnak.

 

E húzásnak persze, hogy szimbolikus gesztusok sorával elcsennek néhány százezer szavazót – ha sikerül elcsenniük –, akár örülhetnénk is, mert a Jobbik legyőzése normálisan gondolkodó ember számára igencsak kívánatos.

Talán ellensúlyozza is némiképp a viszolyogtató kormánygesztust a szélsőjobb felé, a zsidó származású színészek, művészek, vagy az elismerésre valóban méltó tudományos pályát befutó antiszemitizmus-kutató kitüntetése – ami persze elbizonytalaníthatja a Fidesz és a Jobbik közt ingadozó szavazókat, hogy elég jobbosok-e nekik a kormánypártok.

Lehetséges, hogy az erre is, arra is adott kitüntetések, a szélesre tárt karok (amelybe azért nyíltan ellenzéki személyiségek nem férnek bele) azt a kormányzati üzenetet hivatottak jelezni, hogy mindenki a nemzet része, belefér ez is, az is, tessék kicsit megértőbbnek lenni egymás iránt. Ehhez képest még a kitüntetésre javaslatot tevő, jobboldali szellemiségű bizottság is időben és egyértelműen jelezte, hogy nem ért egyet pl. a zavaros fejű Echo tévés kitüntetésével. A minisztérium vezetése ennek ellenére díjazta az összeesküvés-elméleteket terjesztő, zsidók, Izrael és a romák ellen fröcsögő újságírót.

Van azonban egy társadalmilag bizonyosan káros, az előítéletes magatartás terjedését szolgáló aspektusa a szélsőséges nézeteket terjesztő személyek elismerésének. A kitüntetés lehet, hogy rövidtávú politikai előnyt hoz a jobboldalnak a szélsőjobbal szemben, de nem fogja ki a szelet a szélsőjobb kultúra vitorlájából.

Sőt.

A pedagógiai hatás, mely az elítélendő magatartást állami díj révén kifejezett elismeréssel felemeli, és mintának állítja a társadalom elé, például az útkereső, bizonytalan, radikalizmusra hajlamos rétegeknek – s így legitimálja a fiatalok körében is terjedő gyűlöletkeltő és kirekesztő eszméket –, végtelenül káros és veszélyes.

Ez a társadalmi kár és veszély pedig erkölcsileg s talán politikailag is nagyobb, mint amennyi feltételezett hasznot hajtanak a kitüntetések a kormánypártnak.