Az Izrael-ellenesség nem akadály?

Pascal Bruckner konzervatív filozófus azt kérdi, vajon a radikális baloldali antikapitalista és antiimperialista írónő Izrael-ellenessége ellenére, vagy éppen amiatt kapta meg az idei Nobel-díjat.

„Annie Ernaux azt a francia baloldalt képviseli, amely a muszlimokat kiáltja ki a történelem áldozatainak – őket állítja a zsidók helyére” – írja a Neue Zürcher Zeitungban Pascal Bruckner.

A cikket a Metazin.hu foglalja össze.

Bruckner méltatja az új Nobel-díjas irodalmi kvalitásait, csakhogy szerinte nagyságrenddel nagyobb kaliberű szerzők is voltak a jelöltek között. A francia Michel Houellebecq (aki a politikai mezőben az Ernaux-éval ellentétes oldalon helyezkedik el), az amerikai Joyce Carol Oates, továbbá a brit Salman Rushdie. Az utóbbi mellett furcsamód politikai érvet hoz fel (mint látni fogjuk, Ernaux díjazását is politikai-erkölcsi alapon kifogásolja): a brit íróra az idén iszlamista merénylő támadt rá. Irán pedig, amelynek néhai vallási vezetője halálos fatvát mondott ki rá, példátlan tüntetések helyszíne, mióta az erkölcsrendészet fogságában életét vesztette egy lány, aki nem szabályosan viselte a hidzsábot. Rushdie Nobel-díja erős üzenetet hordozott volna ebben a helyzetben. A Nobel-díjat odaítélő bizottság talán félt az iszlamisták bosszújától? – kérdi Bruckner.

Mindenesetre úgy véli, hogy a végül meghozott döntés is üzenetet hordoz. Mert Annie Ernaux nemcsak szép, komoly műveket ír a maga életéről, hanem egyben elkötelezett politikai aktivista is. Régóta a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon támogatója, és legutóbb ott menetelt mellette a drágaság és a „klímapasszivitás” ellen tartott párizsi tüntetésen. Ezzel összhangban régóta támadja az Egyesült Államokat. Az évek című 2008-as könyvében a több ezer áldozatot követelő 2001-es New York-i és washingtoni repülőgépes iszlamista merényletekről azt írta, hogy csodálatot váltott ki belőle az a néhány fanatikus ember, aki néhány tapétavágóval képes volt két óra leforgása alatt lerombolni Amerika hatalmának jelképeit.

Ernaux Izraelt is kifejezetten ellenségének tekinti, bár ez regényeiben nyomokban sem található meg. Négy éve más művészekkel együtt úgy foglalt állást, hogy erkölcsi kötelesség ellenezni az Izraellel fenntartott normális kapcsolatokat, és ebben a szellemben támogatta a BDS Izrael-ellenes bojkottmozgalom néhány kezdeményezését.

Bruckner szerint a baloldal azt keresi, ki az igazi sorsüldözött, a zsidók-e vagy az arabok? És ha egyszer a szerencsétlenebbek arabul beszélnek, nem héberül, akkor már jogos antiszemitának lenni. Bruckner úgy látja ugyanis, hogy például Ernaux-nál az anticionizmus „alig leplezett antiszemitizmust” jelent.

Teljes cikk