A magyar választások európai zsidó visszhangja

A Tachles svájci zsidó lapban Tobias Müller riportja  A jel Budapestről járja körül a magyar parlamenti választások eredményét, európai zsidó vezetőket is megszólaltatva:

A magyar választások eredménye nagy reményeket ébreszt a zsidó közösségben – ugyanakkor most alapos elemzésre van szükség.

Ursula von der Leyen szinte lírai magasságokba emelkedett múlt vasárnap, amikor megérkeztek a hírek Budapestről. „Ma este Európa szíve erősebben dobog Magyarországon” – nyilatkozta az Európai Bizottság elnöke a Twitteren. Magyar Péter kihívójának és pártjának, a Tisztelet és Szabadság Pártnak (Tisza) remélt választási győzelme biztossá vált Orbán Viktor régóta hivatalban lévő miniszterelnök felett, és nagyobb különbséggel, mint várták. Brüsszelben von der Leyen szinte eufóriával reagált: „Magyarország Európát választotta. Európa mindig is Magyarországot választotta. Egy ország visszaveszi európai útját. Az Unió erősebb.”

Eufória Európából

A választások eredménye feletti megkönnyebbülés, amelyet széles körben sorsdöntő pillanatként emlegetnek, sokat elárult. Keir Starmer brit miniszterelnök szerint ez „történelmi pillanat volt nemcsak Magyarország, hanem az európai demokrácia számára is”. Emmanuel Macron francia elnök is úgy látta, hogy „a magyar nép elkötelezettsége az uniós értékek iránt” megerősödött. A Budapest és Moszkva közötti nyílt együttműködésről, valamint az érzékeny uniós információk megosztásáról szóló friss leleplezések fényében ezek a szavak azt is tükrözik, hogy milyen mélyreható szakadék alakult ki az Orbán-rezsim és az európai fővárosok között.

A választási eredményt zsidó körökben is kifejezetten üdvözölték.

Pinchas Goldschmidt főrabbi „szívből” gratulált Magyarnak, és kijelentette: „A magyar nép egyértelmű döntést hozott a demokrácia, a megújulás és a jövőorientált Magyarország mellett. A demokrácia itt van – visszatért.” Hanna Veiler, az Európai Zsidó Diákszövetség (EUJS) elnöke Brüsszelből jelentette, hogy „nagy eufóriával és örömmel” fogadták az eredményt.

Az EUJS – folytatta Veiler – határozottan kiáll a magyar civil társadalom mellett, amely ezzel a választással egyértelmű jelzést küldött „a demokrácia, a jogállamiság, Magyarország Európához való tartozása mellett, és az ellen, hogy Magyarország Oroszország vazallusállama legyen”. Hozzáfűzése kiemeli azt a rendkívül ingatag helyzetet, amelyben ez a választás lezajlott. „Ez nemcsak Magyarország, hanem Európa és mindenekelőtt Ukrajna győzelme is, mert Magyarország az elmúlt években az Európai Parlamentben blokkolta a segélyszállítmányokat Ukrajnába.”

Jan Hartman, a Krakkói Egyetem filozófiaprofesszora számára a választási eredmény „a Kreml trójai falovának, Orbán Viktornak és rezsimének kizárását jelenti Európából”. Továbbá „az egyik csáp, amellyel Donald Trump csapata manipulálni és károsítani próbálja az Európai Uniót”, elvágódott. Az európai ujjongás mellett Ukrajnának különösen van oka az örömre, mivel az új budapesti kormány nem fogja nyíltan szabotálni a küszködő országnak nyújtott segélyeket, mint elődje. Hartman ugyanakkor továbbra is szkeptikus. „Vajon egy populista távozása a többi vereségét jelenti? Kétlem. Magyarország egy kicsi és jelentéktelen ország. Nehéz trenddiktátornak nevezni. De ma nem a szkepticizmus ideje van. Először ünnepeljünk, aztán meglátjuk, mi történik.”

Bizonytalanság a zsidó közösségben

Pár nappal a választások után, és röviddel azelőtt, hogy a Tachles lapszáma nyomdába került volna, ez a hangulat fokozódott. Magyar a választás esti beszédét, amelyben Magyarország felszabadításáról beszélt, azzal a bejelentéssel folytatta, hogy szándékában áll lebontani Orbán illiberális demokráciájának architektúráját.

Borgula András, a budapesti Gólem Színház művészeti igazgatója némileg visszafogottabb optimizmusában: „Őszintén szólva, még nem tudjuk, mit képvisel Magyar Péter.” A zsidó közösség tagjainak többsége azért szavazott rá, mert ő „a változás reményének szimbóluma”. Borgula nagyon pozitívan értékeli a magyar választások európai dimenzióját: Az eredmény „100 százalékig azt jelenti, hogy Magyarország nem lesz többé akadály”. Most abban reménykednek, hogy Magyar visszavezeti az országot a demokratikus útra. Borgula abban is bízik, hogy az új kormány kiáll majd a jó kapcsolatok mellett az EU-val és Izraellel, valamint fellép az antiszemitizmus ellen.

Ez utóbbi sokat vitatott téma volt zsidó körökben a választások előtt. Azt, hogy az illiberális Magyarország, a jobboldali populista ikon, Orbán vezetésével, meglehetősen kellemes és mindenekelőtt biztonságos életkörülményeket kínált zsidó lakosságának, Borgula nemrégiben elismerte egy Tachlesnek adott interjúban – függetlenül attól, hogy egyáltalán nem áll közel Orbánhoz és pártjához, a Fideszhez.

A Jewish Telegraphic Agency egy cikke címével tömören megragadta ezt az ambivalenciát röviddel a választások előtt: „Sok magyar zsidó Orbán Viktornak tulajdonítja a biztonságuk garantálását. Ez nem jelenti azt, hogy rá szavaznak.” Az egyszerű értelmezéseken túl Hanna Veiler a következőképpen írja le a helyzetet: „Igaz, hogy a helyzet Magyarországon egészen más, mint Nyugat-Európa nagy részében. A zsidó élet Magyarországon teljesen más körülmények között is létezhet és virágozhat. Nem hisszük, hogy ez Orbánnak köszönhető.” Azt sem hisszük, hogy különösebben jó véleménnyel lenne Izraelről vagy a zsidó közösségről, hanem inkább azt, hogy nagyon egyértelmű hatalmi-politikai érdekei vannak, és ezek rasszista eszméken alapulnak: Magyarország az utolsó bástya az iszlám ellen Európában. Nagyon hasonló szerepet lát Izraelben a Közel-Keleten.”

Veiler értékelése a magyar helyzet, annak a kontinensre gyakorolt hatásainak és a nemzetközi kontextus árnyaltabb elemzéséhez nyit utat. Maradva egyelőre Orbán Izrael-barát imázsánál: ezt röviddel a választás után Benjamin Netanyahu is megerősítette, aki az X-en közzétett gratulációját megelőzően méltatta a leköszönő miniszterelnököt. Mint fogalmazott, Orbán Viktor „Izrael igazi barátja”, aki „az indokolatlan nemzetközi rágalmakkal szemben Izrael mellé állt”, és ezért az izraeli nép mindig emlékezni fog rá.

Új szövetségek és régi narratívák

Kétségtelen, hogy Orbán és kormánya egy olyan korszak főszereplői is, amelyben az „Izrael barátja” kifejezés egyet jelent a néha szélsőjobboldali kormánya és vezetőjének barátjával, támogatójával vagy szimpatizánsával. E logika szerint azok, akik kiemelkedő szerepet játszanak Amichai Chikli (Izrael diaszpóraügyi minisztere – A szerk.) antiszemitizmus ellenes konferenciáin, határozottan Izrael oldalán állnak. Ezek a konferenciák tulajdonképpen a globális jobboldali populizmus iparági találkozói, amelyeken olyan személyiségek vesznek részt, akik nemrégiben részt vettek a budapesti Konzervatív Politikai Akciókonferencián megrendezett kultúrharc-demonstráción.

Az árnyalt elemzés riasztó hiánya nem korlátozódik bizonyos szereplők Izraelhez fűződő viszonyára, vagy a közel-keleti helyzetre. A magyar választások után Európában kibontakozó új konstelláció is hajlamos a sablonos, leegyszerűsítő elemzésre. Ebben a megközelítésben az autokratikus zsarnokok feltételezett ellenfeleit könnyen használják vetítővászonként saját liberális-demokratikus törekvéseikhez – Borisz Jelcintől a teheráni iszlamista rezsim úgynevezett reformereiig, rengeteg példa van.

Nincs búcsú a jobboldali populizmustól

A választási győztes Magyarral nem teszünk igazságtalanságot, és nem csökkentjük a reményeket azzal, hogy egyelőre úgy tekintünk rá, hogy ugyanabból a pártból származik, mint ellenfele, Orbán. Ráadásul egy olyan politikai környezetben működik, amelyet továbbra is a jobboldali erők uralnak. „Nincsenek zöldek, nincsenek liberálisok, nincsenek vörösök” – ez Robert Hodgson, az Euractiv újságírójának választások utáni elemzésének címe, amelyben egy olyan parlamentet ír le, amely „kizárólag konzervatívokból, nacionalista populistákból és fasisztákból áll”. Egy megfelelő elemzés tehát magában foglalja annak felismerését, hogy a jobboldali populista küzdelem a politikai dominanciaért Európában kétségtelenül súlyos csapást szenvedett, de korántsem ért véget. Ugyanez vonatkozik az orosz beszivárgásra az uniós országok diskurzusába. Ezt leginkább a régióra pillantva hangsúlyozzuk ki. Bulgáriában például, ahol ezen a vasárnapon parlamenti választásokat tartanak, Makszim Delcsev, a zsidó ernyőszervezet, a Shalom igazgatója így összegzi: „Az ország megosztott. Az oroszbarát, konzervatív szegmens valóban Orbán-párti volt, míg az Európa-párti szegmens egyértelműen ellene volt.”

Pillantás a régióra

A magyar eredménynek éppen ellenkező hatása lehet a közelgő választásokra. Rumen Radev volt bolgár elnök, a Kreml szimpatizánsa, aki Delcsev szerint „a jobboldali és a baloldali populizmus keverékét” képviseli, most győzhet és miniszterelnök lehet. „Így Orbán utódjává válhatna az EU szívében lévő ellenzékként.” Delcsev előzetes következtetése: „Még ha a konzervatív-jobboldali populizmus Európában kifutott is, ez még nem.”

Tomáš Stern, a pozsonyi zsidó közösség korábbi elnöke is árnyaltabb nézőpontot kínál. A szlovák főváros nemcsak földrajzilag van nagyon közel Budapesthez. Robert Fico miniszterelnököt is Orbán szövetségesének tartják, aki közelebb áll Moszkvához, mint Brüsszelhez. Stern „nagyon pozitív fejleménynek” látja a fejleményeket, mivel Orbán korrupciója és hatalommal való visszaélése évek óta ismert. Természetesen az emberek változást várnak Magyartól, mivel egyértelműen pozitív nézeteket vallott az EU-val és a NATO-val kapcsolatban.” Stern jelentős geopolitikai eltolódást is lát, „a tagállam Magyarország és az EU, valamint a NATO kapcsolata miatt, de lényegében Oroszországgal kapcsolatban. Magyarország, Szlovákiával együtt, egyértelműen azonosítható trójai faló volt az EU-n belül. Ez mindenképpen változik.” Fico szlovák miniszterelnök, aki eddig Orbánnal való kapcsolatára támaszkodhatott, most mindenképpen meggyengült. Stern nem vár jelentős változást Ficótól ebben a tekintetben.

Eszkaláció Szlovákiában

A szomszédos országban tartott választásokat követő napokban Pozsonyban világossá vált, hogy az Európa-párti és az oroszbarát tábor közötti konfliktus fokozódik. A 2027-es parlamenti választásokat szem előtt tartva, a kormány olyan súlyosan korlátozni kívánja a postai szavazást, hogy az sok helyen a megszüntetésével fog egyenlővé válni. Az ellenzék ezt a Nyugat-párti szavazók elleni lépésnek tekinti. A parlament előtt tüntetők EU-s transzparenseket lengettek és ünnepelték Orbán vereségét. Tomáš Stern végső soron ezt elsősorban jelzésnek tekinti. „Ez azt mutatja, hogy ha azt hiszed, hogy minden elveszett, a demokráciának még lehet esélye. Ez nagyon fontos manapság.”