Tardos-Taussig Ármin vendégkönyvei

Egy különlegesen gyönyörű könyvtárgy: remeklő szegedi szerzői és szerkesztői kollektíva A művész kitárt ajtaja címmel állított össze csodálatos könyvet Tardos-Taussig Ármin (1874-1936) mérnök és képzőművész életéről, széles kapcsolati hálójáról és vendégkönyveiről.

A kötet megszületésnek kalandos előélete volt: a Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma elkötelezett alapos kutatással évek óta „Eltűnt családok nyomában” néven kiállításokat rendez az Újzsinagóga frigyszekrénye mögötti kis kiállítóteremben. E sorozat második eseménye volt a kiváló vasúti mérnök és sokoldalú vizuális művész hihetetlenül sokféle grafikusi, épületdíszítői és temetői szobortervezői tevékenységének bemutatója 2021-ben.

Dr. Frauhammer Krisztina hosszú és fáradságos kutatómunkájával és az Archívumban található anyagokra támaszkodóan megrendezte a nagy érdeklődésre számot tartó kiállítást. A gyűjtőmunka során derült fény arra, hogy tartalmas hagyatéka lappang a művésznek, amelynek fölbukkanása reménytelennek látszott. Utolsó próbálkozásként a szülőhely – Temesvár – hitközségéhez fordultak leszármazottakat keresve és ez váratlan eredményt hozott. A művész testvérének Bécsben élő unokájával, Taussig Veronikával sikerült kapcsolatba lépni, aki Szegedre látogatva magával hozta azokat a bőrbe kötött vendégkönyveket, amelyekbe 1917 és 1935 között nagybátyja nagyon sok különleges látogatást és eseményt rögzített, „egy korszak mindennapjai, légköre köszön vissza bennük, Szeged történetének egy majd’ két évtizedes időszakára” láthatunk rá.

Az öt vendégkönyvben sok neves személyiség aláírása, autográf bejegyzése, eseményekre emlékeztető újságkivágás és saját fotó képez egy sajátos „időkapszulát, amelybe belesűrítették Szeged fönt jelzett időszakának művészeti, kulturális, köz- és zsidó hitéleti eseményeit, kibővítve számos országos, sőt nemzetközi hírű szereplővel, és némi kitekintéssel Temesvár, Budapest, Bécs, és legfőképpen Berlin mindennapjaiba”.

A vendégkönyvekben talált rengeteg dokumentumból válogatva szerkesztett és kommentált a szerzői kollektíva: Ábrahám Vera könyvtáros, a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumának kutatója; Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész; Csizmadia Edit helytörténeti kutató; Fári Irén történész, muzeológus; Frauhammer Krisztina néprajzkutató, a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumának levéltárosa; Maczelka Noémi zongoraművész, egyetemi tanár; Marosvári Borbála mérnökinformatikus; Sándor János rendező, színháztörténész és Szabó Tamás restaurátorművész, muzeológus, valamint Zemán Ferenc történész. Alapos válogatás után, értő kísérőszövegek, magyarázatok hozzátételével született a különleges album, amely egyben almanach és antológia, nagyon szép művészi kivitelben.

A bécsi rokon, Veronika Jurkowitsch Taussig szívbéli ajánlása után a könyv szerkesztőjének előszava írja le a kincs megtalálásának részleteit. Három fő részre tagolták az anyagokat, „elsőként magát a könyvek tulajdonosát és családját mutatják be, kitekintve a rokonsághoz tartozó neves bútoros Lengyel családra is. Fókuszba kerülnek ebben a fejezetben Szeged zsidó hitközségének és a zsidóságnak a mindennapjai is”, hiszen Taussig maga is aktív és elkötelezett tagja volt ennek a közösségnek.

A kötet törzsanyagát a vendégkönyvek bejegyzései képezik, ezek tematikus tagozódásban bevezető szövegek után a következő fő tárgykörökbe soroltattak: Szeged, képzőművészet, irodalom, színház, zene és politika. Utóbbinak a megértéséhez hangsúlyoznom kell, hogy a művész mélyen elkötelezett szociáldemokrata volt, ez a zavarosabb időkben (1919-ben) korai nyugdíjazásához is vezetett, ám annál több ideje jutott művészi tervezői tevékenységre.

A várostörténeti érdekességeket fölvezető írást Ábrahám Vera, Csizmadia Edit, Fári Irén, Frauhammer Krisztina és Szabó Tamás jegyzik. Itt színes művelődés- és várostörténeti érdekességek találhatók, olyan adalékokkal, amelyekről eddig kevéssé lehetett hallani. „Taussig az országos jelentőségű és helyi nagy események mellett olyan hétköznapi sajátosságokat is dokumentált, amelyek a korabeli szegediség sava-borsát adták.” Bálok, vízisportesemények, úszóházi tudósítás, szatymazolás, Albert Einstein és más Nobel díjas, valamint Haár Alfréd matematikus bejegyzése, folyóirat-akció, szépségverseny, dómavatás, dalos találkozó és cserkész esemény megörökítése ékesíti ezt az alfejezetet.

A képzőművészet Szabó Tamás kommentálásával indul, benne nagy ív Bäck Manci fotóművésztől Viski János festőig további tucatnyi alföldi híresség (például Góth Imre, Vén Emil, Nyilasy Sándor, a Joachim testvérek) rajza, vázlata, esete, mondása; kiegészítve az „egyszervolt” szegedi művésztelep alkotóinak aláírásával, kiállításukról szóló beszámolóval. Továbbá említés esik a műgyűjtő malomtulajdonos, Begavári Back Bernát mecenatúrájáról.

Bíró-Balogh Tamás jegyzi az irodalom alfejezetet, ez az elsőéves egyetemista József Attila versbejegyzésével kezdődik. Ennek kommentáló indítása adta a könyv találó címét: „A művész kitárt ajtaja”, ebben az is említésre kerül, hogy a hét olyan rögzített napján íratott a vendégkönyvbe, amelyen „napot enni” Taussigéknál volt a költőpalánta ebédvendég. (Minden nap más család volt a befogadó.) Cserzy Mihály, Juhász Gyula, Móra Ferenc sok története, róluk készült rajzok, anekdoták folytatják a szöveget, de ide került a „Művkoll” társadalomkritikai és művészi tevékenysége, Buday György, Hont Ferenc és a Szegedi Szabadtéri Játékok indulása is. A városban vendégszereplő hírességek bejegyzései zárják ezt a részt.

Sándor János írt a színház nehéz időszakáról, színészsorsokról. Részletesebben körképet ad a „csillagtetejű színház” bemutatójáról, a gróf Bánffy Miklós „polihisztor” által megrendezett tragédiáról. Beregi Oszkár, Csortos Gyula történetek mellett színészpalántaként megemlíttetik Várkonyi Zoltán is. Szó esik arról is, hogy 1935-ben a Parasztbecsület is színre került, erre a bemutatóra eljött a komponista Mascagni is.

A zenei alfejezetet Maczelka Noémi és Marosvári Borbála írta meg. Ebben olvashatunk a Szegedi Zenekedvelők Egyesületének Bartók kapcsolatáról, valamint bemutatják a később megalakult Szegedi Filharmonikus Egyesület történetét a híres vendégszereplők bejegyzései mentén. Továbbá kántorhangversenyek említésével, majd Reinitz Béla – Ady-versek megzenésítője és Zerkowitz Béla „slágergyáros” szegedi kötődésének megvilágításával folytatódik ez a rész.

Végül a politika fejezetben Zeman Ferenc fölfesti Taussig szociáldemokrata elköteleződését, ebből adódóan beszámol olyan népgyűlésről, amelyen Kéthly Anna volt a vezető szónok, igaz barátként emlékezik Dettre Jánosra, aki a bácska-topolyai gyűjtőtáborból Auschwitzba történő deportálását öngyilkosként kerülte el. Pálffy József polgármester tevékenységéről is megemlékezik.

Három alaposan szerkesztett melléklet segíti a kötet kényelmes forgatását: a glosszáriumban tömör magyarázatok találhatók a legfontosabb szereplők életéről, illetve egyes fogalmakról, eseményekről. Utána következik egy kimerítő irodalomjegyzék a könyv fő fejezeteinek tematikus szerkezetét követő tagolásban, majdnem 200 forrást föltüntetve. Végezetül pedig betűrendes mutató sorolja oldalszámokkal az összes előforduló nevet, megkönnyítve a visszakeresést.

A nagyszerű válogatást, amely gondos kivitelben és gyönyörű külalakban készült a Dürer Nyomda remekeként, a Szegedért Alapítvány, a Holtzer-Lindberg Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia, a ZukunftsFunds der Republik Österreich és a KÉSZ Csoport támogatta. Szegeden a Zsidó Hitközség Archívumában és a Somogyi Könyvtárban lehet megvásárolni, Budapesten az Írók Boltja árusítja és folynak a tárgyalások további forgalmazásokról is.

Szerzői-szerkesztői kollektíva (Frauhammer Krisztina et alii): A művész kitárt ajtaja – Tardos-Taussig Ármin élete és  vendégkönyvei. 248 színes oldal, Szegedi Zsidó Hitközség, Szeged, 2024