Scarlett Johansson: Sok rokonom veszett el a holokausztban – ez a film nekik szól

Első rendezői alkotásában Johansson egy 94 éves holocaust-túlélő történetét beszéli el. Az ynet Global-nek elmondta, miért várt 40 éves koráig, és miért érzi sürgető küldetésnek e film elkészítését.

Scarlett Johansson, hollywoodi filmcsillag sohasem titkolta zsidó gyökereit. Mint elmondotta, anyja askenázi zsidó, apja dán. Megtartják az ünnepeket, köztük a Jom Kippurt, a Hanukkát és a húsvétot. Nagyanyám jiddisül beszélt, én viszont sajnos nem tanultam meg ezt a nyelvet. New York-i zsidó vagyok, aki a kezével beszél – jegyzi meg.

Évek múltak el és Johansson megőrizte a filmvilág csúcsán elfoglalt helyét. Olyan alkotásokkal aratott bombasikert mint az „Iron Man 2” (Vasember 2), az „Avengers” (Bosszúállók), a „Lost in Translation” (Hibás fordítás), „A man wasn’t there” (Egy ember, aki nem volt ott). Johansson szerepelt Woody Allen több filmjében is.

Amikor rendezésre szánta el magát, úgy döntött, visszatér zsidó gyökereihez. Első rendezése az „Eleanor, a lenyűgöző” 94 éves zsidó hősnőt állít középpontba, amely a holocaust-emléket, valamit a túlélők örökségét kutatja.

A filmet az idei Cannes-i filmfesztiválon mutatták be az „Un certain Regard” szekcióban, ahol a legjobb elsőfilmes címért szállt versenybe. Amikor ismertették a szereplőgárda névsorát, a közönség perceken át állva tapsolt. Johansson nem tudta elrejteni meghatottságát.

Amikor rákövetkező nap találkoztunk egy francia riviérai nagyszálló egyik lakosztályán, elmondtam neki, hogy mennyire nevetett, sírt körülöttem mindenki a vetítés alatt.

A premier előtt – felelte Johansson – nem olyan közönséggel néztem a filmet, amely valamiképpen kötődött hozzám. Mindenkivel együtt lenni a teremben, és látni arcukat, élményüket, hát ez több volt a valóságnál, de ez jó volt. Igencsak fölszabadultam, ezt éreztem.

A filmeknél sírni katartikus

Scarlett, akinek neve az „Elfújta a szélből” ered, megvallja, élvezi, ha sír, amikor filmet néz. Elmondotta, hogy fiatalabb, tizenéves korában visszatartotta a könnyeit, és ez fájdalmas volt számára, ám bizonyos idő után megengedte magának, hogy sírjon a színházban, s ez felszabadítóan hatott rá. Amikor az „Up” című filmet nézte, öt perc múlva rájött, hogy folynak a könnyei, és megkönnyebbülés volt látni, hogy a nézőközönség többi tagja is sír. Ez igazi katarzis – fogalmazott.

Hozzáteszi, ráadásul humorérzékkel megáldott családban nőtt föl. Apja dán és így humora igen száraz, anyja zsidó és e kulturális összefüggésből adódóan a humor az egyéniség meghatározó része. New York is a humornak kedvező közeg, és Johansson ily módon hajlik arra, hogy humort fedezzen föl a tragikus helyzetekben és iróniát a kemény percekben.

 

Néhány év múlva nehezebb lesz ilyen filmet készíteni

Most az „Eleanor, a lenyűgöző” Izraelbe jön, és az ottani közönség is nevethet. A film főszereplője, akit June Squibb alakít, idős zsidó asszony, aki Floridából New Yorkba költözik a leányához, miután meghalt Bessie, akivel tizenkét éven át szobatársak és barátok voltak. Szerepét Rita Zohar izraeli színésznő játssza.

Eleanor csatlakozik egy holocaust-túlélőket segítő csoporthoz, és odatartozását úgy tudatosítja, hogy sajátjaiként mutatja be Bessie történeteit. Összebarátkozik egy Erin Kleiman nevű fiatallal, aki újságírónak tanul, s a történeteket cikk megírására használná, ám ez bonyodalmakba ütközik.

Számomra Eleanor belső világa a legfontosabb – fejtette ki Johansson -, amikor a hallgatóság látja, hogy bánkódik, bűnös, magányos és csalódott. Fontosak azok a percek is, amikor együttérzést tapasztal mások részéről, mint pl. amikor valaki azt mondja neki, „jó szíve van”.

 

„A zsidósághoz való kötődésem nélkül nem tudnám elmondani ezt a történetet”

Kérdésemre, hogy zsidó nőként mit vitt be a filmbe, azt felelte, a film arról szól, mennyire fontos megőrizni a holokauszt-történeteket, illetve arról, kinek van joga elbeszélni azokat, ha mi már nem leszünk. Elismeri, Eleanor hibája megbocsáthatatlan, ám reméli, a közönség megérti, az bánatból, elveszettségéből, magányából és a benne lévő szeretetből fakad.

A film végén Eleanor megmagyarázza, azért kellett elbeszélnie Bessie történeteit, mert Bessie nem tudja elbeszélni. Számára ez sürgető szükség, és azt reméli, az a legfontosabb számára, hogy a közönség empátiát fog érezni Bessie iránt a végén.

Johansson a film forgatása során együttműködött az USC  Shoah Foundation-nel és holocaust-túlélők is szerepeltek a segítő csoport jeleneteiben. Mint elmondta, éppen azért tudja elmondani a történeteket, mert igen nagy számban vesztek oda rokonai a holocaust során. Ám e történeteket eltemették a családban, és csak mostanában fedezte föl őket. Leszögezte, ha nem kötődne a judaizmushoz, nem hiszi, hogy ilyen hitelesen el tudta volna mesélni mindezt.

Elmondotta továbbá, szerencsés az időzítéssel. 250 ezer a túlélők száma, de jövőre jóval kisebb lesz – figyelmeztetett.

Eleanor, a lenyűgöző – előzetes – felirattal

A 94 éves Eleanor Morgenstein (June Squibb) szellemileg friss, magabiztos és életvidám nyugdíjas, aki legjobb barátnőjével, a holokauszt-túlélő Bessie-vel (Rita Zohar) él. Bessie halála, valamint egy költözés után Eleanor váratlan módját választja annak, hogy életben tartsa a barátnője emlékét: sajátjaként kezdi mesélni Bessie élettörténetét, amivel felhívja magára egy fiatal újságíró, a holokauszt témáját kutató Nina (Erin Kellyman) figyelmét.

A zsidó identitás DNS-em része

„Kiskoromban zsidó lánynak tartottam magam. New Yorkban nőttem fel, és a nagymamám, aki bizonyos szempontból egyáltalán nem hasonlított Eleanorra, más szempontból viszont ugyanolyan lehetetlen és csodálatos nő volt. Nagyon erős személyiség, erőteljes zsidó nő volt. Remélem, hogy amikor az emberek megnézik a filmet, ez az üzenet átjön. Ha nem éreztem volna hitelesnek, valószínűleg nem foglalkoztam volna ezzel a történettel, mert számomra annyira jelentőségteljes.” (Ynetnews)

Ford: Arató János

A film november 20-án kerül a magyar mozikba.