Temetésről temetésre
Tíz nappal ezelőtt, amikor a szokásos péntek esti családi vacsoráról, a feleségem szüleitől, Jeruzsálemből mentünk hazafelé, hirtelen belém nyilallt valami.
Én ugyan alapvetően egy diktatúrában nőttem fel a 70-es 80-as években Magyarországon, de biztonságban voltunk. Volt békeharc meg miegymás, de nem volt semmilyen igazi harc.
Az én gyerekeim meg már több háborún mentek keresztül. Eddig ez szerencsére alig érintette őket.
Az utóbbi tíz napban négy temetésen voltunk. Itt Modiinban, ebben a százezer lakosú városban.
Yam Glass az utcánkban lakott. A lányom egyik munkatársnőjének gyerekkori barátnője volt. Október 7-én gyilkolták meg, de egy hónap telt bele, mire azonosítani tudták a földi maradványait. 20 éves volt.
Noa Marciano pár utcára lakott tőlünk. Október 7-én élve rabolták el, aztán egy hete Gázában kivégezték. A hadsereg bukkant rá a holttestére Gázában az Al Shifa kórház mellett. 19 éves volt.
Tegnap Shlomo Gurtovnik temetésére ment a lányom. Évfolyamtársa volt a gimnáziumban. Gázában harc közben esett el. 21 éves volt.
Ma Gal Mishalof temetésén voltunk. Gázában, harc közben esett el. Ő a lányommal egy osztályba járt általános iskolában. 21 éves volt.
A képek a városháza weblapjáról származnak, ahol a város összes áldozatának és hősi halottjának lehet látni a képét.
Emberek ezrei állnak az utcákon, végig a családok lakásától egészen a temetőig, hogy elbúcsúztassák a katonákat. Ezt a képet én készítettem:
Emlékük legyen áldott, és örökké éljen bennünk!
