„Itt vagyunk” – képek Hatvan és vidéke elhagyott zsidó temetőiből

Tóth vándor Zoltán 

fekete-fehér analóg fotói – febr.24.-márc.30. között

 

A kiállítást megnyitja Kemény István költő

hétfő 02.24. 18ó

Rácskert

VII.k. Dob u. 40.

 

Generációk. Sírkő sorok. Hullámzás.

Meghalt egy ember.

Volt. Nincs.

Mégis tovább él, az élők emlékeznek.

Sírkövet állítanak a temetőben.

Él az emlékezet, él a temető.

Meghalhat egy temető? Volt, nincs?

Meghalnak ott a temetők,

ahol nincsenek már emlékezők.

A lassú enyészet hullámzása marad,

s a benne elmerülő kövek.

 

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjára készítettem a kiállítást 2006-ban, Hatvan város önkormányzata támogatásával, Bürg Judit barátom biztatására. Judit édesanyja a néhány hatvani túlélő egyike.

Én nem éltem meg történelmi viharokat. Nem születtem zsidónak. De a kiszolgáltatottságot megéltem. Érzékenységem szolidaritásra késztet bárkivel, akit mássága miatt támadás ér. Eszemmel tudom, hogy a másság érték, hiszen az élet maga a sokféleség. Ezt tanultam biológusként,  és tapasztaltam  szemlélődő emberként. Mélyen hiszek benne.