Hasznos és haszontalan kisebbségek
Az etnikai kategorizálás mindig politikafüggő. Ez nemcsak a rasszistákra, hanem a baloldalra is igaz. Legalábbis a libertárius szerző szerint, aki úgy látja, hogy az identitáspolitikát zászlajára tűző baloldal erkölcsi kiválóságának bizonyságául régi pártfogoltjai helyére egyre újabb kisebbségeket választ.
„Bármennyire is politikai inkorrektségnek számít elismerni, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy társadalmunk hierarchiát állít fel a kisebbségek között” – idézi a Metazin.hu a Spiked magazinból Salvatore Babones szociológust.
…
Egy kisebbség addig érdekes az elit számára, amíg politikai tőkét tud kovácsolni a kisebbség tagjainak mozgósításából – írja Babones. Ahogyan az amerikai spanyol ajkúak példája is mutatja, az elit azokat a csoportokat szereti felkarolni (és közben létrehozni), amelyek aztán könnyen felhasználhatók saját identitáspolitikai céljaira. Mint az angolszász országok zsidóságának példája is igazolja, a haladó elitnek addig volt fontos az antiszemitizmus elleni harc, amíg ez összhangban volt politikai céljaival. Erre azt a magyarázatot adja, hogy az értelmiség, amely a közbeszédet megszabja, az erkölcsi felsőbbrendűség szerepét szeretné betölteni, ezért amikor korábban pártfogolt kisebbégek „befutnak”, már nem kifizetődő a támogatásuk, hiszen nem nyerhető belőle erkölcsi-politikai haszon.
Az amerikai kínaiak is diszkrimináció áldozatai voltak, ám őket mégsem tekintik hátrányos helyzetű és segítségre szoruló kisebbségnek. A feketéket viszont annál inkább – jegyzi meg Babones, majd hozzáteszi, hogy a transzneműek még náluk is jobban állnak az elit számára hasznos kisebbségek hierarchiájában. Azelőtt a melegek számítottak felkarolandónak, továbbá a feministák. Ma, amikor Írország például meleg miniszterelnököt választott, a feminizmus pedig a bevett irányzatok közé tartozik, az elit a transzneműeket látja támogatásra érdemesnek, mivel e téren még jelentős változásoknak van tere.
Címkék:etnikum, kisebbség, kisebbségek