A bűnön túl – szexben és háborúban

Írta: Bendl Vera / pilpul.net - Rovat: Hírek - lapszemle

Bárokban szedtek föl fiúkat és lányokat, majd a vécében interjúztak velük félmeztelenül. A téma, amit Bánkon is csapattunk.

Beyond guilt

Kép a film egyik kiállítótermi vetítéséről (fotó: kadist.org)

Azt akarták tudni, a vendégek meddig mennének el, mire lennének hajlandók. Szexchaten ismerkedtek, hotelszobába hívták a férfiakat fél órás kihagyásokkal, hogy aztán lefilmezzék őket és beszélgessenek velük. Egy prostituáltat kértek meg, hogy vegye kamerára őket, majd az életéről kérdezgették. – Ruti Sela és Maayan Amir, két fiatal izraeli dokumentumfilmes Beyond guilt címmel doku-trilógiát készített, amelyben a szexualitás különféle kontextusokat idéz meg.

A trilógia második és egyben legerősebb fejezetét Magyarországon is bemutatták a 2013-as Meztelen férfi című kiállításon. Ebben a részben Ruti és Maayan elmondásuk szerint minden este nyolc és tíz között randevút szerveztek egy szexchat-oldalon, és az arra vállalkozó férfiakat egy hotelszobába hívták. Hogy pontosan milyen ígérettel, nem világos, de annyit biztosan elmondtak, hogy két lány meg egy kamera lesz a dologban.

A filmben láthatjuk, hogy a férfiak nagyon különbözően reagálnak megérkezésükkor. Vannak, akik elmondják, mit szoktak egy szexchates randevún csinálni, az egyik lányon bemutatják, hogyan kötözik ki, és részletesen leírják, hogyan és meddig izgatják. Olyan is előfordul, aki a domináns szexuális szokásait részletezve áttér arra, mennyire illik ez a szerepe a katonaságban betöltött pozíciójához, hiszen ott is

hatalmat sugározva kell járnia-kelnie és parancsot osztogatnia másoknak.

Ebben az esetben a beszélgetés egy rendkívül hétköznapi dologról, a szexuális segédeszközöket tartalmazó katonai neszesszerről terelődik a hadseregre. A magát domként bemutató, egyébként inkább vicces férfi arról mesél, hogy partnerei határait szinte a végsőkig feszíti, tágítja, de soha nem lépi át. A film legmegkapóbb része az, amikor az egyik interjúalany félmeztelenre vetkőzik a lányok előtt, akik aztán észreveszik a testén lévő sebhelyet. A hegről kérdezgetik, és így meséli el az ágyon fekve, hogy egy arab fiú megvágta őt, az askenázi férfit Dél-Libanonban, mire ő minden valószínűség szerint megölte a srácot – legalábbis ezt sugallja a csend a beszélgetés végén. Egy másik férfi, miután megmutatta hatalmas péniszét, jövendő és reménybeli pornókarrierjéről beszélt, majd felöltözött, elmesélte, néhány társával hogyan raboltak ki arabokat, majd dezertáltak Eilatba a rengeteg pénzzel, amiért – vagyis valójában csak a dezertálásért! – két hónap börtönbüntetést kaptak.

A szexchates háttér mint a puszta, nyers és magyarázatra nem szoruló szexualitás színtere erős társadalmi kontextusokat nyit meg, így az arab–izraeli konfliktust, vagy akár az askenázi–szefárd ellentétet, emellett pedig folyamatosan megidézi a hadsereget mint az élet állandóan jelenlevő színterét, és a háborút, amely folyamatosan a halál lehetőségével fenyeget.

A dominancia és a kiszolgáltatottság váltakozása – és ezáltal témája – végig jelen van a filmben és váltogatja a helyzetét: a lányok a kamerával bizonyos értelemben kívülről, erősebb pozícióból figyelik az eseményeket, ugyanakkor egyiküket, mintegy demonstrációként, ki is kötözik az interjúk során. A trilógia első részében a két lány közül az egyik félmeztelenre vetkőzik, és úgy figyeli a vécében induló ölelkezéseket. Később, a hotelszobába érkező férfiak egyike meg is jegyzi, hogy bármi történhetne a lányokkal, hiszen férfiak jönnek hozzájuk, ki tudja, mikre képesek – közben azonban ugyanez a férfi vetkőzik alsóra és vall végül életének legszemélyesebb momentumairól a seregben, ezzel pedig nemcsak az interjút készítőknek mutatja meg és szolgáltatja ki magát bizonyos értelemben, hanem a nézőknek is. Ruti és Maayan, bár hagyományosan ők a gyengébbik nem (ez a megkülönböztetés egyébként Izraelben azért elég kérdéses), finoman irányításuk alatt tartják a beszélgetést és az eseményeket.

Tény, hogy a lányok néha külön rá is kérdeznek, mégis meglepő, milyen gyorsan és magától értetődően terelődik sok beszélgetés a szexről a háborúra és a katonaságra. Egy olyan országban, ahol a legtöbb embernek volt már köze a hadsereghez, a férfiak többsége legalább tartalékos és a háború sem ritka, ez talán nem annyira meglepő. Mégis, nem lehetséges-e, hogy ennél is többre utal az, hogy a háború a szex kapcsán és itt a filmben néha a szex helyett válik témává? Hogy nem csak arról van szó, hogy Izraelben minden utcasarkon a harcokról beszélnek, hogy az ország helyzete és az egyén felelőssége és személyes részvétele a biztonság fenntartásában sokkal gyakoribb téma, mint például Magyarországon? Ehelyett állíthatjuk azt is, hogy a szex és annak lehetősége a filmben nem csak egy társadalmi kontextust idéz meg, hanem egzisztenciális kapcsolatra is utal. Vagyis nem csupán arról van szó, hogy egy olyan országban készült a film, ahol a zöld (vagy éppen sárga) fűről, a kávéillatról és a szexuális segédeszközről is a sereg jut az emberek eszébe – ami mellett egyébként lehet érvelni Izrael kapcsán –, hanem arról is, hogy a szex önmagában is könnyen megidézheti a háborút, ahogy a háború is a szexet. Talán nem egyszerűen a háború gyakorisága és közbeszédben való természetes jelenléte az oka a téma folyamatos felbukkanásának, hanem sokkal inkább az az újra és újra megélt tapasztalat, hogy a konkrét háború minden alkalommal visszaviszi az embert az alapokhoz. Egyrészt az alapkérdésekhez és annak végiggondolásához: mi az, ami valóban számít az életben; másrészt pedig az emberi lét legcsupaszabb megjelenési formájához. Ugyanezt teheti a szex is – és ebben az értelemben természetes az összekapcsolódásuk. Mindkettő esetében ugyanis az élet és a halál legmélyebb kérdései merülnek fel, ráadásul nem is intellektuális szinten, hanem az ösztönök durva egyszerűségében.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás