Zsidó lakópark miatt dúl az állóháború

Írta: Hírszerz? - Rovat: Hírek - lapszemle

A kommunikációs bomba akkor robbant, amikor az amerikai alelnök Tel-Avivban tárgyalt. A jeruzsálemi kormány illetékese ugyanis valamiért Joe Biden látogatását tartotta a legalkalmasabb időpontnak arra, hogy bejelentse: Izrael a tervek szerint folytatja 1600 új lakás megépítését Kelet-Jeruzsálemben. Az ügy leginkább arról szól: mi lesz Jeruzsálem jövője?
 

 

A kommunikációs bomba pont akkor robbant, amikor az amerikai alelnök Tel-Avivban tárgyalt. A jeruzsálemi kormány illetékese ugyanis valamiért éppen Joe Biden látogatását tartotta a legalkalmasabb időpontnak arra, hogy bejelentse: Izrael a tervek szerint folytatja 1600 új lakás megépítését Kelet-Jeruzsálemben. A kormány rögtön bocsánatot kért Bidentől a kínos esetért, ám Benjamin Netanjahu kormányfő csak a belügyminiszteri bejelentés időzítését nehezményezte, magát az építkezést nem.

Biden örült a bocsánatkérésnek, egyetemi előadásában arról biztosította a zsidó államot, hogy az Egyesült Államoknak “nincs jobb barátja” Izraelnél, és ha biztonsági ügyekre kerül a sor, teljes az egyetértés közöttük. Biden külön megkérte a palesztinokat arra, hogy ne akadjanak fenn a Washington által is bírált lakás-projekten, és vágjanak bele ők is a béketárgyalások újabb menetébe.

Ezt azonban ő sem gondolhatta teljesen komolyan: ha van abszolút vörös posztó a palesztinok szemében, az az Izrael által közigazgatott Kelet-Jeruzsálemben (vagy az 1967-ben elfoglalt West Banken, azaz Ciszjordániában) történő bármilyen izraeli építkezés. A kolonializmus nyelvén “telepeseknek” nevezett izraeli polgárok ugyanis előszeretettel menekülnek vallási, cionizmus- vagy ingatlanár-beli okokból a szent város keleti részének új lakóparkjaiba, ciszjordániai településekre.

Egy csodálatos barátság zökkenői

Bidennél kevésbé barátságos hangot ütött meg az amerikai külügyminiszter, amikor múlt pénteken, az izraeli kormányfővel folytatott telefonbeszélgetésében – szokatlanul nyersen – sértőnek nevezte a terv bejelentését, amely, mint mondta, “aláaknázta a békefolyamatba vetett hitet és bizalmat”. Hillary Clinton nyíltan a Ramat Slómó-i építkezési döntés visszavonását követelte Netanjahutól.

“Izrael és az Egyesült Államok viszonya 1975 óta a legsúlyosabb válságban van” – nyilatkozta Michael Oren, Izrael washingtoni nagykövete, miközben (újabb kommunikációs zavar az izraeli vezetésben) Netanjahu kormányfő megpróbálta a ténylegesnél kisebbnek feltüntetni azt a feszültséget, amely közte és Obama elnök kormánya között alakult ki az izraeli-palesztin tárgyalások újrakezdését fenyegető telepépítési terv miatt.

Kelet-jeruzsálemi zsidó lakótelepek: megannyi provokáció?

Az izraeli kormányfő mindenesetre többé-kevésbé az izraeli demokratikus pártok többségének nevében jelenthette ki, hogy folytatják a zsidó telepek építését az arab többségű Kelet-Jeruzsálemben. “A jeruzsálemi építkezés folytatódni fog, miként az elmúlt 42 évben történt” – mondta Netanjahu pártja, a Likud képviselői előtt, Kelet-Jeruzsálem 1967. júniusi elfoglalására utalva.

A miniszterelnök azt is közölte, hogy Ciszjordániában is bővíteni fogják a telepeket, ha a (béke-gesztusnak szánt) tíz hónapos moratórium véget ér. A jeruzsálemi telepek szerinte megmaradnak Izrael részeként a békemegállapodás után is. Ezt azonban a reménybeli béketárgyalások némely palesztin résztvevője nyilván nem így gondolja, különben nem minősítették volna provokációnak a bejelentést.

Mint arról beszámoltunk, a telepbővítés (és egy újjáépített zsinagóga átadása) ürügyén hétfőn több száz palesztin tüntetett, majd csapott össze az izraeli rendfenntartókkal Kelet-Jeruzsálemben. A palesztinok köveket dobáltak, gumiabroncsokat és szemeteskukákat gyújtottak fel – nyilvánvalóan ezzel is a béketárgyalások mielőbbi megkezdését, a békés rendezést akarván sürgetni.

Megosztható-e a szent város?

Washington számára azonban – amelynek új vezetése frusztrált, hogy több mint egy éve képtelen haladást elérni a Közel-Keleten – kulcskérdés, hogy az izraeli-palesztin dialógus valóban beinduljon. Talán ennek is köszönhető, hogy kedden Clinton már békülékenyebb hangon közölte: az Egyesült Államok elkötelezett Izrael biztonsága iránt, a két ország közötti kapcsolat “szoros, megingathatatlan”. Az Egyesült Államok nemcsak Izraeltől, hanem a palesztinoktól is “teljes elkötelezettséget” vár a békefolyamat iránt – hangsúlyozta.

“A dolgok le fognak csillapodni, mivel sem az Egyesült Államoknak, sem Izraelnek nem érdeke a feszültség fokozása” – jelentette ki Avigdor Liberman is az izraeli közszolgálati rádiónak. A külügyminiszter a lényegre tapintott: egy olyan időpontban, amikor az egyre kezelhetetlenebb iráni vezetést kellene közös politikával megfékezni, a legrosszabbkor jön a legszorosabb szövetségesek közti vita 1600 új lakás miatt.

A remélt békefolyamat újbóli megkezdése előtt azonban a feleknek tisztázniuk kell: kié pontosan Jeruzsálem, és ha, akkor hogyan, milyen feltételek mellett osztható meg a nagy vallások szent városa?

A palesztin álláspont az, hogy Izrael 1967 óta a nemzetközi jogba ütközően, az ENSZ határozataival szembemenően tartja elfoglalva Kelet-Jeruzsálemet, így – pláne, mivel arab többségű városrészekről van szó – semmi alapja nincs egységes adminisztráció alá vonni a várost. Az elmúlt két évtizedben kikristályosodott az a palesztin követelés, hogy (Kelet-)Jeruzsálem az újonnan létrejövő palesztin állam fővárosa lenne, azaz a város megosztását és egyfajta különleges ENSZ-státuszt is elfogadnának. Radikális iszlám szervezetek természetesen messzebb mennének, és szent háborúra is készek lennének al-Kudsz (Jeruzsálem) meghódításáért.

Izrael arra hivatkozik, hogy a lakosságon belül teljes konszenzus van Jeruzsálem státusát illetően, és cáfolja, hogy az új telepek építése (pl. épp a vitatott Ramat Slómóban) arab családok kitelepítésével járna. 1967-ben egy védekező háború következményeként foglalhatták vissza a város keleti részét – érvelnek -, éles ellentétben azzal, amikor 1948 után az arabok egy támadó háború nyomán vették el tőlük. Izraeli álláspont szerint 1993 óta egyetlen izraeli-palesztin megállapodás sem tiltja telepek létrehozását vagy bővítését. Jeruzsálemben úgy látják: a területek pontos megosztásáról a majdani béketárgyalásokon kell megállapodni.

“Realistább” izraeli vélemény szerint azonban hiába áll ki ma valóban a legtöbb jobb- és baloldali párt Jeruzsálem egysége mellett, előbb-utóbb a zsidó államnak el kell fogadnia, hogy a város megosztása elől nem tud kitérni, hiszen amikor kész volt részt venni az elmúlt évtizedek számos béketárgyalásán, azt is számításba vette, hogy Jeruzsálem megosztásának kérdése is napirendre kerül.

Arról már nem is szólva, hogy a város már most is megosztott: az elmúlt években felhúzott antiterrorista védőkerítés (a “fal”) megvédi ugyan a zsidó államot az erőszaktól, de a társadalmi megosztást erősíti, és ürügyet ad a palesztinoknak a béketárgyalások elodázására.
 

[popup][/popup]