A zsidó, aki alkut kötött a nácikkal

“A körülmények hőse volt. Valakinek kellett tenni valamit. Jobb megmenteni életeket, mint nem tenni semmit” – mondta az egyik túlélő.

Amerikában nagy vihart kavart a Kasztner-film

2009. november 8. / Heti Válasz    

 

Kasztner-gyilkosság: A zsidó, aki a nácikkal kötött alkut címmel játsszák az amerikai mozikban azt a dokumentumfilmet, amelynek világbemutatója a Titanic Filmfesztiválon volt Budapesten, majd – megjárva több fesztivált – országos vetítésre került az Egyesült Államokban.

Gaylen Ross amerikai rendezőnő a második világháború egyik elfelejtett történetét, annak politikai kihatásait, személyes tragédiáit vitte vászonra. Kasztner Rezső budapesti ügyvédnek és újságírónak a magyarországi zsidók megmentésére tett kísérlete teljesen ismeretlen az amerikai közvélemény előtt. Nem véletlenül – ahogy a rangos amerikai zsidó újság, a Forward megjegyzi: „a gondolat, hogy bármely izraeli alkut kössön az SS-szel, netán együttműködjön a náci szörnyetegekkel, visszataszító, ocsmány és elképzelhetetlen volt”.

„Ötven évig Kasztner szerepéről nem volt vita. Míg Schindlert vagy a svéd diplomata Raoul Wallenberget és másokat a zsidó életek megmentéséért jogosan hősként tisztelnek, addig Kasztner tabutéma. Munkásságát nem említik az izraeli tankönyvek, a holokausztmúzeumok sehol sem emlékeznek meg róla. Ha neve felmerült, haragot és keserű vitát váltott ki. Steven Spielberg Oscar-díjas dokumentumfilmje, a magyarországi holokausztra emlékező Utolsó napok Kasztner nevét egyszer sem említi, fotóját nem mutatja. Népének hősi megmentője vagy egy hidegvérű gazember volt Kasztner, aki a zsidók legnagyobb ellenségével állt össze?” – teszi fel a kérdést a Huffington Post.

1944-ben Kasztner Rezső felismerte azt a lehetőséget, hogy a már a csőd szélén álló németekkel lehet tárgyalni a magyarországi zsidók megmentéséről. Adolf Eichmann tízmillió dollárt és tízezer teherautót kért a magyar zsidók megkíméléséért. A nagyszabású akciót nem tudták végrehajtani, de Kasztner segítségével több mint 1600 magyar zsidó menekült Svájcba. Minden személyért ezer dollárt fizettek a németeknek.

A cionista ügyvéd a háború után Palesztinába költözött, majd az újonnan megalakult Izrael első kormányában, a Ben Gurion-kabinetben dolgozott. Életmentő tette azonban visszájára fordult, hamarosan árulót, náci kollaboránst láttak benne, aki ugyan megmentett embereket, de cserbenhagyott 400 ezer magyar zsidót. 1957-ben merénylet áldozata lett, a magányos gyilkos Ze’ev Eckstein egy szélsőjobboldali csoport nevében cselekedett. A család a mai napig harcol Kasztner Rezső teljes rehabilitációjáért.

Bár az amerikai sajtó üdvözli, hogy egy ismeretlen holokauszttéma került elő, ritka az olyan elismerő vélemény, mint amilyet Ed Koch , New York volt polgármestere írt: „A film nagyszerűen mutatja be a történelmi eseményeket, és legnagyobb megelégedésemre Kasztnert hősnek tartja”. Majd hozzáteszi: Kasztnernek kijár a zsidók elismerése szerte a világon.

Ami a volt politikusnak tetszett, azt veti a film szemére a többi kritikus: a rendezőnő elfogultan Kasztner pártjára áll. „Bár a film kétségkívül bonyolult történetet mond el, de hogy érzelmi kapcsolatot teremtsen a nézővel, teljesen feleslegesen hosszú időt szentel az emlékhelyeknek, Kasztner családjának, a túlélőknek. Nem kétséges, hogy a rendezőnő rokonszenve melyik oldalon áll; Gaylen Ross rendületlen hiszi, hogy Kasztner nemesen cselekedett” – írja a The New York Times.

„Teljesen képmutató, hogy Ross semlegességről beszél nyilatkozataiban. Miért nem vallja be, hogy filmjének az a célja, hogy Kasztnert tisztára mossa? A Kasztner-gyilkosság felvillant egy képet, de a kritikai megközelítés hiányzik belőle” – jegyzi meg a Hollywood Reporter.

„Míg Ross dicséretre méltón közelít témájához, a félreértett figura heroikus tetteihez, hibásan jut arra a következtetésre, hogy a néző rendelkezik azzal a képzelőerővel, hogy a holokauszt idejének meghökkentő döntéseit megértse” – véli a Slant kritikusa.

A nézőt az mentheti, hogy a holokausztfilmek többsége, a maguk sematikus, az árnyalatokat messziről kerülő ábrázolásával nem segítették abban, hogy bármiféle – meghökkentő vagy nem meghökkentő – döntésnek a mélyére lásson.

A New Yorki- bemutatón megjelent hálás, meghatott túlélők nyilvánvalóan nem kívántak semlegesek maradni, és Kasztner motivációját megkérdőjelezni. „A körülmények hőse volt. Valakinek kellett tenni valamit. Jobb megmenteni életeket, mint nem tenni semmit” – mondta dr. Ladislaus Löb, aki 11 évesen volt a Kasztner-vonat utasa.