Aki magyar költőből lett világhírű kabbalista

30 éve halt meg Schwartz Sándor/Tisbi Illés/Isaiah Tishby, a világhírű, erdélyi magyar születésű kabbalista és irodalmár. Fiatal korában az erdélyi zsidóság története, a cionizmus és a versek foglalkoztatják. Publikációiban ekkor még a Tisbi Illés[1] nevet használta. Később a zsidó misztika, a haszidizmus, a zsidó irodalom és az etika tudósaként vált ismertté – immár Isaiah Tishby néven.

Schwartz Sándor a Nagykároly (Careii Mari) melletti Szaniszló (Sanislău) nevű erdélyi faluban született, ahol a helyi ortodox zsidó fiatalok élete – így az övé is – a tóratanulásra összpontosult. Nyolc éves korában a szomszédos városba küldték tanulni és itt találkozott először nem-vallási tárgyú könyvekkel, de ezekkel akkor csak titokban foglalkozott. Amikor apja megtudta, hogy ilyen témájú könyvei vannak, azokat rögtön elvette tőle.

Az idős Tishby egy interjúban[2] úgy emlékszik vissza, hogy tizenegy éves korában lett cionista, amihez a szellemi forrást a Kolozsváron megjelenő cionista magyar napilap, az Új Kelet jelentette. Tizennégy évesen már cionista aktivistának tartja magát és az alijázásról álmodozik. Közben egy Kolozsvár közelében található jesivába jár, ahol cionista elkötelezettsége hamar kiderül, amiért majdnem ki is zárják az intézményből.

Tizenhat éves korában kezd publikálni – első írásainak egyike az Új Keletben olvasható – és mivel nagyon termékeny, innentől kezdve folyamatosan jelennek meg anyagai. Húszéves korában Budapestre költözik és rögtön kapcsolatba lép a Múlt és Jövő szerkesztőségével. Ettől kezdve a lap állandó szerzője és idővel a szerkesztésében is részt vesz. Több tucat vers, esszé, fordítás, könyvismertetés, szerzői est és egy verseskötet (az 1932-ben megjelent “Sötét percek éneke“) fűződik a nevéhez.

Az 1932-es romániai parlamenti választások előtt részt vett a Zsidó Párt Tordán tartott választási rendezvényén. Az Új Kelet erről így ír: “A gyűlés keretében felszólalt Tisbi Illés nagykárolyi származású fiatal zsidó költő, a budapesti Múlt és Jövő munkatársa, aki kifejtette, hogy megszűnt az a visszás helyzet, amikor a ‘Te ütöd az én zsidómat, én ütöm a te zsidódat’ jelszavával marakodnak a mi bőrünkön’ … egyben üdvözölte az erdélyi zsidóság gerinces magatartását.”[3]

Kétnyelvű (magyar és héber) költőnek tartja magát, amikor 1933-ban – 25 évesen – alijázik. Előtte az alábbi szavakkal búcsúzott munkatársaitól a Múlt és Jövő szerkesztőségében:

„A fényt és a sötétséget, ezt a két természeti jelenséget az ősidőkben, a természeti vallások idején hatalmas istenségként tisztelték, de máig tart érezhető befolyásuk az emberiség és az egész univerzum életére. A fény minden jónak, a szépségnek, a tisztaságnak, a boldogságnak a szimbóluma, a sötétség pedig mindennek ellentéte, minden rossz megtestesítője. Boldog, aki a fény drága kincsét élvezheti, és jaj annak, aki sötét csillagzat alatt született. Különösképp, ha művészként, költőként az érzelmei kitörni vágynak, formát kívánnak ölteni, mert mily sötétek a művei, ha fényt sosem látott. És itt vagyok én, én, a sötétség szülöttje! A több ezer éve sötétségben vándorló szerencsétlen nemzet fia. Fiatalságomat homályos szobákban, ősrégi, porladozó könyvek megőrzött lapjai közt töltöttem és sosem láttam fényt. Az én fejem fölött is felkelt a nap, de lelkemig nem értek fénylő sugarai, ezért lettem gyászos, sötét költővé. …

De jó hír ért: rám is, rám is felvirrad végre a nap. A sötétség szülöttje a fény felé menetel! A Jordán folyó és a Kineret partján fekvő, Nappal áldott, fényáradatban fürdő országban, ott, keleten, ősi múltunk földjén, ott ér majd a virradat, és elszakad mai költészetem fekete fonala, s helyébe fehér fonál kerül, az öröm és a fény fonala. És most ezzel a kéréssel búcsúzom tőletek: adja az ég, hogy a mai este legyen költészetem utolsó sötét estje, és találkozzunk újra Erec-Izraelben, életem első, fényben tündöklő estjén.”[4]

Turistaként megy Palesztinába, majd „elfelejt” onnan távozni. Áttér az Isaiah Tishby névre – aminek szimbóluma nagyon sokat jelenthetett a fiatalembernek – de csak Izrael állam megalakulása után lesz hivatalosan is ez a neve. Beiratkozik a jeruzsálemi Héber Egyetemre, ahol először irodalmat tanul. Különös lehetett neki az egyetemi légkör, mivel világi iskolába eddig soha nem járt, minden tudását magánszorgalomból szerezte. Érdeklődése idővel – elsősorban Gershom Scholem[5] Zohar előadásainak hatására – a kabbala felé fordul. A doktorátus megszerzése után – melynek konzulense Scholem volt – még hosszú ideig együtt dolgoznak.

Tudományos körökben világhírűvé kabbalakutató tudósként vált. Első jelentős műve „A gonosz és a klipa[6] elmélete a luriánus kabbalában” címmel 1942-ben jelent meg[7] héberül, alig egy évvel Gershom Scholem híres, a zsidó misztikát bemutató könyvének[8] megjelenése után. Tishby a „gonosz világát” (kabbalista elnevezéssel a „másik oldalt”) úgy értékeli, hogy „az egyrészt egy félelmetes ellenség, akitől óvakodnunk kell és meg kell békítenünk, másrészt pedig, mivel a ’hatalma a szentségből fakad’ – vagyis ereje az Isten akaratából származik – ezért joga van a szentségben való részesedéshez”[9]. Tatár György szerint a „másik oldal” a „középkori zsidó misztika egyik legfontosabb gondolati eszköze volt … ennek jutott az a feladat, hogy lehetővé tegye a vallásos gondolkodás szembenézését a Gonosz kétségbevonhatatlan realitásával, s hogy ne kényszerüljön követni a filozófia … nagyszabású ’köntörfalazását’.”[10], Ahhoz képest, hogy Luria hatása a zsidóságra milyen jelentős, a vele foglalkozó irodalom évtizedekig elég szerény maradt. Sokáig Tishby könyve volt az egyetlen monográfia Luria tanításairól, és ma is a leggyakrabban idézett szerzők közé tartozik ebben a témában. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy a műben nem csak a címében jelzett témát tárja fel, hanem kitér a luriánus kozmológia többi részére is.

1949-ben kezd tanítani a jeruzsálemi Héber Egyetem héber irodalom tanszékén, ahol a zsidó irodalom etikai vonatkozásaival foglalkozik. Ugyanebben az évben jelenik meg először az általa válogatott, jegyzetekkel és az ő előszavával ellátott, három részből álló „The Wisdom of the Zohar” című antológia első kötete. A könyv első kiadása a Zohár eredeti arámi szövegének héber fordításait tartalmazza. A terjedelmes mű későbbi, angol nyelvű összesített változata 1300 oldalas, ebből csak az előszó 130 oldal. Nincs kizárva, hogy Isaiah Tishby legalább annyit és olyan mélységben foglalkozott a Zohárral, mint Luria csaknem 400 évvel korábban. Az antológia nagy sikert aratott és több kiadásban is megjelent.

További publikációi közül egyet még mindenképpen érdemes megemlíteni, a „Messianic Mysticism: Moses Hayim Luzzatto[11] and the Padua School” című, posztumusz kiadásként 2008-ban megjelent könyvet. A könyvben Tishby eredetileg héber nyelven írt tanulmányai mellett Luzzatto egyes szövegei is helyet kaptak. A válogatás nem csak a zsidó misztika történetének kutatása szempontból érdekes, hanem személyes aspektusai is lehetnek, mivel számos párhuzam feltételezhető az ő és Luzzatto világszemlélete és bizonyos mértékig pályafutása között. Például fiatal korukban mindketten kiemelkedő alakjai voltak közösségüknek, később végleg elhagyták az országot, ahol születtek, azzal a reménnyel, hogy egy liberálisabb közegben folytathatják életüket és életművükben – meglehet ez a legfontosabb közös szál – kiemelkedő szerepet kapott az irodalom és a kabbala.

Vallásfilozófusként úgy érzi, hogy a jesivában szerzett tapasztalatai kifejezetten segítették későbbi tudományos kutatásait. Szerinte egy kutatónak egyszerre kell a tárgyán belül és kívül lennie. Empátiát kell éreznie azokkal, akiknek a műveit tanulmányozza, mivel ez segíti a kabbalisták világával való azonosulást, gondolkodásuk jobb megismerését. Szerinte a kutató egy színészhez hasonlít: amikor egy színész eljátszik egy szerepet, akkor be kell lépnie az általa ábrázolt személyiségbe. Bizonyos mértékig „a kutatónak is ilyennek kell lennie és én is így láttam a szerepemet” – mondja Isaiah Tishby[12]. Minden bizonnyal munkája során sikerült beleélnie magát a kabbalisták gondolkodásába – mégpedig úgy, hogy nem is volt vallásos. Sőt – ahogy fia, Ariel Tishby fogalmazott egy beszélgetésben[13] – „kifejezetten racionális gondolkodású” volt.

Számos díjat és elismerést kap, többek között az egyetemétől és Izrael államtól is. Utolsóként, halála előtt egy évvel a Gershom Scholem Kabbala Kutatási Díjban részesül.

 

Jegyzetek

[1]     A Szentírásban többször szerepel a „tisbei Illés” kifejezés (pl.: 1.Kir. 17:1; 21:17; 21:28).  A szóösszetételt a korai szerzők Tisbe településről származó Illésként értelmezik. A legelterjedtebb tudományos álláspont szerint a tisbi – mint jelző – „olyan idegenre vonatkozik, aki huzamosabb ideig tartózkodik egy másik országban”. (Maysar, Joram (2014) Who Was the Toshav, Journal of Biblical Literature, Vol. 1. 133. No. 2. 225. old.)

[2]     Tishby, /Isaiah/ (1986) My early years (based on Professor Isaiah Tishby’s conversations with Yossi Klein Halevi and Martelle Gavarin) in: Kabbalah – A Newsletter of Current Research in Jewish Mysticism, Volume 1, Number 3, Spring, Nisan 5746, Jerusalem 2. old.

[3]     Új Kelet 1932. július 5. 4. old.

[4]     WEISER (Blei) Israel (2020) Emlék könyv Nagykároly és vidéke zsidó közösségéről, Jeruzsálem, 83-84. old.

[5]     Gershom Scholem (1897–1982) filozófus, vallástörténész, a kabbala tudományos kutatásának megalapítója, az első olyan egyetemi tanár a jeruzsálemi Héber Egyetemen, aki zsidó misztikát oktat.

[6]     A klipa héberül „héjat”, „burkolatot”, „kérget” jelent. A héjak a kabbalában metafizikai börtönök, melyekbe az isteni fény szikráit (az embereket / az emberek lelkét) száműzték Istentől.

[7]     Tishby, Isaiah (1942) Torat ha-Ra ve-ha-Kelippah be-Kabbalat ha-Ari, Jerusalem

[8]     Scholem, Gershom (1941) Major Trends in Jewish Mysticism, Jerusalem

[9]     Tishby, Isaiah (1989) The Wisdom of the – Zohar an Anthology of Texts, The Littman Library of Jewish Civilisation, Oxford, Portland, 510. old.

[10]   Tatár György (2014) A „másik oldal” – kabbalista esszék, Kalligram. 21. old.

[11]   Moses Chaim Luzzatto (1707 – 1746) olasz kabbalista, filozófus és rabbi.

[12]   Tishby (1986) i.m. 2. old.

[13]   NLI Treasures– Outstanding Archives The Archive of Isaiah Tishby, Dr. Andrea Gondos & Matan Barzilai https://www.youtube.com/watch?v=Ne2udBLWIr4 (látogatva: 2022. november 30.)